Honnan induljunk?


Honnan induljunk?

Böjte Csaba Karácsony előtti fohászát olvasva írom gondolataimat az új esztendő elején, segítendő  feladataink keresését.

"nem kaptok, mert nem kértek!" gondolatával kezdi, és én is azt keresem mit kérjünk, mihez legyen hitünk.

Néhány kiemelés Csaba testvér írásából.

Jó dolog jónak lenni... Jó dolog lehajolni a kicsinyekhez, az elesettekhez, a szegényekhez.

A szánalom, a szeretet, a jóság ajándékát kérem a gazdagok, az egész világ számára az Istentől, mert szomorúan látom, hogy nem csak a fizikai személyek szegényednek el napról - napra, hanem országok sora került a csőd szélire. Döbbenten látom, hogy a bajban lévő országok, egész nemzetek nem számíthatnak a leggazdagabbak jóindulatára, nagylelkűségére.

......

Szép és egyben mélyen elszomorító írás, ahogy meséli jótetteit, a hihetetlen szegénység felett.

Nem a végtelen szegénység és igazságtalan világ okán mondom most, hogy elszomorító, mert a diagnózist már sokan jól ismerjük, hanem amiatt, ami átsejlik általánosságban a sorok mögül.

Azért mert a szeretet megélésében, önzetlenségben és a cselekvés szintjén ilyen kimagasló példaképeink és tetteik ellenére az emberiség nem találja isten országának megteremtéséhez az utat.

Sokan felismerjük az igazságtalanságot és akiben a hit csodás magaslatokban él, segíteni akar és hatalmas eredményeket képes felmutatni az árral szembe menve.

Valójában minden ember mindenhol megteszi a maga csodáját, szeret, segít teremti maga körül a boldogságot, bármilyen szörnyű helyzetben is, láthatóan egyre tudatosabban.. De valahogy az egész mégsem áll össze, ebben kell összefogni, hogy a szívből jövő mellett az összetett szeretet rend is épüljön.

Szükség van a szanitécre a fronton, hogy a vérző, sebesült ember kínjait enyhítse, hogy életét megmentse, szükség van a bajtársakra, az otthoniak támogatására . Kimondhatatlanul nagy szükség van, de miért is van háború?

De hol van az a szakrális tudatosság, aki a háborút tudja megakadályozni, de tovább megyek, hol van az a teremtő tudatosság, az az ember, az a közösség, aki eleget tesz Isten által mindenkire bízott feladatának és gondozza, folytatja a teremtést, aki olyan világot teremt, amelyre a teremtő példát adott és az ember társadalmi világán kívül mindenütt a valóság alapját jelenti. A teremtés csak a szeretet, tapasztalás, gazdálkodás - együtt Atyai szeretet minőségén épül.

A lehetőség mindanyiunknak megadatott. De vajon észrevettük-e és ha igen, van-e annyi hitünk mint egy mákszemnek elindulni az úton?

 

koldus

 

Az ige megtestesülése

Gonoszság az emberekben nincs, csak tudatlanság és félelem, bűnös ember sincs, csak bűnbe kényszerített ember. A kényszert a struktúra hozza létre, a struktúrát pedig a teremtő ige. Aki a társadalmi világnak félelemmel teli struktúráját megteremtette és a világfának eme ágát leszárítja, szintén tudatlanságból és félelemből teremtett és évezredek óta ezt az igét félelemből építi tovább az emberiség azon része, ki ennek palotájába avatódott be és emiatt másról fogalma nem lehet .

A világ gyümölcseit mindenkinek adja, az emberek Isten gyermekei, így ez a legelő bármilyen igének egyformán ad lehetőséget, higgyünk abban, hogy a szeretet igéje is meg tud testesülni, nem csak a félelemé.

Ez az akarat messze nem azt jelenti, hogy csak szeretni akarunk. Ez bizony azt jelenti, hogy értékrendünk esszenciáját megfogalmazva azok teljesülésére intézményeket tervezünk, struktúrát hozunk létre, melyek azok megvalósulását teszik lehetővé, őrzik, segítik, hogy az legyen a mindennap megélt valóság. Ha a teremtő ige tiszta és világos az építi önmaga testét és minden nap tapasztalatával nő és tökéletesedig.

Ma, mikor társadalmi környezetünk, így mi magunk is, teljesen más akarat és ige testében van, életidőnk szinte teljességét fogságban tartva, már az indulás minimális intézmény rendszere is hatalmas építmény kell legyen, magában foglalva a lehetőségét annak, hogy az egész világ együttműködését lehetővé tegye, működtesse.

