Református lelkész vagyok. Gyermekkoromban sokat foglalkoztam a képzőművészettel, szerettem rajzolni, Pápán nőttem fel, s az ottani Képzőművész Körbe jártam ahol Szalay László és Kiss lászló tanár urak, művészek voltak akik tehetséget láttak bennem és felkaroltak, tanítottak. Aztán az ifjúság évei elmúltak és a lelkipásztori hivatás miatt "hűtlen lettem" a művészethez, az alkotáshoz. Ezek alatt az évek alatt azonban megváltozott alapvetően a látásmódom a világról, olyan tapasztalatokat szereztem, melyek az egész életemet megváltoztatták s most, egy évtizedes szünet után keresem az utat, hogy ezeket az új tapasztalatokat, új látásmódot, megújult belsőt kifejezzem a képzőművészet által adott lehetőségekkel, eszközökkel élve. Nincs nagy technikai tudásom, semmiben nem érzem magam képzőművészet terén képzettnek. 

Csak az a reménységem van, hogy hivatkozhatom arra, hogy a művészet önkifejezés, kifejezése a művész belső világának, és az a belső világ amit szeretnék kifejezni, megmutatni: szép, békesség van benne, kiegyensúlyozottság. Korábban, ifjúként a lázadó művész tetszett, a vihart kavaró művész. Ma a világ elég viharos és elég lázadó ahhoz, hogy talán elfogadja ha a művész a belső békességet, harmóniát, örömöt, belső csendet, reménységet közvetíti a képeivel. Kérem a kedves művészetbarátokat és érdeklődőket, bocsássák meg nekem, hogy ezt én mint református lelkész - csak így tudom tenni.

Azt mondják, hogy egy műalkotás akkor hiteles, ha az alkotója hisz abban, hogy küldetést tölt be a képeivel. Én Jézus Krisztusban hiszek, nekem Ő a küldetésem és nem az alkotás. De mindazt a belsőt, amit ki szeretnék fejezni magamból: Ő alkotta, teremtette, formálta újjá bennem. Jó így élni és célba érkezettnek lenni. Mindaz, ami ezen kívül történik az életemben és jó, az már plussz. Nem hajt a megfogalmazhatatlan, a megfoghatatlan, nem törekszem elérhetetlen művészi színvonal meghódítására képeimmel, mert már megtaláltam amit gyermekként az életemben elérni szerettem volna. Ezért hát a tollamat, az ecsetemet a hála mozgatja, a képeimet a köszönet "szüli meg". S talán idővel a technikai tudásom is meglesz ahhoz, hogy ebből mind több és több látszódjon meg a képeimen.