(1820, Nagyvárad - 1880, Nagyvárad)

Édesapja, legidősebb Egyházas-Bágyoni Mezey Mihály, jómódú kálvinista polgár, debreceni cívis családból, hajdú ősöktől származik. Édesanyja, Török Klára, a Bihar megyei Poklostelken született. 15 testvére közül 10 gyermekkorban meghalt. Nővérei előkelő bihari családok (a Csokaji Fényes, a Posztupiczi Kosztka és az Ippi és Érkeserűi Fráter család) tagjaival kötnek házasságot. Bátyja, Mezey Mihály ügyvéd, Nagyvárad tűzoltóparancsnoka. Fiatalon elhunyt öccse, Károly festőművésznek készült. 

Elemi és középiskolai tanulmányait Nagyváradon végzi el. 17 évesen készíti el első ismert munkáit: egy akvarell miniatűr női portrét elefántcsontra, és egy olajfestésű önarcképet. 

IFJÚSÁG, VÁNDORÉVEK

1837 körül ismerkedik meg Thuolt Mária Magdolnával, Nagyvárad főjegyzőjének, Nagyselmeczi és Ludrovai Thuolt Józsefnek 14 éves leányával. Későbbi jegyese előkelő felvidéki családból származik, és édesanyja, Draveczky Magdolna nagybirtokos Monostorpályiban. Heldwein István volt iskolai rajztanára. Mezey az érettségi után a festőművészi pályát választja, ami bizonytalan megélhetést, és vándoréletet jelent. Szülei nem támogatják elhatározásában. 1839-ben útra kel, hogy elsajátítsa mesterségének alapjait, és, hogy a vándorfestés révén némi pénzt is keressen. Pestre, és Balatonfüredre jut el. 1840-ben tér vissza Váradra. Ekkor festi le szüleit és testvéreit. 1841-ben a Pálos templom részére a Mater Dolorosa című oltárképet készíti el. 1843 tavaszán megérkezik Ogyesszából Nifont de Rarke osztrák panorámafestő Váradra. Mezey csatlakozik a vándorfestőhöz. Pest, Székesfehérvár, majd ismét Pest az út állomásai.  

Székesfehérváron találkozik későbbi pályatársával, Mezei Józseffel, aki ekkor Petőfivel vándor színészkedik. Haláluk után a két festő-fotográfust, a nagyváradi Mezey Lajost és a kolozsvári Mezei Józsefet a szakirodalom sokszor összekeveri. 1843 augusztus 20-án az Nifont de Rarke Pesten, a Váczi utcában, az úgynevezett Vastuskó melletti házban megnyitja panoráma képekből álló kiállítását, melyen Mezey képei is szerepelnek. Minderről a Honderű, a Világ, és a Regélő is beszámol. 1844 tavaszán elválik az idős mestertől, és ismét visszatér szülővárosába. 

1844 júniusában a Nagyváradi Bíróság Mezeyt és Bőhm Pál cégfestőt – Bőhm Pál festőművész apját - szakértőnek rendeli ki. Feladatuk a pocsaji görög katolikus templom Kis András festő által készített ikonosztázának a véleményezése. 1845 nyarán, - rövid pesti tartózkodás közbeiktatásával - Bécsbe megy. Anyagi okok miatt nem tud a Festőakadémia hallgatói közé beiratkozni. Vendégként hallgatja az előadásokat, és a Belvedere-be jár másolni, többek közt Rubens, Rembrandt, az ifjabbik David Teniers festményeit. 1846 őszén tovább vándorol. Eljut Müncheni Festőakadémiára, Párizsba, Velencébe és Rómába. 1847-ben végleg visszatér Váradra.

HAZATÉRÉS, CSALÁDALAPÍTÁS 

1848 áprilisában a Nemzetőrség Hangászati Egyletének felállításánál, Beöthy Ödön javaslatára jelentős szerepet kap. Bátyja, Mezey Mihály nemzetőr százados, és a forradalmi Nagyvárad jegyzője, Kossuthot otthonában fogadja. 1848 május 18-án feleségül veszi Thuolt Mária Magdolnát. A menyasszony szülei ellenzik a házasságot. Sógorai, Thuolt István, és Thuolt Ignátz századosok a szabadságharcban. Világos után Törökországba emigrálnak Bemmel együtt, és ott kényszerűségből felveszik a mohamedán vallást.