Kevesen vannak, akik egyáltalán sejtik ennek lehetőségét és elkerülhetetlen szükségszerűségét, még kevesebben akik értően tervezni, építeni tudnák. Bizony a csecsemőtől, a gyermektől, a fogságban lévőtől ki a napot még nem is látta, hiába várnánk el, hogy spontán a szeretet fényében cselekedjen, hogy feltalálja zsigerből, hogyan éljen gazdálkodjon hétmilliárd ember a szeretet minőségében a Földön.

Az igazság és a szeretet minőségét ez a világ a mennyek országába száműzte, pedig az itt is a valóság alapja kell legyen, mert azon kívül csak a pusztulás van. De van valami amit csak itt lehet megélni, az pedig a teremtés tapasztalása és gyakorlása, mert annak itt nem elszenvedői kell legyünk, hanem alkotói, bennünk, velünk és általunk. Együtt építjük a teremtés világfáját, aminek egy levele az emberiség, egy ága a föld. Éreznünk kell, hogy eme kis levél ha lehull szárazon, a fát nem viseli meg, hullt már sok levél és gally a viharban vagy a beteg működésben, előbbi a dinoszauruszok, utóbbi az ember sorsa lehet.

 

Bizonyosság a jó útról

Itt jutottunk el egy nagyon fontos szemponthoz, ami a teremtő munkánkat segíti a helyes mederben tartani. Hogy lesz az emberiségből gally vagy ág, vagy törzse a teremtés fájának, mert csak olyan működés lehet helyes, melyre a teremtés tovább épülhet, ami képes megtartani korszakokon át a lombkoronát, ahogy épült az emberi tudat a sejtek közösségére, ahogy az emberek együttműködése újabb dimenziókat, tudatokat éltet. Így lesz az emberiség szeretet együttműködéséből a világ teremtésfáján egy erős ág, ahogy alattunk az anyag, a sejt nem bomlik kény kedve szerint, mert összetartja őt a teremtő rend, úgy kell az emberiségnek egy szakrális testet alkotnia, amit egy magasabb tudatosság őriz, mint saját testét és lesz az embereknek sok ezer generáción át biztos környezete és korszakokon át újjászülető fejlődő minőség.

A tényt, hogy ma teljesen rossz irányba megyünk, bizonyítja az is, hogy nem csak a szakrális minőségek száradtak le, de már maga alatt betegíti a fő ágakat. Már nem csak az emberiség ága, de a földi létformák jelentős részét is pusztítja maga alatt. A teremtést nem megőrzi és folytatja, hanem lebontja, évmilliók teremtő munkáját pusztítja el. Hol van az a néhány nevetséges felismerés ettől amire a mai korszak tudatlanjai büszkén hivatkoznak mint fejlődésre? Meg kell érteni, hogy az emberiség nem fejlődött, hanem pusztult (romlott?) az utóbbi pár ezer évben. Az a gazda aki sivatagot csinál a paradicsomból, hogy ott éhen haljon halott alkotásai között, nehezen hívható bölcs teremtőnek, és ne feledjük, hogy a mennyiség az nem minőség.

 

Mi legyen az ige?

Röstellem már leírni, de ha egyszer nem teljesülnek, nincs értelme másról beszélni, hiszen ebből építve más paradigma születik.

A valóság megismeréséhez való jog. Van a teremtett világ, ami a valóság, erről fogalmat alkotni csak úgy lehet, ha ismereteink alapján modellt alkotunk, azt megpróbáljuk és a tapasztalás alapján elképzeléseink közelednek a valósághoz. Ezt hívjuk Gazdálkodásnak. Az az ember, akinek a lét-feltételeit, cselekvéseit más határozza meg, és annak okáról , következményéről nem tudhat, az szolga. A szolga valakinek a virtuális terébe van kényszerítve azt a virtualitást ismerheti csak meg, a valóságról fogalma nem lehet.Nem, érzékelheti, hogy gazdájával együtt a kihalás fenyegeti, így tenni sem tud ellene.

Szabadság: a valóság gazdálkodás útján történő megismerhetőségét jelenti, hogy tudhasd mihez kell alkalmazkodnod, mi az amit őrizned építened kötelességed. Szabad ezáltal úgy leszel, hogy teremtő cselekvésed használhatod.

