Rajzolni három és fél évesen kezdtem. Egyik nap, séta után, egy kartonpapírra ceruzával egy lovat rajzoltam, amit nem sokkal azelőtt láttam az utcán. Ollóval kivágtam, és eltettem emlékbe, megőrizvén mind a mai napig. Azután kezdtem el rajzolni, sikerrel vettem részt iskolásként különböző tárlatokon és versenyeken.
A szüleim ragaszkodtak ahhoz, hogy a fogorvosi pályát válasszam, mivel attól tartottak, hogz a művészet, jelesen a festészet nem nyújt majd számomra biztos megélhetést. A tanulmányi éveim alatt, régi szenvedéyemhez hűen, beiratkoztam a népművészeti iskola festői szakára, ahol Aurel Ciupe egyik volt tanítványa, Hajos Emese lett a tanárom. Ő irányította lépéseimet a művészet terén.
Szüleim előrelátása, a fogorvosi szakma felé való terelésük szerencsésnek bizonyult, a nyugdíjazásomig végzett fogorvosi munkám révén sikerült biztosítanom a mindennapokhoz és az alkotáshoz nélkülözhetetlen anyagi feltételeket, ugyanis, miután családommal szülővárosomban, Temesváron telepedtem le és itt is dolgoztam, folytattam a festést. Tagjd lettem a Romul Ladea Egyesületnek, amelynek a keretében hazai és külföldi (magyarországi) egyéni és közös tárlatokon vettem részt.
Festményeimben főleg a föld terméseit ábrázolom: fákat, virágokat és fénylő gyümölcsöket, csendéleteket, amelyeken a növények mulandósága átnyúlik az örökkévalóságba. Leginkább a táj vonz, annak a végtelen sok megjelenési formájával és állandó változásával. Arra törekszem, hogy a valóság átlényegítésével megpróbáljam rendezni az ötleteimet úgy, hogy a folyamat végén rátaláljak az alkotói érzések és törekvések együttesére. Amikor festek az egyensúly megvalósítására törekszem, egy egységes egészet képzelek el magamnak szétszort elemekből, vízszintes és függőleges formákból, fényekből és árnyékokból, élénk és lágy színekből. A formákkal, a színek, a fény, a konrtaszt által a világ csodáinak mulandóságát ábrázolom a mindenség mély, időtlen és halhatatlan titkaival szemben.
Az utóbbi években, 2008 óta, tussal készítek vázlatrajzokat. Érdekesnek találtam, vonzott a technikája, így jelenleg több mint 100 munkám van, amit ezzel a módszerrel készítettem. Többségük a románok zaklatott történelmét ábrázolja, akik folytonos tatár, római, török és egyéb hódítók támadásai nyomán védőfalakat húztak településeik köré. Ezek az erődítmények nagy hatással voltak rám, a grafikáimban ezeket örökítem meg.
Zárásképpen, mindannyiunk okulására, korra, kultúrára vagy foglalkozásra való tekintet nélkül, álljon itt nagy gondolkodók néhány gondolata.
Egyik kötelességed, szolgálnod a hazádat,
A másik - szolgálni az emberiséget.
Az igazság mindannyiunk számára méltányos.
Vigyázz arra, hogyan dolgozol, ne arra legyen gondod, hogy mire, hanem hogy és miért dolgozol.
A jó stílus a lelke mindennek.
A stílus a kristályhoz hasonló, ragyogása tisztaságból fakad.
A részletet adod az egészhez és a részlet maga is egy egész.
Aki csodálni képes, nagy erőnek van birtokában.
A tehetség szomorúság.
Ahol nincs harc, ott nincs géniusz sem.
Egyedüli igazság a valóság.
Az igazi művész maga határozza meg a mindenkori emberi identitást.
Élhetsz úgy, hogy elfogadod az abszurdot, de nem élhetsz benne.
Az egyetlen siker az, ha képes vagy akaratod szerint élni.
Megtartani azt a titkot a legnehezebb, hogy miként vélekedünk önmagunkról.
A festményt elmélkedés és ihlet szüli. Elmélkedni annyit jelent, mint elsajátítani, az ihlet, tehetség. Sokan képesek elmélkedni, de kevés köztük az ihletett.
A kultúra egy egyetemes jó, leginkább azok vágynak rá, akiknek nincsenek földi javaik.
Néha, az azonnali siker, a közvélemény elismerése a holnapi bukás biztos előjele.
Az ember az egyetemes haladás eszköze.
A művész feladata az, hogy eggyé váljék szív, lélek és értelem hangja.
Császárnak lenni a véletlen műve.
Művésznek születni kell.
Minden művészet vezérelve az egység a sokféleségben.
Ebben az összefüggésbe, a természet a legnagyobb művész.
|
|