Az ifjú pár 1852-ben, a város központjában, a Közép utca 3. szám alatt vásárolt telken épít házat. Hat gyermekük születik, közülük egyet már kisgyermek korában el kell temetniük. Mezey saját műtermében dolgozik, de időnként arcképfestőként és restaurátorként is járja a vidéket. 1852 nyarán barátaival, Szlávy József későbbi miniszterelnökkel és Miskolczy Lajos későbbi Hajdú Vármegyei főispánnal kirándulást tesz a Királyhágón, Feketetó, Csucsa, és Telegd érintésével. 

Ferenc Józsefet és Erzsébet Királynét 1857-es országos körútjukon Nagyváradra várják. A város őt kéri fel, hogy készítsen az uralkodó pár részére ajándékot. A kellékek beszerzéséért Bécsbe utazik. Megérkeztekor tudja meg, hogy 22 éves öccse, Károly Velencében haldoklik. Odasiet, de már csak eltemettetni tudja. Hazahozza azt az olajfestésű önarcképet, mely a tragikus sorsú fiatalember velencei tanulmányútjának egyetlen fennmaradt emléke. Mezey az uralkodó párnak a város címerét és Szt. László arcképét rajzolja meg, és hímezteti ki, egy imazsámoly terítőre. Az ünnepi eseményre ő tervezi meg a város díszkivilágítását, és a diadalívek felállítását.  

Az ötvenes évekből több portréját ismerjük, de fennmaradtak csendéletei, életképei, bibliai témájú vásznai és szentképei. Néhány tájképén Friedrich Gauermann erőteljes hatását lehet felfedezni. 

Felesége 1858 október 27-én tüdővészben meghal. 1860-ban feleségül veszi felesége húgát, egy Bach hivatalnok özvegyét, Thuolt Emíliát, aki. Barátja, Haán Antal, a hatvanas évek elején egy ideig Váradon tartózkodik, és megfesti Mezey portréját. 

Az 1860 as évek elején a Nagyváradi Könyvtár olvasóterme részére elkészíti a Vezúv kitörése című nagyméretű képét Wuttky festménye után, a bécsi Belvedere-ben folytatott tanulmányai alapján. 

A TANÍTVÁNY 

1861 őszén, a 16 éves gimnazista Színyei Merse Pál Nagyváradra kerül. Már Jernyén is rajzolgatott, de most Mezeyben megtalálja első mesterét, aki segít kibontakoztatni tehetségét. 1862 júniusában már Mezey mellett festett első olajképeit küldi haza. Az iskolaév befejeztével az édesapa, Színyei Merse Félix jön el fiáért, hogy a szünidőre hazavigye. A Sáros megyei alispán ekkor személyesen is megismerkedik Mezeyvel, aki igen jó benyomást kelt benne. Szeptember 24-én levélben kéri, hogy fiát az új tanévben is tanítsa. 1863 nyarán, az érettségi vizsga után, az ifjú tanítvány lemásolja Mezey Vezúv kitörése című képét, majd mesterével együtt utaznak haza a felvidéki Jernyére, ahol Mezey két hónapot vendégeskedik a kastélyban. és lefesti a család tagjait. Valentiny János festőművész intrikái ellenére, Szinyei apja, fiát - Mezey buzdítására – 1864 tavaszán a Müncheni Festő Akadémiára küldi. 

A FOTOGRÁFUS 

Mezey már az ötvenes évek eleje óta foglalkozik fényképezéssel. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében található egy 1852–ben készült dagerrotípia, mely kislányával ábrázolja. Az ötvenes évekből ismerjük néhány tussal színezett nedves eljárású papírképét. 1864-ben átépíti házát, és barátjával, Kőrössy József vándorfényképésszel közös műtermet nyit. Mezey Bécsbe utazik Székely József fotográfushoz, a szükséges eszközök beszerzéséért, és szakmai tanácsokért. Lefényképezteti magát festőállvány előtt állva, kezében ecsettel és palettával. Nagyváradon ekkor már több fényképészeti műterem is működik, melyek közül Mezeyé és Lojanek Jánosé volt a legnépszerűbb. Ők ketten közös alkalmi kiállítást is rendeznek.  

Több mint 100 fényképét őrzik köz és magángyűjteményekben. Ezek túlnyomó többsége vizit kártya portré. Számos önarcképe maradt fenn. Képeinek egy részén feltűnik az általa festett műtermi háttér. Gyermekeiről humoros beállítású sztereó felvételeket készít. Egy duplaexpozíciós, szellemképes önarcképe az első hazai montázsképek egyike. A halál allegóriája című kompozíciója felesége emlékére készül. Fekete lepellel leborított festőállványa és egy koponya mellé helyezi elhunyt hitveséről, és annak családtagjairól készített festményeit. 

EGYÉB MUNKÁSSÁGA 

1867. augusztus 12-én újjáalakul a Nagyváradi Dalárda egylet, melynek 1877-ig alelnöke, buzgó tagja és elismert tenoristája. Ez alatt a tíz év alatt számtalan rendezvényen és előadáson lép fel. Egyleti tevékenységét összeköti képzőművészeti munkásságával. Készít a dalárda részére díszoklevelet, ő tervezi az egylet zászlóját, és jelentősebb egyleti ünnepek alkalmával olajfestményeit, és nyomatokat ajándékoz a dalárdának kisorsolásra. 1872-től az Országos Daláregyesület központi választmányának tagja, és több ízben részt vesz Pesten az Erkel Ferenc vezetésével tartott zenedei tanácskozásokon.  

1873 februárjában ellentétei merülnek fel a Nagyváradi Dalárdával, és megalakítja a Nagyváradi Zenekedvelők Társaságát, melyről a Zenészeti Lapok is beszámol. Az éneklésen kívül alkalmanként színészi szerepekre és szavalatokra is vállalkozik. 1870 őszén elnyeri a községi elemi iskolai rajztanári állást. A helyi sajtó évente beszámol arról a kiállításról, melyet növendékei rajzaiból rendez. 1872. március 1.-én városi törvényhatósági bizottsági taggá választják. 1872 decemberében Nagyváradon a nagyszabású múzeumi kiállítás képzőművészeti anyagának rendezését őrá bízzák. 

AZ UTOLSÓ ÉVEK 

1872. szeptember 1-én 18 évesen meghal Jolán lánya. 1873. márciusában elválik feleségétől. Mezey a a hatvanas, és a hetvenes években is többször utazik Bécsbe, hogy a Belvedere-ben képeket másoljon váradi műgyűjtőknek, és közintézményeknek. 1874. szeptemberében meghívja Szamossy Elek festőművészt, Munkácsy Mihály első mesterét. Szamossy fél évig nála dolgozik. Így kerül sor arra, hogy Munkácsy ellátogat Mezey műtermébe. 1874. decemberében bérbe adja fényképészeti műhelyét Décsey Ede fővárosi fotográfusnak. Décseynek néhány hónapra tervezett látogatásából végleges letelepedés lesz, még a műtermet is megvásárolja. Mezeynek egyre romlik az anyagi helyzete. Fiainak taníttatása minden pénzt felemészt, a végén csődbe megy. Kénytelen eladni házát, a pénzből épp csak az adósságok kifizetésére futja, és az Úri utca 7. sz. alatt bérel lakást. 

Nehéz helyzetében szaporodó festői megbízatásai, és az azokat követő elismerések nyújtanak vigaszt. Az 1867.-től rendszeressé váló nagyváradi sajtó, - így a Bihar, később a Nagyvárad, majd a Szabadság című lapok szinte havonta számolnak be egy-egy újabb alkotásáról, méltatva, elismerve munkásságát. Az újságok beszámolnak arról, hogy megfesti a Városháza részére Deák Ferenc és Beöthy Ödön arcképét, a Tűzoltó Egyletnek az alapító parancsnok, Mezey Mihály; a Bihari Nemzeti Casino megrendelésére a királyi pár; a gimnáziumnak volt igazgatója, Szentpétery Thoma Károly portréit; az érszalacsi templomba Szt. László oltárképét, a nagyváradi Barátok templomába pedig Szt. József és Szt. Ferenc oltárképeit.  

