(Budapest, 1890. április 20. – Castelnuovo, Olaszország, 1915. október 13.) olimpiai ezüstérmes úszó. Tizenhat éves korától a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), 1908-tól a MAC (Magyar Atlétikai Club) úszója volt. A korszak egyik legeredményesebb magyar középtávúszója. Két olimpián vett részt, 1908-ban, Londonban tagja volt a Munk József, Zachár Imre, Las Torres Béla, Halmay Zoltán összeállítású, ezüstérmet nyert gyorsváltónak. 1908 és 1914 között összesen tizenhét magyar bajnoki címet nyert. 1912. június 5-én Budapesten 400 méteres gyorsúszásban világcsúcs[1] időt úszott. Az első világháborúban az ún. "császári és királyi légjáró csapat"-nál (k.u.k. Luftfahrtruppe), azaz az akkori légierőnél szolgált. Hadszíntéren szerzett betegségben, a Castelnuovói hadikórházban halt meg mindössze huszonöt évesen. A Magyar Úszó Szövetség 1982. december 12-én tartott jubileumi ülésén Las Torres Bélának posztumusz a Magyarország örökös úszóbajnoka címet adományozta. Sporteredményei olimpiai 2. helyezett (1908: 4×200 m gyorsváltó) olimpiai 5. helyezett (1912: 400 m gyors) világcsúcstartó (1912: 400 m gyors – 5:28,4) tizenhétszeres magyar bajnok: 220 yard gyors: 1909, 1910, 1912, 1913 440 yard gyors: 1908, 1909, 1910, 1912, 1913 880 yard gyors: 1909, 1912, 1913 1 mérföld gyors: 1912, 1913, 1914 folyamúszás: 1909, 1913