A BÁTOR CSIGABIGA       Valamikor hajdanában még a TV hőskorában azt hiszem a hozzám hasonló korosztály előszeretettel nézte azokat a sorozatokat, amiknek valamilyen állat szereplője is volt.

 HÓFEHÉR SZAKÁLLÚ… „Mikulás gyere már vár a Nagyvilág…”   Hófehér szakállú puttonyos Télapó, Csillogó pelyhekben miért nem hull a hó? Szánkódat hogy húzod a poros utakon? Terhedet cipeled megfáradt válladon Rendületlenül örök lelkesedéssel, Bejárod a Világot nagy sietséggel.

SZULTÁN       Évek óta ott mentem el a kerítés mellett, de soha nem vettem észre hogy ellenségesen viselkedett volna. Csak állt, vagy járkált az udvaron, nem volt egy hangos vakkantása sem a járókelők felé. Sokan tartottak tőle, mert hatalmas egy német juhászfajta kutya volt, aki tekintélyt parancsoló termetével talán rémisztőnek hatott annak, aki nem ismerte.

              LANTOM HÚRJAI SZÓLJATOK   Lantom húrjai ünnepi szózatot zengjetek, Díszes vendégeink ma ünnepelni jöjjetek. Rózsaszirom királynő újra itt van közöttünk, Poharainkkal jó egészségére köszöntsünk. Caterina grófkisasszony visszatért mihozzánk, Nélküle most lehet, hogy mindannyian zokognánk.

NEM LEHETTÉL VELEM… Királyi Apámra emlékezve   Oly távol voltam Tőled és mégis oly közel, Küszködtem a távolság szép emlékeivel. Gyermekkorom boldog volt, de nem láttam Apám, Bölcsőm mellett oly sokszor mesélt Róla Dadám. Fénylő palotákról ahol minden gyönyörű, Udvari bálokról hol minden csupa derű.

ARANYMÁLINKÓ DALOLTA… Balogh Béni: Gyöngyhúrú citera c. mese – regényére gondolva   Aranymálinkó dalolta a kisbojtár énekét, Búsan és bánatosan zengte a fájdalom zenét, Amelyet kiolvasott Ostoros Imre szeméből, Majd kortyolgatott a Bükk forrásainak vizéből.

ÉDES MOSTOHA CICA ÉS A FOGADOTT GYERMEKEI        Az igaz mese úgy kezdődött, hogy egy ideje odaköltözött hozzánk, faházunkba egy fekete cicus. Az unokáim örültek neki, mert tavaly Karácsony előtt eltűnt a kedvencük és az óta nem volt egérhajkurászó jószág a családban. Szorgalmasan etették, játszadoztak vele, aminek az lett az eredménye, hogy teljesen odaszokott.

IMRUS A KIS FEKETE KUTYUS          Munkám során gyakran találkozom a város lakosságával. Hivatalsegédként sokszor kézbesítek a Polgármesteri Hivataltól leveleket, de közben árgus szemekkel kell figyelnem a környezetemben settenkedő kutyusokra.

CSILINGELŐ KICSI SZÁNKÓ…   Csilingelő kicsi szánkó hejhó! Szélsebesen húzza azt két pej ló. Gyereksereg fénylő arccal nézi, Vidám hangon odaszólva kérdi:   Felülhetünk szép lovacskák hejhó? Uccu neki gyertek! Szól a két ló. Szép sorjában sorra kerül Palkó, Emese meg Zsuzsa és a Jankó.   Siklik a szán, száguldoznak hejhó! Olvad a hó, zökken a szán nem jó.

LEONINI A PORONDON… A legendás bohócra emlékezve   Kigyúlnak a fények cirkusz porondján, Ujjongás hallatszik gyerekek ajkán. Látom, ahogyan a bohóc színre lép, Hosszú cipője és orra csodaszép. A fényszóró sugarai cikáznak, Emlékeim oda is visszajárnak.   Leonini előveszi hangszerét, Játszik vele csodálatos szép zenét.