Free Solo (2018)

Free Solo (2018)

0 videó - 2018
Színes, feliratos, holland sportfilm, 100 perc

Kövesse Alex Honnold-ot, mivel ő lesz az első személy, aki valaha szabadon szólal meg a Yosemite 3000 méter magas El Capitan falán. Kötél vagy biztonsági felszerelés nélkül, vitathatatlanul elkészítette a sziklamászás történetének legnagyobb darabját.
Rendező(k):
Jimmy Chin,
Elizabeth Chai Vasarhelyi

Színészek:
Tommy Caldwell
Alex Honnold
Sanni McCandless
Jimmy Chin


 
   



A videók megtekintéséhez bejelentkezés és két csillag szükséges. Tájékoztató a csillagokról itt
Ez videó.
Segítség a típusú videók lejátszásához: Kattints Ide

« Előző
Létrehozás dátuma: péntek, 2019. március 8. Nézettség: 556

Tetszik  

Videó lista megjegyzések

Schin Ferenc Schin
szombat, 2019. március 9. 18:46
Mivel valaki megint csak a Google fordító "segítségét" igénybe véve próbálta "lefordítani" azt a nyúlfarknyi kis ismertetőt, ami az IMDb oldalán található a filmről, óhatatlan, hogy pár apró hibát vétett.

A dokumentumfilm amerikai; rendezője a magyar apától származó Vásárhelyi Erzsébet, és férje, Jimmy Chin.
A Yosemite Nemzeti Parkban lévő "El Capitan" háromezer láb magas. Mivel egy láb még a mai furcsa időkben is csak 30.48 cm, (legalábbis nekem) kilencszáz méter jött ki.
Alex Honnold 1985-ben született, és főleg szólómászásai által vált ismertté - A Yosemite nemzeti parkban a másik csodaszép sziklaformáció; a gleccserfolyam által félbevágott "Half Dome" északnyugati oldalán (ha beütitek a nevét, láthatjátok, milyen lélegzetelállítóan szép ez a félkupola!) és az El Capitan-on.

Alex nem iszik, nem dohányzik, nem fogyaszt semmilyen drogot (ami - tekintetbe véve, hogy a "Camp Four", a Négyes Tábor lakói, és sajnos azóta is a mászók nagy része nem veti meg a füvet, óriási dolog!) és vegetáriánus is. Azt vallja magáról: "Tulajdonképpen én is mormon vagyok - az Istennel kapcsolatos dolgot kivéve."

Egyik példaképe John Bachar, aki szintén a szólómászásnak élt - és abba is halt bele - pontosan tíz évvel ezelőtt. Nekrológját még én írtam az "Everest" magazin számára... (Csak egy mondat róla: éppen a Négyes-ben táboroztak, mikor híre ment, hogy lezuhant egy kis repülőgép. felkutatták a roncsot, amiben tonna - vagy legalábbis mázsaszámra volt a fű. Bachar két zsákot mentett meg; egyet magának, egyet eladásra...)

Ha valaki Ceüse-be megy mászni, és Gérard kempingjében száll meg, késő délután - és főleg este - egyre erősebb fűszagot érez. Sajnos sokan összekeverik a "szabadság" fogalmát a "szívd szét a agyad" mottóval.

Hongold méltó elődje volt a francia Patrick Edlinger, akiről 1982-ben forgattak filmet a Gorge du Verdon sziklfalán , "La Vie au bout des doigts" címmel.
Szó szerint lefordítva: Élet az ujjak hegyén - magyarul: a szólómászó élete szó szerint az ujjain múlik /ujjaitól függ. Szerintem biztos fenn van valahol a neten - nézzétek meg A Szőkét! Le Blond - így hívták Patrickot.
Ő nem a szikláról esett le, hanem súlyos alkoholizmusa vitte el 52 évesen, 2012-ben.

Visszatérve Honnoldra: több mint tíz éve lakik egy kis lakóbuszban - ami (ezt én is tanúsíthatom) a legideálisabb megoldás, ha az ember a Államokban csatangol össze-vissza, és nem veti fel a pénz...

