9 videó

született: 1955. október 20., Los Angeles, USA
iskolája: Yale University



Thomas Montgomery Newman - aki legkisebb fia a filmgyártás aranykorában kilenc Oscar-díjat nyert Alfred Newmannek - 1955. október 20-án született Los Angelesben. Apja hosszú ideig volt a 20th Century Fox stúdió zenei igazgatója. 1970-ben bekövetkezett halálakor - Thomas ekkor még csak tizennégy éves - kimagasló zenei örökséget hagyott fiára. Ám nem ő volt az egyetlen a családban, akinek hagyatéka rányomta bélyegét gyermeke további karrierjére. Thomas nem csupán apja, hanem nagybátyjai, Lionel és Emil árnyékában nőtt fel. Lionel -aki Alfredet követte a Fox zenei igazgatói székében- alkalmazta először unokaöccsét egy 1979-es televíziós produkcióban a "The Paper Chase" - ben. Emil, a Fox és Goldwyn stúdiók legismertebb karmestere, felelős azért, hogy később az ifjú szerző bekerült a BMI zenestúdióhoz.
Ám a családi vonal még nem ért itt véget, ugyanis unokatestvére Randy Newman is népszerű énekes és dalszövegíró, nem mellesleg pedig Grammy-, és Oscar-díjas filmzeneszerző. Bátyja David pedig hegedűművész, aki a nyolcvanas évektől szintén csatlakozott a filmzeneszerzők táborához és hozzá hasonló termékeny karrierbe kezdett.
A hollywoodi és a családi íratlan szabályoknak megfelelően a klasszikus képzés alapelvei szerint Thomas zongorázni és hegedülni tanult a középiskolai és kollégiumi évek alatt. A "tanonc" többek közt találkozott John Williamsszel is, aki a hetvenes évek elején olyan nagyszabású produkciókon dolgozott, mint a "Pokoli torony" és a "Posszeidon-katasztrófa". Ennek a korai ismeretségnek köszönhette első komoly munkáját az 1983-as "A Jedi visszatér" egyik kulcsjelenetének -Darth Vader halálának - zenei hangszerelését, bár Williams tökéletes alkotása kevés mozgásteret nyújtott számára.
Newman az USC-n és a Yale egyetemen töltött tanulmányai alatt is komponált, különböző független produkciókhoz és színházi előadásokhoz járult hozzá, sőt olyan popegyütteseknek is írt számokat, mint a "The Innocents".
A Broadway produkciókkal hírnevet szerző Stephen Sondheimnek köszönhetően tért vissza a filmzenék világába, ahol Scott Rudin producer szerződtette 1984-es tinédzser drámájához a "Reckless"-hez. Végképp megalapozták filmzenés karrierjét az olyan népszerű és divatos alkotások, mint az 1985-ös "Revenge of the Nerds" és a "Kétségbeesve keresem Susant" ("Desperately Seeking Susan") vagy az 1987-es "Elveszett fiúk" ("The Lost Boys").
A kilencvenes évekre végképp kikristályosodott Newman stílusa: megfelelő zene, a megfelelő filmhez. Zenei palettája óriási, egy véget nem érő utazás a hagyományos nagyzenekari hangzástól az egyre bővülő repertoárú elektromos zenéig. Jól ismert, mint főként nagyzenekari műveket komponáló szerző, ám saját bevallása szerint jobban kedveli a pár előadóval operáló, kevés dallammal hatást elérő, formabontó alkotásokat.
Newman a drámáktól az éles szatírákon át egészen a televíziós sorozatokig sokféle műfajban alkotott, így vívva ki az egyik legsokoldalúbb zeneszerző hírnevét Hollywoodban. Bill Bernstein, Thomas Pasatieri és mások folyamatos közreműködésével születnek azok a formabontó és ritka zenei elemeket frissen, mégis magasztosan használó zenék, melyek nem nélkülözik a különféle világzenei elemeket sem.
Bár a legtöbb korai Newman-szerzeményben az elektromos hangszerek dominálnak, később megpróbálta kombinálni azokat akusztikus elemekkel is. Ennek eredményeként született a furcsa harangjátékkal és kopogásokkal tarkított 1992-es Robert Altman-féle "A játékos" ("The Player") vagy a tizenkilencedik századi amerikai felsőosztályt bemutató "Kisasszonyok" ("Little Women"). Ezt a vonalat képviselte "A remény rabjai "("Shawshank Redemption") is, melyért két Oscar-díjra is jelölték 1994-ben. Következő Oscar-jelölését a Diane Keaton nevével fémjelzett "Álmok hősei" ("Unstrung Heroes") című alkotásáért kapta, amiben meglepő módon citerát, tekerőlantot és cimbalmot is használt.
A romantikus hangzás sem áll távol tőle, hiszen az 1996-os "A hírek szerelmesei"-ben ("Up Close & Personal") e területen is kipróbálta magát. A következő évben pedig kihasználva a zenekar és a kórus közti összhangot megírta a "Játék és szenvedély" ("Oscar and Lucinda") című ausztrál dráma zenei hátterét.
"A halálsoron" ("The Green Mile") és az 1999-ben legjobb film kategóriában Oscar-díjas "Amerikai szépség" ("American Beauty") sikere újabb csúcsok meghódítására ösztönözte a szerzőt. Ez az igyekezet olyan hangszerek használatához vezette, mint a xilofon, a marimba, a tabla, a bongo, a furulya és egyéb más világzenei hangszerek. Folytatva felfedezőútját ezen a területen olyan alkotások születtek, mint az "Erin Brockovich - Zűrös természet" vagy a 2000-ben készült "A jövő kezdete" ("Pay It Forward").
2001-ben nyerte élete első Emmy-díját a "Sírhant művek" ("Six Feet Under") című népszerű televíziós sorozat zenéjével. Ám 2002-ben visszatért a nagyzenekarok világába "A kárhozat útjá"-val ("Road to Perdition"), amit Oscar-díjra is jelöltek. Legújabb kísérlete a Disney-féle, szintén Oscar-jelölt "Némó nyomában" ("Finding Nemo") volt.
Newman jelenleg Los Angelesben él gyermekeivel és feleségével Ann Marie-vel. Dolgozni is itt szokott a régi Pacific Palisades stúdióban, ahol egykor apja éveken át alkotott.
Szabó Csaba