FILEP Sándor

(1954)
festőművész, grafikus
 
   

Filep Sándor

Filep Sándor

Filep Sándor (Pincehely, 1954. március 10.) magyar festő, grafikus, zenész. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2004).

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1976-1983) folytatott. Blaski János volt a mestere. Diplomájának kézhezvétele után bekerült tanítani a Képzőművészeti Főiskolára, később hazai és külföldi ösztöndíjak segítették munkásságát. 1996-2001 közt a székesfehérvári Szent Korona Galériában volt művészeti vezető. Mind a rajznak, mind a festésnek mestere. Magába szívta korábbi századok és a 20. század jeles stílusirányait, sokoldalúságával, egyediségével modern korunk reneszánsz embere, egyszerre összefoglaló és részletező, monumentális sorozatait kiváló kompozícióteremtő készséggel alkotja meg. Munkásságát leginkább csak külföldön, elsősorban Svédországban ismerik. Itthon kisebb méretű grafikáit, rajzait, vázlatait, terveit tudja bemutatni.

Nevezetes sorozatot készített az alapi elmegyógyintézet lakóiról (1986-86), Robert Fludd orvos életéről Jegyzetek Robert Fludd életéből (1992) címen, Tolnay Klári 1996-os portréját 3 négyzetméteres képen jelenítette meg, a méretnöveléssel döbbenetes hatást ért el. Az 1956-os forradalom ábrázolásához több tervet is készített Melocco Miklóssal. Köztéri művészetével is kitűnik, 2009-ben avatták fel a megváltás kegyelmét közvetítő festményeit az öreghegyi plébánia templomban. Képzőművészeti tevékenysége mellett 1979 óta rendszeresen gitározik, évente 3-4 koncerten szerepel főleg a Filep Quartett és a Fine Art Ensemble együttesekben. Balatonalmádiban él és alkot.

 

Főbb műveiből

Korpuszok (1984);

Az alapi elmegyógyintézet lakói (1985);

Jegyzetek Robert Fludd életéből (1986);

Sierra Pelada (1988);

Amerikai anzix (1986);

Abraxas (1989);

Tolnai-Baudelaire (1997);

Dürer-emléklapok (1998);

Tűz és vér (1999);

Dali parafrázisok (1999);

Apokalipszis (2001);

Cyrano (2003);

Csendélet tanulmány (2002);

A művészet (2004);

Balatonalmádi Anzix (2007);

Venus (2010).

 

Köztéri alkotásaiból

Dali-parafrázisok, Dalí Café, Dunaújváros;

A megváltás kegyelmét közvetítő festmények, öreghegyi plébánia templom (2009).

 

Kiállításai (válogatás)

Egyéni

1980 • Barcsay Terem, Budapest

1986 • Festészeti Fesztivál, Cagnes-sur-Mer, Franciaország

1988 • Konst Massan, Sundsvall, Svédország

1990 • Collegium Hungaricum, Bécs • Uitz Terem, Dunaújváros

1992 • Megyei Művelődési Központ, Székesfehérvár • Bagolyvári Galéria, Balatonfüred

1993 • Művelődési Ház, Zsámbék

1994 • Fővárosi Képtár, Budapest

1996 • Görög templom, Vác • Lámpás Galéria, Zsámbék • Szent Korona Galéria, Székesfehérvár

1997 • Art East Galéria, Balatonfüred • Kapoli Múzeum, Balatonlelle

 

Csoportos

1980 • Stúdió '80, Műcsarnok, Budapest

1981 • Stúdió '81, Ifjúsági Ház, Szeged

1985 • Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása, Műcsarnok, Budapest

1986, 1987 • Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest

2005 • Mozgásban,[6] Ateliers Pro Arts / A.P.A. Galéria, Budapest

 

Művei közgyűjteményekben (válogatás)

Fővárosi Képtár, Budapest;

Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár;

Janus Pannonius Múzeum, Pécs;

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest;

Layota Gyűjtemény (Svédország);

Tragor Ignác Múzeum, Vác.

 

Díjak, elismerések

Hermann Lipót-díj (1980);

Smohay-ösztöndíj (1983);

Derkovits-ösztöndíj (1985-1987);

Takács Lajos Layota Art-ösztöndíja [SVE] (1987, 1997-98);

Lánczos Kornél-Szekfű Gyula-ösztöndíj (1995);

Koller-díj (1998);

Layota Art ösztöndíj, Svédország (1987-2000)