(1894, Budapest - 1984, Buenos Aires)
A Mund-Dömötör pár hagyatéka egyre távolabb került Magyarországtól az évek során és csak az utóbbi időben kapták meg az őket megillető helyet a magyar művészettörténetben. Amiatt is egyedi ennek a két festőnek az esete, mert ritkán fordul elő, hogy házastársak képesek legyenek versengés nélkül együtt dolgozni és saját egyéni stílusuk megőrzése mellett támogatni egymás munkáját. Mund Hugó nem nyomta el felesége avantgárd törekvéseit és közös kiállításaik alkalmával egyenrangú művészekként értékelték őket a sajtó képviselői is. A mai művészettörténészek szemében Dömötör Gizella életműve egységesebb a férje hagyománytisztelő, minőségi szempontból sokszor nagyon eltérő színvonalú munkáinál. A festőnő legtöbb munkájára jellemző a kubista és expresszív formanyelv, a szimultán kontrasztok jelenlétére épülõ színhasználat és az avantgárd szemléletmód.
Dömötör Gizella egy kereskedőcsalád gyermekeként született Budapesten. Az 1910-es években a női emancipáció elszánt képviselőjévé vált. Emellett szokatlan határozottsággal állt ki a művészpálya mellett. A budapesti Képzőművészeti Főiskola diákjaként Mund Hugóval együtt, Ő is Nagybányán töltötte nyarait. Ezen a művésztelepen ismerték meg egymást 1914-ben. A tipikus nagybányai motívumok mindkét festő képein számtalanszor szerepelnek. Míg Dömötör képein a bravúros szín- és fénykezelés a szembeötlő, addig Mund inkább a motívumok plasztikus megformálására figyel oda. Gizella 1915-től Pesten dolgozott tovább. 1916-ban két rajzzal szerepelt a Nemzeti Szalon kiállításán. A Csendélet és az Akt felkeltette a magyar avantgárd vezető egyéniségének, Kassák Lajosnak az érdeklődését. Így történhetett meg, hogy Dömötör Gizella két rajza is megjelent a Kassák által szerkesztett folyóirat "Ma" lapjain 1917-ben.
Cézanne és a modern francia művészek hatása mindkettejük művészetében tetten érhető. Ez leginkább az 1910-es években festett aktokon és csendéleteken figyelhető meg. A "Keresők" példáját követve ők is feldolgozták a 19. századi szimbolistáktól átvett árkádiai motívumokat. Az 1920-as években egy kisebb váltás következett be Dömötör Gizella életművében. A korai kubista alkotások helyét egy misztikusabb és expresszívebb szemléletmód vette át.
A házastársak 1920-ban Erdélybe költöztek Budapestről. 1920 és 1924 között a váradi püspök vendégszeretetét élvezték és csak nyaranta dolgoztak a nagybányai művésztelepen. 1924 és 1930 között viszont már Nagybányára költöztek. Nem kötődtek szorosan egyetlen művészi áramlathoz sem. A természeti benyomások megfestése helyett a dolgok belső lényegét próbálták a maguk egyéni módján megközelíteni. Ez a törekvésük nem lehetett teljesen független a művészi körökben egyre népszerűbbé váló távol keleti filozófiai áramlatok hatásától. Talán emiatt élt egymás mellett művészetükben a kubizmus és az expresszionizmus, ami különben nem volt egy ritka jelenség Kelet Európában. Dömötör művészete ennél azonban kevésbé absztrakt és panteisztikus.
A gazdasági és politikai helyzet fokozatos romlása miatt a Mund házaspár az emigráció mellett döntött. 1931-ben telepedtek le Argentínában. Az avantgárd törekvések éppen ekkora érték el Dél-Amerikát. Mund és Dömötör nem csatlakozott egyetlen argentin művészcsoporthoz sem. Ettől eltekintve Gizella többször is részt vett a brit művészek szervezetének kiállításain. Annak ellenére, hogy hű maradt korábbi stílusához, fokozatosan néhány helyi elemet is beépített művészetébe. Az indián bennszülöttek, pásztorok, pampák, a hirtelen megnőtt metropolisz munkásai és más argentin sajátosságok ennél sokkal gyakrabban jelentek meg férjének képein.
Életük utolsó szakaszában, egyre inkább elvonultak a világtól. Fokozottan absztrakt műveiket leginkább önmaguknak festették. Utolsó képeiket a zene ihlette. Mund Hugó 1961 őszén halt meg. Gizella 1974-ben abbahagyta festést. Ő 1984-ben halt meg Buenos Airesben.
