Lisa See: Hóvirág és a titkos legyező

A regény két női sors története, melyet az immáron 80 éves Liliom mesél el. Hóvirág és Liliom 8 éves koruktól titkos levelezőtársak – laoíungok, egy legyezőre íjrák üzeneteiket, költői képekben, a nu su titkosírással, ami fontos pillére a nők egymás közti kommunikációjának. A 2 lány 8 száma megegyezik, így alkalmasak a laotung kapcsolatra, ami életük végéig tart és ami miatt sorsuk örökre összefonódik.

A lineáris az elbeszélésből egy helyenként brutális és meghökkentő történet bontakozik ki a 19. századi Kínában, ahol a családban csak az apa, a fiúk és az anyós, az férfi anyja számít, ahol a kislányoknak elkötik a lábát. Ezt 10-ből egy lány nem éli túl és a legfontosabb vele a kapcsolatban a hossz – Hét centiméter, vagyis a hüvelykujj hossza az eszményi méret – döbbenet. Ezt a hatalmas Kínai Birodalomban minden lánynak el kell szenvednie, csak így válhatnak becsületes nővé, feleséggé, anyává.

A lábfejem mérete dönti el, hogy tudnak férjhez adni. Apró lábfejem tanúskodik majd férjem családjának a fegyelemről és arról, hogy képes leszek elviselni a szülés gyötrelmeit és az esetleges sorscsapásokat. Apró lábfejem mesél a világnak saját családom és legfőképpen anyám iránti engedelmességemről, amely jövendőbeli anyósomra is jó benyomást tesz majd.

Kezdetben Hóvirág az előkelő, ebben a hitben nevelkednek, Liliom mindig szégyenkezik is egy kicsit emiatt, de aztán kiderül, h a családja, valóban előkelő volt, de apja miatt lecsúsztak és mikor Liliom tökéletes lótuszlába miatt jobban is megy férjhez, mint a tisztátalan mészároshoz hozzákényszerített Hóvirág, végképp fordul a kocka.

Épp csak annyira biccentettem oldalra a fejem, hogy szétnyíljanak a rojtjaim, és a férjem szüleit láttam, akik a násztakaróimat rendezték halomba az asztalon, és két csésze bort raktak a tetejére. Az egyik csésze zöld, a másik piros fonállal volt átkötve és összekötötték a két fonalat.
A férjem az előszobába lépett. Mindenki ujjongott. Ezúttal nem mertem kukucskálni. A lehet leghagyományosabb akartam lenni ezen az első találkozón. Ő az asztal túloldalán meghúzta a piros fonalat. Én a magam oldalán a zöldet. Aztán ő felpattant az asztalra, egyenesen a takarókra, majd beugrott a szobába. Ezennel hivatalosan összeházasodtunk.

Fiaik és lányaik születnek, Hóvirágnak 3 lánya is halva. A gyermekáldás is egy olyan pont, amiről megdöbbenéssel olvastam.

A fiúgyermek a nő énjének alapja. A fiúgyermek elismertté teszi a nőt, emeli méltóságát, megvédelmezi, és anyagilag értékessé teszi. A fiú a kapocs a nő férje és annak ősei között. A halvaszülést csak fiúgyermeknél tartották szörnyűnek. Ha a halvaszületett lány volt, a szülők többnyire örültek. Senkinek nem kellett még egy éhes száj.

Nagyon érdekesnek találtam a számunkra Európai szemmel különös szokásokat, hagyományokat, ezt a kis kirándulást egy teljesen más, számomra ismeretlen és sokszor érthetetlen kultúrába egy könyv erejéig. Rengeteg hagyománnyal ismertet meg az írónő, amik közül néhányat épp ésszel alig lehet felfogni. A lineáris elbeszélés középpontjában női sorsok állnak egy egészen más kultúrában, ahol minden a hagyomány, az elvárás, a társadalmi pozíció, persze ez ugyanúgy igaz volt a 19. századi Európára is, mégis egészen másként.

A szerző, Lisa See Párizsban született amerikai-kínai származású írónő. A könyv 2005-ben jelent meg, 2011-ben megfilmesítették.