Annyit azért tegyünk hozzá, hogy a 2017-es El Cap-szóló után felvitte az Isten a dolgát; vett egy (egyelőre üres) lakást Las Vegas környékén, és kiszolgált Ford Ecoline-ját, amibe több mint 200 000 mérföldet tett bele (és 2007 óta élt) lecserélte egy vadi új, Ram ProMaster-re...

Aki érdekel a természet, és a mászás, élvezni fogja a filmet.

Akinek tériszonya van, az vegyen be előtte két Daedalon-t...
Schin Ferenc Schin
szombat, 2019. március 9. 19:36
Helyesbítés:
NEM a Everest, hanem a Sportpiac hozta le a cikket, ami a szikla.hu-n jelent meg először.
Azok számára, akik a film megtekintése után a szólómászáson gondolkoznak, idemásolom a szöveget:
(Az eredeti cikket alaposan megkurtították a lap zord szerkesztői - a szikla.hu szervere már nem található!)

John Bachar 1957. március 23-án született Los Angelesben, szülei első fiaként (van egy öccse is). Mindössze hét éves volt, mikor szülei elváltak. Los Angelesben nőtt fel, és a gimnáziumi évek alatt Santa Monica Atlétikai Klub rúdugrója volt. Edzője az a Joe Douglas volt, aki az olimpiai bajnok Carl Louist edzette később. Bacharnak jól ment a rúdugrás - ő volt a középiskolai csúcstartó. Azonban 1971-ben felfedezte magának a sziklamászást. Bob Kamps-szel járt boulderezni a városban lévő egyik parkba; Stoney Point-ra. Olyan mászócsillagok élesítették körmeiket ezeken a sziklákon, mint Royal Robbins, Yvon Chouinard, Bob Kamps, Ron Kauk, és John Long. (Igen, az a Robbins, aki 1967-ben kifejlesztette az első RR Yosemite mászócipőt - ő egyébként 1935-ös, és 1950-ben kezdett itt mászni!) Bachar maga is Bobot (1931-2005), és Royalt említi meg mentoraként, az egyik interjúban.
Az egyébként kitűnő tanuló fiú egyre többet foglalkozott a mászással, és rendszeresen járt hétvégenként a Joshua Tree Nemzeti Parkba is. Rengeteg mászással kapcsolatos könyvet olvasott: Maurice Herzog: Az Annapurna meghódítása; Heinrich Harrer: A fehér pók; Royal Robbins híres könyveit, az 1970-ben megjelent Alapfokú sziklamászó iskola, majd a Haladó mászóiskola címűt. De sokat olvasott a testedzésről és helyes táplálkozásról, majd elkezdett tudományos alapon étkezni, és keményen edzeni. Ennek következtében hamarosan felülmúlta mászótársait.

Az 1970-es évek közepén találkozott Bachar JT-ben (DzseiTÍ= Joshua Tree rövidítése) John Longgal, a nála négy évvel idősebb egykori teológia-hallgatóval és súlyemelővel, az elit mászók klubja, a "Stonemasters" megalakítójával, aki szintén nagy híve volt az intenzív testedzésnek. Bachart némileg elbizonytalanította Long hihetetlen fizikuma. Long vette rá, hogy szólóban másszon. Az első út, amit Bachar így mászott, a híres Joshua Tree (National Monument)-ben lévő klasszikus, a 30 méter magas Double Cross nevű út volt (VI-os nehézségű). Long előtte megkérdezte tőle: ha toprope másznád meg százszor, kb hányszor esnél bele?

