15 videó

Ha van olyan ember, akinek mond valamit, Gargantia, Madoka, Fate/ Zero címek, és valamennyire benne van az animék világában, akkor bizonyára egy közös nevező alá tudja vonni őket, aminek az eredménye, minden idők egyik legjobb történet írója Urobuchi Gen. Történt egyszer, hogy az úriemberben megint kipattant az ötlet, hogy mi lenne, ha a Különvélemény c. filmet és a Gyilkos elmék sorozatot szépen fuzionálná, és egy olyan 24 részes anime-sorozatot kreálna belőle, amely bár nem eredeti, még is új látásmódba terelne egy olyan jövőt, melyet az említett film még csak meg sem közelített. Így megszületett a Psycho-Pass, 2013-as év egyik legjobb és kritikusok által is elismert műje.

Tsunemori Akane új emberként lép be Bűnözés elhárítási osztályhoz, ahol rögtön szembesülnie kell a társadalom berendezésének meglehetősen szubjektív mivoltával (mint ha nem is itt élt volna). Japán egy elszigetelt országgá válik, ahol modern csillogó metropoliszok nőnek ki rajta. A rendet a Sibyl System (Szübillák rendszere) tartja fent, ahol az emberek mentális állapotát különféle színkép (psycho-pass) értékekbe sorolják. Ha az érték meghalad, egy bizonyos szintet a Bűnözés elhárítás elkapja a lehetséges bűnelkövetőt és rehabilitálóba küldik. Ha az érték további szintet ugrik, akkor az úgynevezett Dominátor fegyverrel végleg megsemmisítheti a bűnelkövetőt. Hogy az osztály tökéletesen működjen és az alkalmazottjai se szenvedjenek lelki sebeket, egy cseles módszerhez folyamodik. Úgynevezett Kényszerítőket alkalmaznak, akik az esetek többségében ők végzik el a piszkos munkát. Ha lőni kell, sokszor ők húzzák meg a ravaszt. Döntéseket nem hoznak, vitába nem szállhatnak, parancsot teljesítenek, ha tetszik, ha nem. Ugyan is kényszerítők lesznek azok, akiknek a színképük jóval az átlagot meghaladja, de a rehabilitáció már csődöt mond felettük. Így a szerencsésebbek dönthetnek. Vagy kutyák lesznek, vagy a börtönt választják. Így lesz Shinya Kougami-ból is kényszerítő, aki valaha Akane-hez hasonlóan is rendfenntartó volt, de a múltban egy olyan gyilkos öli meg a társát, aki fedve maradt a Sybil System fölött és feltett szándéka megtalálni majd megbosszulni a jó barátját.

A Psycho-Pass-t már az elkészítése előtt is, egy olyan műnek képzelték el, hogy felnőtteknek szóljon, így inkább egy nyugati stílusú irányvonalat vettek fel. Ezt jól prezentálja az is, hogy sikerült, a Noitamita műsorblokkjába regisztráltatni magát, így a komolyabb művekre vágyó Japán közösség is azt kaphatta, amire vágyott. Magam is úgy látom, hogy vitathatatlanul, ott a helye akár a Ghost in the Shell vagy az Akira mellett. Nem véletlen említem ezeket a példákat , mert nem csak hogy azonos értéket képvisel, de a Cyber-punk stílusa legalább annyira szépen van kivitelezve. Látszik, hogy ahhoz képest, hogy eredeti műről van szó (nem adaptált sem mangát sem light-novelt stb.) jól átgondolt előkészületeken esett át. Nyüzsgő futurisztikus metropolisban játszódnak az események, tarkítva rendfenntartó robotokkal, és egyéb futurisztikus dolgokkal és logikus világgal. Mind a mellet végig fent tartja az érzetet, hogy ez a jövőkép korán sem idilli, sokkal inkább egy disztópiába fordult világ. Mondjuk egyszerű is volt mind ezt elérni, hiszen maga az alapkoncepció is adja magát, hogy az legyen. Hiszen milyen világ is lehet egy olyan, ahol az ember még el sem követet semmit, de már bűnösként kezelik őt, amihez akár elég egy apróbb érzelmi sérülés vagy egy személyes tragédia is?

Érdekes egyébként, hogy az anime ezt a dolgot nem igazán boncolgatja, inkább azt a dialógusokra hagyja. És az van is bőven. A sorozat egyik része az értelmes párbeszédekre és sokszor mély filozófiára épít. Meglepődve tapasztaltam, hogy egyesek véleménye ezt negatívumként kezeli, de érzésem szerint üde színfoltja ez a Psycho-Pass-nak. Nem egy agyatlan verbális csapkodás, hanem sokszor érdekes beszélgetések hangzanak el, ami bizonyítja, hogy nem csak a cselekmény és a karakter jellem visz egy sorozatot.

Persze az utóbbi tényezők sem maradnak háttérben. Sőt! Nagyon jó balanszot találtak el a készítők. Sem a jellem, sem a sztori nem marad el a háttérben, és ez adja meg a Psyho-Pass pikantériáját.

A történet csak részben epizódikus, 2-3-4 részenként egy-egy bűnesetet tárnak fel az elhárítók, de mindezek egy szálban érnek véget, ami a Psycho-Pass gerince. Ennek a világnak minden idők egyik legjobban kitalált és jellemmel bíró gyilkosához futnak a szálak Makishima Shougo-hoz, akinek sem a színképe, sem pedig lelkiismerete nem változik, így rejtve marad a tökéletesnek hitt rendszer fölött. Makishima az egy jól eltalált és a legösszetettebb karakter az egész sorozatban. Vérfagyasztóan képes úgy gyilkolni, hogy közben semmiféle megbánást nem tanúsít, de nem is igazán élvezi. Sokkal inkább érdeklődve figyeli saját jellemét és a Sybil system-et, amit mindenáron meg akar dönteni.

Bár anime kivitelezése csodálatos, még is a grafikára lehet egyetlen panaszunk. Elsőnek szépnek láthatjuk, de nem egy jelenetben tapasztaltam azt, hogy sokszor elmosottnak és hiányosnak éreztem az animációt. Mint ha szándékosan, talán a költségkímélés miatt tettek ilyen lépéseket, de ezt olyan feltűnően és sokszor csinálták, hogy bizony panaszra ad okot. Persze ez nem rontja az összhangot semmiképpen sem, ez csak inkább észrevétel. De az anime zenéje nagyon jó. Cyber-Punk-nak szentelt tételek, jól idomulnak az adott jelenethez és teszik azt izgalmassá. Bár igaz, ami igaz, csekély szám található a soundtack-en, és önmagában is vannak hallgathatatlan számok még is, működnek a sorozat alatt.

A készítők nagyon jó munkát végeztek a sorozattal. Logikus és átgondolt, mind e-mellet jellemmel is felruházták a benne szereplő karaktereket ami mostanság nagyon ritka. Ez az anime tele van filozófiával és akcióval, lebilincselő, izgalmas és szórakoztató is egyben.