Herendi Zsolt


festőművész
 
   

Herendi Zsolt

Az ikon tulajdonképpen fára festett kép. A legkorábbi a VI. szd.-ból maradt fenn. Később elterjedt Görögországban, onnan Oroszországba. A legszebb képek a görög és orosz ikonok másolatai. A másolás az ikonok alkotásánál elengedhetetlen. A vallási hagyomány szigorúan megszabta a különböző szentek ábrázolásánál a figura helyzetét, kézmozdulatát, azt, amit a kezében tart, az arckifejezését, a gondolatot, amit sugároznia kell, a ruhája színét, mintáját – mert mindennek megvolt a maga jelentése. Így aztán az egyes szentek külön kéztől származó ábrázolásai meglehetősen hasonlítanak egymásra. A készítés technikája évszázadokon át ugyanaz volt. A későbbi időkben a XV.-szd.-tól a képekre rátétek, -okládok- kerültek. Néha az oklád értékesebb volt, mint maga a kép. Mi az évszázados hagyományokra támaszkodva készítjük az ikonokat –amennyire ez lehetséges. A munka az anyaggyűjtéssel kezdődik. Ha megvan a lemásolandó kép, meg kell tervezni, hogy fog kinézni, mekkora legyen, milyen alakú alapra kerüljön (hagymakupolás, csúcsos, íves tetejű, stb.), milyen rátét kerüljön rá, milyen színe hatása legyen. Ezután a megfelelő faanyagból kivágjuk az ikon alakját (körvonalát), majd lealapozzuk a hagyományos enyves gipsszel, amit géz alapra viszünk fel, hogy jobban tapadjon. Következik a figura fölrajzolása, majd aranyozzuk a képet vékony aranylapokkal úgy, hogy az alakot sablonnal letakarjuk. Most kezdődhet a festés, ami hosszú ideig tart, mert ez a legigényesebb része az ikonkészítésnek. Közben folyik a rátétek mintázása, amit eredeti motívumok alapján tervezünk meg. Plasztilinból lesznek az apró mintarészek, ezekről formát csinálunk – egy képhez sokszor 5-8 félét is – gipszből. A formákba újra plasztilint préselünk, és kirakjuk belőle a rátétet úgy, ahogy végül ki fog nézni. Erről több darabos szilikon gumi formát készítünk. A gumiformákba gipszet, vagy legújabban egy kemény és nagyon finom felületet adó műgyantát öntünk. Ha megszilárdulnak, ezeket ragasztjuk rá az ikonra, majd aranyozzuk. Az utolsó fázisban leviaszoljuk a képeket és öregítjük. Címkét ragasztunk a hátára, amin feltüntetjük, hogy az eredetit hol őrzik jelenleg, ki és mikor alkotta. Végül viaszpecsétet rakunk rá.

Szatmári Magdolna Herendi Zsolt  



Forrás:
www.festomuvesz.hu