Bíró Sándor 1939-ben született Budapesten. Művészcsaládból származik. Édesapja és nagyapja is festőművészek voltak. Zana Sándor néven született, a nevelőapja után kapta a Bíró nevet. Három éves korában agyhártyagyulladás következtében veszítette el hallását.
Korán megmutatkozott tehetsége és szeretete az alkotás iránt.
Budapesten szerzett ötvös mesteri képesítést.
Siketsége miatt nem tanulhatott tovább, nem vették fel a főiskolára, magántanulóként képezte magát. Kedvenc tanára Országh Lili művésznő volt.
Évekig vezette a hátrányos helyzetű művészek baráti körét. Dekoratőrként és kirakatrendezőként dolgozott nyugdíjazásáig.
Első feleségét korán elveszítette, utána évekig képtelen volt alkotni. Második felesége, Anikó, szintén művészetkedvelő, az Ő ösztönzésére kezdett újra dolgozni. Ma is mellette áll és mindenben segíti.
Néhány éve költöztek Budapestről vidéki házukba Kakasdra, ahol Sándor kialakította műhelyét és műtermét. Azóta minden évben tavasszal bemutatja a Faluházban az előző év munkáit. Lelkesen készül e tavaszi tárlatra.
Több önálló kiállítása volt már más településeken is és rendszeresen kiállít a Tolnai Bárka Művészeti Szalon csoporttal.
Nyugdíjas évei igen tevékenyen telnek, szobrászkodik, tusrajzokat, pasztell- és olajképeket, sőt portrékat is fest.
Nem idegen tőle a fa és a vörösréz megmunkálása sem.
Nyitott szemmel jár a világban, megörökíti a természet szépségeit, ezért leginkább tájképfestőnek vallja magát.
|
Forrás: |