Bachar, aki eminens volt matekból, rögtön rávágta: Nullaszor! Aztán könnyedén felszaladt az úton. Olyan érzés volt szólóban mászni, mintha a Superbowl-ban játszanék irányítót a meccs az utolsó 30 másodpercében! - mondta később erről a mászásról egy interjúban. Ezen kívül számos ismert bouldert mászott meg; például a Planet X (V6= VIII-as) és a So High V5 (VII+/VIII-) nehézségű. Az utóbbi boulderprobléma kulcsmozdulata 7.5 méter magasan van a föld felett. (A High Ball nem mostanában, hanem akkor született). Rock Climbing Dictionary: Terms & Lingo - Highball - n. A very high boulder problem, often with a hard landing. (Nagyon magas boulderprobléma, gyakran kőkemény landolással).A teljes nyarat pedig a Yosemite parkban töltötte.

Bár felvették a UCLA-re (Kaliforniai Egyetem Los Angeles; Kalifornia állam egyetemi rendszerének egyik campusa, negyvenezer hallgatóval; itt tanult többek között Duke Ellington és Jim Morrison is, továbbá John édesapja ugyanitt tanított matematikát) de jegyei a színötösről (az USA-ban A+) leromlanak C-re, a rengeteg lógás - helyesebben mászás - miatt. Ezért egy év után abbahagyta tanulmányait. Az egyetemről való kimaradásának oka ugyanaz volt, mint Chris Sharmáé, aki a középiskolát hagyta ott 16 évesen: ő is minden idejét a mászásnak akarta szentelni, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ő lesz a világ legjobb mászója. Apja, (aki azt akarta, hogy fia is az egyetem matematika tanszékének professzora legyen) annyira megharagudott rá, amiért otthagyta az egyetemet, minden anyagi támogatást megtagadott tőle, és tíz éven keresztül még csak nem is beszélt vele - egészen addig a napig, amikor tanítványai megmutatták a fiáról írt újságcikkeket.
Bár anyagilag rettenetesen gyengén állt, és arra kényszerült, hogy mindenféle alkalmi munkát elvállaljon a Yosemite Parkban, John mégsem adta fel nagyratörő terveit. Szerencsére édesanyja elküldte neki minden hónapban azt az 50 dollárt, amit a válás után John apjától kapott. Ez nagy segítség volt a fiatalembernek. Akkoriban rendszeresen úgy étkezett, hogy barátaival megvették a legnagyobb kiszerelésben kapható, legolcsóbb mogyoróvajat és egy rakás Krusteaz vegyes palacsintát, és azon éltek hetekig. Annyit mogyoróvajat megevett, hogy egy életre elege lett belőle!

A másik túlélő-módszer az volt, hogy odament a hamburgereshez az esti zárásra, és megkérdezte, nincs-e valami maradék, amit úgyis kidobnának. Bizony néha még el is emelt ezt-azt az önkiszolgálóban - de egyszer rajtakapták, és egy fogkefe eltulajdonításáért két hetet kapott. Mi sem voltunk rosszak a csórásban, de az angolok hihetetlenül profik voltak. Egyszer megszólított minket az egyikük: Na, mit sikerült menteni? - mire mi megmutattuk az egy doboz szardíniakonzervet. Ő széttárta a dzsekijét, és mi paffá lettünk; volt ott hátszín, bor steak, minden! Emlékszik vissza egy riportban. (Beeing Bachar - 2008)

Aztán egy nap rámosolygott a szerencse a völgy szegénylegényeire; a közeli tóba zuhant egy gép, ami hat tonnányi, nagy tisztaságú marihuánát szállított. Bachar csak egy csomagot "mentett meg" magának, de voltak olyanok, akik kétszer, háromszor - sőt - négyszer is visszamentek, hogy a jég alól kihalásszák a nyolcvanfontos (36 kg-os) bálákat. Ezt az anyagot, melyet csak "Repülőgép Fű"-nek neveztek, eladták L.A. és San Francisco utcáin 400 dollárért fontját. Összesen 1500 fontnyi anyagot mentettek meg maguknak a Camp 4 lakói, míg végül a park őreinek tudomására jutott a dolog és sikerült lezárniuk a területet. Bachar nyolcezer dollárt kaszált a buliban! Persze nem csak eladásra kellett a szer - meglehetősen sok, és sokféle anyagon éltek akkoriban a tábor lakói. Ne feledjük: a 70-es években, a hippikorszak idején volt ez.

