(1858, Pozsony - 1903, Budapest)

Szobrász. Zsellércsaládból származott. Négy elemit és két reáliskolai osztályt végzett Pozsonyban, majd lakatosinas lett. Felszabadulásakor díszkaputervével aranyérmet nyert, faragványai pedig általános elismerést keltettek. Így került 1875-ben zayugróci fafaragó intézetbe. Prágában katonáskodása alatt (1879-83) megismerkedett a neves cseh szobrásszal, Myslbekkel.

Hazatérve sikeresen próbálkozott a porcelánfestéssel és a szobrászattal is. Gipszből faragott Ahasverus-fejére felfigyeltek, és számos támogatóra talált. 1886-ban ösztöndíjjal a bécsi neobarokk szobrász, Tilgner műhelyébe került, majd az ottani akadémián Hellmer növendéke lett. Az iskolai feladványok mellett számos portrét készített (Scomparini Cézár, 1886, Pozsony; Naiszidler Károly, 1889; Ortvay Tivadarné, 1888, Pozsony, stb.). Nevét Bécsben 1892-ben mintázott Feszülete (Magyar Nemzeti Galériában található) tette országosan ismertté.

Elsõ nagymegbízatása az azóta elpusztult pozsonyi Mária Terézia lovas szobor elkészítése volt (1892-96). 1894-ben Mátyás király lovas szobrának tervével elsõ díjat nyert, a mûvet 1902-ben leplezték le Kolozsvárott. 1893-ban készítette két allegorikus szobrát az Igazságügyi Palota, a mai Néprajzi Múzeum épületére. További jelentősebb munkái; Wenckheim Béla lovas szobra (Kisbér, 1901); Wesselényi-szobor (Zilah, 1902); Tuhutum-emlék (Zilah, 1902); Tisza Lajos-szobor (leleplezték 1904-ben, Szeged). A budai várpalota épületére két Atlasz-figurát (1897) és két kapuőrző oroszlánt (1901-02) mintázott. Ismert műve Toldi a farkasokkal (1902, Magyar Nemzeti Galériában található). Az Erzsébet-emlékmű pályázatain sikertelenül vett részt.

A kor hamis, patetikus külsőségeket hangsúlyozó emlékműveivel ellentétben alkotásai monumentálisak, a szobrászat klasszikus tradícióját őrzik. Több műve található a Magyar Nemzeti Galériában.