festőművész
(Hajdúböszörmény, 1972. április 22.–)
A. Nagy Gábor (1972) festőművész hosszú évek óta él Berlinben. 1998-ban végezte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Tölg-Molnár Zoltán irányítása alatt, majd mesterképzésen vett részt a nürnbergi Akademie der Bildenden Künste-n. 2009-ben egyéves KOGART-ösztöndíjban részesült.
A. Nagy Gábor hamar megtalálta sajátos festői világát. A 2000-es évek elején pixelekből álló, elmosódott képeket készített, majd az elmúlt években sajátos betűmozaik technikát dolgozott ki, ahol a sötét háttérből a nagyvárosi neonfeliratok hivalkodó színvilágához hasonló hatást keltenek a kompozícióvá összeálló, szavakból és szótöredékekből álló betűhalmok. Legújabb művein erőteljesen reagál a kortárs társadalom problémáira, a XXI. század kaotikus és bizonytalan világára. Műveinek főszereplőit és témáit a kortárs társadalom széles palettájáról választja: alapvetően a politikára, filmekre, elektronikus zenére és az Internet által erőteljesen befolyásolt létre reflektál. Festményein játékosan kombinálja a személyest a személytelennel, az egyedit az általánossal, ahol minden bár minden ismerős, valójában semmi sem felismerhető.
Saját sorozatának kompozíciós felépítéséről és többsíkú jelentésrétegeiről így ír az alkotó: „A festmények észlelhető tartalma mind vizuálisan, mind intellektuálisan, a néző személyes emlékezetének/tudatalattijának/érzésvilágának képeivel kiegészülve válik teljessé.Legújabb festményeim három különböző jelentésrétegből állnak. Az első réteg az élénk színű, kézzel festett betűk szigorú sora, ami mozaik struktúrájú képként létezik, a második réteg a betűsorok jelentése, mint összefüggő szöveg, a harmadik réteg pedig ennek a két rétegnek a festészeti összefüggésbe helyezése. A képi réteg a festmény egyfajta felszíne, ahol a szubjektív tapasztalás képei és a személytelen külvilág pillanatai az ábrázolás és a történetmesélés kiüresedésében, a színes betűk kaleidoszkópszerű kavalkádjában oldódik fel. Mivel az ábrázolás részleteinek felismerése gyakran fokozott erőfeszítést igényel, a festmények teret engednek a néző saját kreatív fantáziájának, így vonva be azt az alkotás folyamatába."
Díjak, ösztöndíjak
1999: Hermann Lipót-díj; Marie de Paris ösztöndíja a Cité International des Arts-on
2000: Erasmus-Socrates Alapítvány, Nürnberg
2001: Római Magyar Akadémia, Róma
2003: Budapest Galéria – Stadt Frankfurt am Main, Frankfurt.
Mestere: Tölg-Molnár Zoltán
|
|