 

szabadsag

 

A gazdálkodás joga, kötelessége

"26. És monda Isten: Teremtsük embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon

  1. Uralkodni: hatalommal, vagy irányítással bír valami fölött. > Uralkodni volt a feladat, ha elpusztítja a mai paradigma az életet, az embernek nem lesz mi felet visszaszerezni az uralkodás feladatát. Archaikus értelemben az uralkodás nem negatív kifejezés, ahogy a Teremtő szerető atyai  gondoskodással uralkodik a világ felett, úgy az embernek is ezt a minőséget kell értenie az uralkodás alatt.
  2. A forrásokhoz való jog.  Isten nem azt monda, hogy XY gazdálkodjon, nem azt mondta, hogy valamely közösség gazdálkodjon, hanem azt mondta az emberek kik az ő hasonlatosságára lettek teremtve gazdálkodjanak. Tehát, minden embernek egyformán rendeltetett a jog és a felelősség, hogy a világgal gazdálkodhasson, vagyis a teremtett világ forrásait mindenki felé kell elosztani, hogy a gazdálkodásnak alapja lehessen.
  3. Strukturális lények jogfosztása. Ha az ember ebben a dimenzióban a legfejlettebb létforma, akkor képességeinek okán az ő felelőssége minden nála fejletlenebb lény gondozása és fenntartása. Eme felelősségét nem adhatja át, és nem veheti el tőle semmilyen más jogi személyiség, strukturális lény, szervezet. A mai jogi személyiségek hihetetlenül primitívek, messze nincs egy egysejtű szintjén testének összetettsége.  Automatizmusok és struktúrák határozzák meg cselekvését, de hatása, ereje a szolgaságba kényszerítette emberek által világméretű cselekvőképességgel bír, viselkedésére kedvesen mondhatnánk, hogy elefánt a porcelánboltban.
  4. Forrásnak számit az ismeret, természeti kincsek, közösségi erőforrások melyeket közvetlenül vagy  jelképek segítségével adunk közvetett gazdálkodásba.

 

A szeretet mindenek feletti óhajtása.

Óhajtás, mert ma is mindenki ezzel a vággyal és képességgel érkezik és minden tehetsége ellenére lett ilyen a világ, avagy ez az óhaj van és nem is lehet másképp.

 

Bizalomhoz való jog

A szeretet hatalmának már vannak feltételei. Főleg, ha annak megtestesülését szeretnénk, ha bármilyen közös cselekvést, akár két ember, vagy hétmilliárd ember  számára új minőségben akarunk létrehozni. Ez annyit jelent, hogy minden gazdálkodási feladatot korlátok nélkül olyanoknak adhass át akiben a bizalmad a leginkább ápolod.

 

Az atyai szeretet beavatási útja

A bizalom hatalmát éltetjük, akkor azok akikre feladatainkat átruházzuk, akkor jutnak előre, lesznek sikeresek, ha körülöttük a legtöbben azt érzik, hogy atyai gondoskodással szeretettel segít nekünk, végzi azt a munkát, amire még rálátásunk sincs. Így akiket magunk fölé emelünk, azok lesznek kik az atyai szeretetbe a leginkább beavatódtak, ezzel szakrális vezetőnkké is képesek válni.

Ahhoz, hogy ezek a minőségek valósággá vallhassanak, nekünk kell mintát teremteni, együtt kell ezekből felépíteni minden intézményt, kompromisszumok nélkül , ahogy a természet és ahogy a Szent Korona is tanítja. 

A Szent Korona ünnepén Vass Csaba is megfogalmazta,“az elveknek és értékeknek - igazságnak - szilárd intézményekké kell alakulnia, ez ott lehetséges, ahol ég és föld összeér, az igazság csak ott lehet kizárólagos".

Múltunkban a szeretet közössége nem jól szervezte meg rendszerét, ezért a résbe betüremkedett az önzés és a világot ketté hasítva pusztulást hozott. 

Ma a feladatunk pótolni a hiányt és felépíteni a szeretet rendjét, a Szent korona szakrális testét, Krisztus Szakrális testét,  részévé válni a világ teremtés fájának a szeretet megtartó erejével.

Bízunk hitében, a megérzésében és várjuk, hogy közösen dolgozhassunk.

 

Világfa Fejlesztő Közösség

-----Cikk kódja: 120118-----

 

free counters

Szerkesztés dátuma: szerda, 2012. január 18. Szerkesztette: Hamvas Gábor
Nézettség: 2,635 Kategória: Világkép
Előző cikk: Az ébredés - első rész Következő cikk: Pünkösdi zarándoklat a Pilisben


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: