Stefán Henrik

(1896 - 1971)
festőművész
 
   

Stefán Henrik

Stefán Henrik

(1896, Máriakéménd - 1971, Amersee)

 

Pécsett érettségizett, a Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett. Tagja volt az 1920-tól működő modern Pécsi Művészkör képzőművészeti szekciójának, a Dobrovics Péter aktivista stílusát követő expresszív naturalizmus egyik képviselője. 1920 végén Johan Hugóval műtermi kiállítást rendezett, 1921 márciusában a Művészkör pécsi kiállításán portrékkal szerepelt. 1921 áprilisában Molnár Farkassal és Johan Hugóval Olaszországba utazott tanulmányútra, majd együtt jelentkeztek Bauhausba. 1921 őszén Johannes Itten előkészítő tanfolyamán kezdte meg tanulmányait. Olaszországban készült rajzaik alapján 1921-1922 folyamán Molnár Farkassal közösen készítették el az Itália-mappát a grafikai műhelyben. 1922-ben részt vett a Weimarban működő holland konstruktivista, Theo van Doesburg De Stijl-kurzusain, illetve a Bauhaus kőszobrász-műhelyében dolgozott. A Molnár Farkas szervezte KURI csoport és manifesztum aláírói közé tartozott. 1922 őszén hazatért Magyarországra, Törökbálinton modern bútorműhelyt nyitott.

1925-1928 között újra a Bauhausban tanult, 1928-ban Bajorországban élt. 1929 után visszatért Pécsre, nevét ekkor Stefánról Szellére magyarosította. Domborműveket, freskókat, üvegablakokat tervezett, Pécsett egyházi megrendeléseknek tett eleget (Ágostonrendi templom, Szent Mihály-temetőkápolna altemploma, Pálos templom és kolostor, Máriakéménd kegytemploma), közben tájképeket és népéletképeket (1935-1940) is festett. A szegedi freskóknál (1936) és Pannonhalmán (1939) Aba-Novák Vilmos munkatársa volt. 1941-ben újra együtt dolgozott Molnár Farkassal. 1945 után a németek kitelepítése elől családjával Németországba távozott. 1946-ban Wiedenbrückben, majd 1950-tõl Gelsenkirchen-Buerban tanári állást vállalt. Portrékat, vallásos tárgyú képeket készített, illetve itáliai városképeinek variánsait festette újra.