John csakhamar komoly hírnévre tett szert a mászók között, hihetetlen erejével, és fantasztikus szólómászásaival. Megmászta a New Dimensions (5.11a - VII+); Waverly Wafer (5.10c - VII-) Butterballs (5.11c - VIII-) és Butterfingers (5.11a - VII+) nehézségű utakat.

Táborhelyén, a híres "Camp"-nál mindenféle erősítő eszközöket szerelt fel: speciális húzódzkodókat, és több függőlétrát, melyek ma már csak "Bachar-létraként ismertek. (Ben Moon, Jerry Moffat és Wolfgang Güllich használta és tette ismertté Európában ezt a szert). Ezt az "edzőtermet" Gunsmoke-nak (Lőporfüst) nevezte el. Annyira megerősödött, hogy már úgy húzta az egykezeseket, hogy a másik kezében 5.6 kg-os súlyt tartott! (Két kézzel 63,5 kg-os pluszsúllyal is képes volt felhúzni magát! )

Elkezdett szaxofonozni - első hangszerét a Parkban egy olyan sráctól vette, aki annyira ráállt a marihuánára, hogy az a veszély fenyegette a hangszert, hogy "bong"lesz belőle (az a pipa, amelyen keresztül a marihuánát szívják). Miután már elég jól megtanult rajta játszani, esténként szerenádot adott a Négyes Tábor feletti gránitfalakon bivakoló mászóknak.

Életre szóló barátságot kötött a nála egy évvel fiatalabb Ron Kaukkal. Csak úgy emlegették őket, hogy a Tesók (Bros).
Vádlija közepéig érő zoknira vette fel mászócipőjét, és úgy mászott - ezt a viseletet akkoriban mindenki leutánozta! 1978-ban Ron Kaukkal együtt ő is megmászta a "Midnight Lightning" nevű V8-as (VIII+/IX-)-os bouldert, melyet John "Yabo" Yablonski álmodott meg - egyik LSD által kiváltott víziójában. (egyébként Yablonski "találta fel"; az ülőstartot!)

1981-ben ő mászta meg elsőként a legendás Bachar-Yerian utat - a 150 méter hosszú utat úgy építette ki társával, hogy alulról indult, és mindössze 13 nittet helyezett el úgy, hogy közben csak egy meglehetősen bizonytalan kampón függött! Egyszer egy teljes mászóidényt mászott végig kötél nélkül. Ekkor függesztette ki híres Felhívását: "10 000 dollár jutalomban részesül az a mászó, aki képes rá, hogy egy napon keresztül végigszólózza velem ugyanazokat az utakat!" - de nem volt jelentkező.

Harminc év alatt másfél millió láb (457 200 m) hosszú utat mászott meg összesen szólóban! Abban az időben, mikor Bachar legmerészebb mászásait teljesítette, még ismeretlen volt a "Hivatásos Mászó" fogalma. Mégis sikerült neki olyan magas szintre emelni a színvonalat, hogy az egész ország (ne feledjük: az Egyesült Államokról van szó) figyelmét felkeltette.
Szerepelni kezdett a televíziós hírekben, majd reklámfilmeket is forgattak vele. 1980-ban (vagy 81-ben) szerepelt a "Hát ez hihetetlen!" című TV-műsorban. Több árucikket vele reklámoztak - a 7UP reklámozásával két év alatt harmincezer dollárt kerestek Jim Bridwell-lel.

