(Budapest, 1882. október 29. – Budapest, 1955. március 14.) négyszeres olimpiai bajnok kardvívó.

 Apja nyomdász volt, a Pallas nyomda főgépmestere, aki mind a két fiának meg tudta teremteni az egyetemi tanulás lehetőségét. Fuchs jogászként végzett, 1911-ben a budapesti tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett.

 Mivel nem tartozott a korabeli vívótársadalmat alkotó gazdag családból származó vagy katonai pályát befutó vívók közé, Rákossy Gyula tanítványaként sokáig egyesületen kívül versenyző volt, de később sportolt az MTK és az NVC színeiben is. Magyarországon nagy versenyt sosem nyert. 1908 elején első lett a rendkívül erős jogászversenyen amely a bajnokságban szerzett nyolcadik helyével együtt elegendőnek bizonyult, hogy az 1908-as londoni olimpiára nevezzék.

 A londoni olimpián rendkívül jól alkalmazkodott a szokatlan körülményekhez (a mérkőzéseket salakon rendezték) és bejutott a nyolcas döntőbe, ahol Zulawszky Bélával holtversenyben végzett az első helyen, akit végül az egy tusra menő döntőben legyőzött. A csapatversenyben újabb aranyérmet szerzett

 1908 és 1912 között nem indult versenyen. Az 1912-es stockholmi, olimpiára címvédőként került ki, ahol megismételte négy évvel ezelőtti sikereit. Ezután újra csak a vívótermekben lehetett vele találkozni, versenyeken nem. 1924-ben ismét jelentkezett, hogy bekerüljön az olimpiai csapatba. Ennek feltétele az volt, hogy versenyeken bizonyítsa be, hogy helye van a legjobbak között. Később az olimpiai indulók létszámát négy főben korlátozták, ennek hatására Fuchs visszalépett válogatótól.

 1928-ban újra jelentkezett a válogatóversenyekre az olimpiai indulás reményében. A hír lázba hozta a hazai sportvilágot, hiszen a négyszeres olimpiai bajnok 20 éve, 1908 tavasza óta nem szerepelt magyar versenyen. De ekkor már nem volt a régi formájában. Fáradtsága, versenyhiánya rányomta a bélyegét a szereplésére és a legendás nyugalma is elhagyta, így nem tudott a döntőbe kerülni. Ezután végleg felhagyott a versenysporttal.

 Összesen hét alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A víváson kívül versenyszerűen sportolt evezésben és szánkózásban is. Visszavonulása után ügyvédi irodát nyitott, majd tőzsdei titkárként tevékenykedett.

 A második világháborúban önkéntes munkaszolgálatos, aknaszedő volt. Helytállásáért német vaskereszttel tüntették ki, ami miatt a háború után börtönbüntetésre ítélték.

 1958. május 18-án Klell Kálmán így emlékezett rá egy hazai emlékversenyen: „Az alacsony, zömök termetű Fuchs vívóállása nem volt iskolaszerű. Rendesen nagy távolságban állt fel ellenfelétől. Idegekre menő, óvatos vívómodorában a pengejáték közben elvonta küzdőtársa figyelmét, s ezalatt szinte belopta magát ellenfele közelébe. Ilyenkor aztán ballesztrával [ugrással] vagy villámgyors egyenes vágással lepte meg ellenfelét.”

 1981-ben a Zsidó Sporthírességek Csarnoka tagjává választották.

Sporteredményei:

• kétszeres olimpiai bajnok egyéni kardvívásban (1908, 1912)
• kétszeres olimpiai bajnok csapat kardvívásban (1908, 1912