Számos tehetős helybéli polgár (Krausz G. László, Des Escherolles Kruspér Sándor, Bölöny Sándorné, Grosz Lajos orvosprofesszor, Román József ügyvéd neje, valamint a Lederer, Rothmann, Bárdossy és báró Radivojevich család tagjai) arcképét készíti el. Nagyváradnak a hetvenes években egyszerre két festőművésze is van, Mezey Lajos és Szamossy Elek. A művészek képeiket üzletek kirakatában, könyvkereskedésekben, lapkiadóknál, fényképészeti műtermekben állítják ki. Ezeknek a kis kamara kiállításoknak komoly visszhangja van a helyi sajtóban. A Nagyvárad a szépművészetek tanyája című vezércikk kiáll a két művész mellett, és ostorozza a fővárosi klikkszellemet. 

Gyakran előfordul, hogy mindkét művész egyszerre kap megrendelést hasonló munkára, így Deákot, Beöthyt, és a királyi párt Szamossy is megfesti, és a Barátok templomába ő is készít két oltárképet. Ezeket a műveket közösen állítják ki. A művek megítélése tekintetében a városi közönség és a sajtó két pártra szakad. Mezey vérbeli atelier művész, műterme állandóan nyitva áll az érdeklődők előtt. Tanítványai is vannak. Egy alkalommal Nogáll János nagyváradi püspöktől kap jelentős javadalmazással járó megbízatást. Mezey hosszabb tanulmányt ír a Nagyváradba a Magyarországi képzőművészet helyzetéről. Üdvözli azt a pezsgést, ami a fővárosban elindult, és arra buzdítja a vidéket, hogy hozzon anyagi áldozatot a felzárkózás érdekében.

1878-ban ő tervezi a váradi Szigligeti emléktáblát. Fia Lajos apai segítséggel gyógyszertárat vásárol Biharnagybajomban, és feleségül veszi Esztelneki és Nagynyújtódi Jancsó Irmát. 1879-ben Mezeynek gyomorrák támadja meg szervezetét. Betegségének súlyosbodását Lajos fiához írt leveleiből követhetjük nyomon. Utolsó napjait is munkával tölti. Levizsgáztatja iskolai rajznövendékeit, néhány munkáját befejezi, dolgait rendezi. 1880. július 29-én otthonában távozik az élők sorából. A Rulikovszky úti temetőben temetik el. Sírköve ma is áll.

UTÓÉLETE

Haláláról a teljes hazai sajtó megemlékezik. Gyermekei, végrendeletének megfelelően, művészeti hagyatéka egy részét elárverezik, s a befolyt összegből alapítványt hoznak létre, a szorgalmas, tehetséges, szegény gyermekek rajzszerekkel való ellátására. Halála után két évvel Szűcs József rajzművész elkészíti portréját, melyet a Nagyvárad szerkesztőségének kirakatában állítanak ki.

Képei szerepelnek az 1881-es ungvári, az 1896.-os budapesti milleniumi, az 1903-as nagyváradi, az 1912-es és 1937-es fővárosi biedermeier kiállításokon; a Kolozsvári Múzeum, a Fővárosi Képtár, a Szépművészeti Múzeum, valamint a Nemzeti Galéria budavári, műcsarnokbeli, móri, szécsényi, szegedi és székesfehérvári kiállításain. 

Munkássága hazai és külföldi magángyűjteményekben, a Nemzeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Szépművészeti Múzeumban, a Budapesti Történeti Múzeumban, a Kiscelli Múzeumban, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban, a Debreceni Déri Múzeumban, a Nagyváradi Városi Múzeumban, a Kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeumben, a nagyváradi Barátok templomában, a nagyváradi Pálos templomban, és az érszalacsi római katolikus templomban találhatók. Levelezését a Magyar Nemzeti Galéria és a Magyar Tudományos Akadémia őrzi. 

A XIX. század végétől napjainkig, a biedermeier és a romantika korának, valamint Színyei Merse Pál művészetének feldolgozása során, szinte minden évben megjelenik néhány méltató sor munkásságáról Lázár Béla, Lyka Károly, Meller Simon és más szerzők tollából, újságokban, folyóiratokban, életrajzokban és lexikonokban. 1940 szeptemberében, Észak Erdély visszatértekor Nagyvárad katonai városparancsnoka ünnepélyesen visszahelyezi a Városháza dísztermébe Mezey nagyméretű vásznát: Szent László király lovasképét. 1948-ban a Szépművészeti Múzeum tulajdonába kerül Mezeynek Rosenthal Dávid festőművészről készített festménye. Bíró Béla 1955-ben közölt tanulmánya szerint a kép Rosenthal Párizsban festett önarcképe.