Aztán a Rolling Stone Magazinban 1983 áprilisában megjelent "Fiúk a völgyből" című cikk főszereplője volt. Ekkor már elmondhatta magáról, hogy profi mászó.
Még 1982 őszén a Yosemite völgyben Miguel Angel Gallego, a Boreal munkatársa, odament Bacharhoz a Camp 4-ban, és megkérdezte, lenne-e kedve kipróbálni a cég legújabb fejlesztésű modeljét, a Fire-t. Ez volt az első olyan mászócipő, melynek speciális, sziklához tapadó gumitalpa volt. Olyan fantasztikusan jól tapadt, hogy az addigi nehezebb mozdulatok már legalább egy nehézségi fokkal könnyebbek lettek! Mikor látta, hogy meg van elégedve a cipő minőségével, Gallego megkérdezte, érdekelné esetleg az amerikai forgalmazás? Bachar felhívta Mike Graham-et, és társultak a csodacipő importálására. Az első importszállítmányként érkezett 265 pár cipőt egy órán belül elkapkodták a völgyben a mászók. Ettől kezdve átlagosan évi 8-10 ezer párat adtak el. Csak ezzel évi 65 ezer dollárt keresett!

Bachar 1982-ben feleségül vette Brenda Lugo-t - egy Puerto Rico-i pincérnőt, akit 1980-ban ismert meg a Négyes Táborban. 1990-ig éltek együtt egy kis házban a Yosemite völgyben. Aztán elváltak, majd a ház is leégett- éppen akkor, mikor John az eladást intézte. A Nemzeti Park vezetősége először azt mondta, folyamodjon csak nyugodtan építési engedélyért, és újjáépítheti – aztán meggondolták magukat. Mindössze 2 000 dollárt ajánlottak fel neki a telekért, ahol a ház állt. Bachar próbált küzdeni velük, de úgy elmérgesedett a helyzet, hogy inkább gyorsan eladta, és elköltözött Mammoth Lakes-be. Évekig felé sem nézett a völgynek. Két évtizednyi mászás után belefáradt, és elkeserítette az az új szemléletmód, mely nem engedte, hogy továbbra is a völgyben lakjon. Belevetette magát a snowboardozásba, golfozott, és szaxofonozott. 1996-ban akkori barátnője Valery szült neki egy fiút, Tyront, és ő gyakorlatilag eltűnt a mászók világából.

Aztán, nagy sokára, ismét elkezdett szólózni. 2000-ben felbontotta szerződését a Boreallal, majd 2003-ban két barátjával, Dario Piana-val és Steve Karafa-val megalapította az Acopa International nevű céget, melynek gyára Mexikóban van. A cég cipőket gyárt és forgalmaz - ezek nagy részét John Bachar tervezte.

2006-ban szörnyű tragédia történt: augusztus 13-án Salt Lake City-ből hazafelé jövet, Nevada és Kalifornia határánál, éjfél körül John elaludt a volánnál (Güllich) és a Toyota R4-es lesodródott az útról. A szintén bóbiskoló Steve Karafa, aki nem volt bekötve, kirepült a kocsiból és szörnyethalt. Johnnak öt csigolyája tört el, de barátnője, Anastasia Frangos kisebb karcolásokkal megúszta. Johnt azonnal megoperálták, hogy két törött csigolyája összeforrhasson. Aztán még fél évig kellett viselnie a nyakrögzítő (Schantz) gallért. Nem egész egy hónappal az után, hogy a gallért levették - pont az ötvenedik születésnapján - elment szólózni a barátaival a Clark Canyonba. Utána hazament, és elővette szaxofonját, hogy dzsemeljen országos cimborájával: a 11 éves Tyronnal.

Tyront csak mérsékelten érdekli a mászósport; ő a labdajátékokat és a deszkasportokat szereti inkább. Édesapja halála után ezt írta barátjának: szörnyű érzés, hogy apa halott! Nem lett volna szabad ma kimennie mászni. Valahogy olyan rossz előérzetem volt -SZERETLEK, APA!

Az egész mászóvilág gyászolja John Bachart, aki örökre beírta magát a mászás történelemkönyvébe korszakos, 1986-os mászásával. Akkor Peter Crofttal együtt mindössze 14 óra alatt megmászták a The Nose nevű utat az El Capitan-on és a Regular Route-ot a Half Dome-on.

Nyugodj békében, John!

"I'm going to climb for the rest of my life"