Ackerman-Bakos Rita

(1968)
festőművész

 
   

Ackerman-Bakos Rita

Ackerman-Bakos Rita

A Magyarországon született, majd külföldön ismertté vált alkotókat bemutató Lumú-sorozat következő állomása. A kiállítás mellé Ackermann művészetéről szerkesztett vastag monográfia és a számára meghatározó korszellemet bemutató filmvetítés is jár.

 

Többek között Robert Capa, Martin Munkácsi, Moholy-Nagy László és Yona Friedman után most Rita Ackermann-non a sor. Az 1968-ban, Bakos Ritaként Budapesten született művész később a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakáról indult és egészen New York-ig meg sem állt, hogy szabadabban tanulhasson tovább. Most főleg az utóbbi három év Marfa/Chinati Artist in Residence program alatt készült képanyagot és más friss munkáit lehet majd látni, főleg festményeket, rajzokat, nyomatsorozatokat és videókat. Az elmúlt év új művei, egy teljesen letisztult, két színre és egy kompozícióra épülő sorozat, a Fire by Days (Tűz, napról napra) elsőként itt, Budapesten kerül bemutatásra.

 

Ackermann a Hanes Foundation támogatásával, egyéves ösztöndíjjal a New York Studio School of Painting, Drawing and Sculpture iskolában tanult, a kilencvenes évek új irányzatokat hozó New York-i kulturális közegében pedig művészete gyökeret vert. Az akkori enfant terrible atmoszférának (Larry Clark-Kids, Harmony Korine-Gummo, Sonic Youth, Karen Kilimnik, Mike Kelly-Destroy All Monsters, Bernadette Corporation) egyik jellemzője volt, hogy a műfaji kereteket átlépve vegyítette a divat, a zene és a legkülönfélébb képzőművészeti műfajok kifejezésmódját, nyelvét, eszközrendszerét. Már Ackermann korai munkáin is megfigyelhető a művészeti médiumok összeolvasztására törekvő de/rekonstruktivista szellem, ami formát és rendszert bont; a kollázs építkező és a rajz szabad rendszerépítésének kombinálása jellemzi.

Korai munkái - mindenekelőtt rajzok és kollázsok - kalligrafikus, poétikus, improvizációt idéző művek, és elsősorban saját közegének és az úgynevezett youth culture-nek a személyes és kollektív problémáival, szexualitással, drogokkal, hatalmi pozíciók megkérdőjelezésével, bizonytalansággal és kontemplatív sorskereséssel foglalkoznak. Ez az önmagából kiinduló, de több dimenzióban inspirált és terjeszkedő, valamint az önrombolás romjaiból építkező stílus meghatározza Ackermann csaknem teljes munkásságát egészen 2010-ig, ami a kiállítás anyagán egyértelműen és folyamatosan követhető.

 

Munkáiból számos egyéni és csoportos kiállítást rendeztek az Egyesült Államokban és Európában is. 2008-ban meghívták a Whitney Biennálén való részvételre, 2009-ben a The Chinati Foundation Artist in Residence programja keretében több hónapot töltött Marfában, 2010-ben pedig a Rizzoli kiadó felkérésére megkezdődött egy több száz oldalas monográfia szerkesztése, ami idén szeptemberében jelent meg és a kiállítás alkalmából a múzeumban is kapható lesz. A kiállítást kísérő filmvetítés igyekszik közelebb hozni azt a korszellemet, amely közvetett vagy közvetlen hatással volt Rita Ackermannra, a nyolcvanas-kilencvenes években meghatározta és ma is alakítja a New Yorkban élő művész pályáját.