Határ János Faddon született 1924-ben.
Első rajzait édesanyja ösztönzésére a Holt-Duna Potyond elnevezésű szakaszáról készítette.
Tehetségének kibontakozását Koszta József és Martyn Ferenc segítette. Szerintük Határ János legjobb tanítómestere a természet volt, s a művész belső késztetése is ezt igazolta.
A festészet Határ János számára nem csak sajátos kifejezésmódot jelentett, de hivatást is. A festészet kedvéért minden más tevékenységet feladott. Ennek a küldetésnek élt és alkotott. Következésképpen álmait, törekvéseit hatalmas energiával valósította meg. Az 50-es évek végétől élete elmúlásáig folyamatosan fejlesztette tehetségét. A festészet elmélete és gyakorlata számára egyet jelentett.
1958-ban Tengelicen egy ősrégi cserje ragadta el képzelőerejét, s ezt követően festette erdei képeinek sorozatát.
A Paks és Dunaföldvár közötti dunai partszakaszon lévő hajdani szegényes kis falvak, lóvásárok szintén megihlették őt. A vízesések és a vízen ringatózó halászbárkák a művész alkotásainak gyöngyszemei.
Következő kiemelkedő sorozatát 1983-tól kezdődően festette meg Algériáról.
Művei egyedi stílusban tárják elénk a sivatagot, Oránt, az oázist, a ghardaiai piacot, szűk sikátorokat, bazárokat, az algír berber arcokat, Algéria történelmét és fejlődését. Határ János 1983. májusában és júniusában tartózkodott Algériában. Erről a témáról készült alkotásai a hazai művészeti életet új ötletekkel, remekművekkel gazdagították, fejlődését felgyorsították. Ezek a festmények hazánk kulturális és történelmi jelentőségű dokumentumai is egyben.
Magyarországon Határ János ábrázolja elsőként mély tudatossággal, örömmel és tapasztalattal a Szaharát, az Algír tengerpartot, a szabadság ízére ráébredt embert, a szinte érintetlen természetet.
Az alkotó önálló kiállításokon mutatkozott be Budapesten, Ercsiben, Siófokon. Számtalan munkája megtalálható itthon és külföldön, nyilvános és magángyűjteményekben egyaránt, többek között a budapesti Algír Nagykövetségen is.
|
Forrás: |
