(1888, Szeged - 1971, Párizs)

Szobrász. 1905-től a budapesti Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos növendéke volt, másfél év után Kimnach László műtermében dolgozott. 1907-ben a pécsi Zsolnay-gyárban alkalmazták, de mint tehetségtelent, elbocsátották. Budapesten fémöntödei munkát vállalt, majd gyalog elindult Párizsba, ahová 1908 nyarán érkezett; volt utcai árus, kőfaragó, és modellt állt. 1909-ben vett részt először a Függetlenek Szalonja tárlatán. 1910-ben Szeged városától három évre Ferenc József művészeti ösztöndíjat kapott; előbb a Blanche, majd a La Palette párizsi magánakadémián tanult. 1912-ben is szerepelt a Függetlenek Szalonjában, New Yorkban (1913), majd Buffalóban (1914). 1913-ban a Montjoie című irodalmi folyóirat munkatársa volt. Ekkor csatlakozott Sztravinszkij, Apollinaire, Picasso és Cendrars köréhez. Művészete is mindinkább a kubizmushoz kötődött (Álló nő, 1913; Fej, 1914; Absztrakt szobor, 1919 stb.).

1914-től francia állampolgár volt, francia katonaként harcolt az I. világháborúban. 1918-ban szerződést kötött Léon Rosenberg párizsi műkereskedővel, ettől kezdve ismert művész. Számos kiállítást rendezett, Londonban (1930), New Yorkban (1931), Párizsban (1935), KUT (Képzőművészek Új Társasága) tagjaként pedig részt vett budapesti kiállításokon is (1936). A franciaországi Grosboisban Ő tervezte a felállított Rákóczi-emlékművet (1937), az 1937-es párizsi világkiállításon Blattner Géza bábművésszel bemutatta. Az ember tragédiája bábváltozatát. A II. világháború idején részt vett a francia ellenállási mozgalomban. 1946-ban művei szerepeltek az ellenállásban elhunytak emlékére rendezett kiállításon. Munkái ott voltak az 1947 áprilisában bemutatott francia-magyar művészeti kapcsolatokat reprezentáló Európai Iskola kiállításon is. Budapesten gyűjteményes kiállítása volt (1959).

Művei elsősorban francia közgyűjteményekben találhatók. A Szépművészeti Múzeum tulajdonában öt műve van. Táncosnő című szobrát (1959) Szegeden állították fel. 1973-ban a párizsi "Depo 15" galéria emlékkiállítást rendezett műveiből és dokumentációs anyaggal ellátott monográfiát is megjelentettek róla.

Szobrászata kezdetben a naturalizmus útján indult, majd kubista lett. A kubizmusból elsősorban a mértanias sommázást és a stilizálást vette át, szobrai mindenekelőtt statikus kompozíciók.