Archívum

                NAGY BAJBAN VAN A SZOMJAS MEDVE KOMA…   Nagy bajban van a szomjas medve koma, Előtte a hívogató Csiki sör Egy nagy korsóban, de hatalmas orra Nem fér bele, de szomjúsága gyötör   Rettenetesen, hiszen a nagy meleg Elviselhetetlen a forró Nyárban. Ha így megy tovább, legyengülve beteg Lesz és megbotlik az asztal sarkában.

                SEGÍTEK ANYÁNAK SÜTEMÉNYT SÜTNI…   Segítek Anyának süteményt sütni, Hisz úgyis mindig annyi a munkája. Nem kell nekem játékban elmerülni, Szívesen vagyok én is a konyhába,   Hiszen szeretnék Mindent megtanulni Tőle, mert nem lesz ott mindig mellettem. Felnőttként szeretnék úgy emlékezni, Hogy örökké Ő legyen példaképem.

                „NEKED SZEDTEM EZT  A CSOKOR VIRÁGOT…”   „Neked szedtem ezt a csokor virágot Mert megérdemled szép kicsi leányka. Én is pici vagyok, de Boldogságot Szeretnék rátenni az arcocskádra   A virágok által, de a szépséged Messze felülmúlja a csokor által Nyújtott látványt. Ne legyen majd kétséged, Hisz felettünk erről szól sok madárdal.

                GYÖNYÖRKÖDŐ GÓLYAPÁR  FÉSZEK SZÉLÉN…   Gyönyörködő gólyapár fészek szélén Álldogálva csillogó szemmel figyel. Fiókáik összebújva közepén Gubbasztanak, nem törődve szülőkkel.

                KI NEM HALLOTT MÉG CSODÁS TÖRPAPÁRÓL…   Ki nem hallott még csodás Törpapáról, Aprajafalvának vezetőjéről,  Hupikék Törpéknek tanítójáról, Apró népének képviselőjéről?   Bölcsessége Aprajafalván is túl Elterjedt már, hiszen olyan nagyszerű Ember, akinek türelme nem borul Ki sohasem, mert Ő mindig ésszerű   Döntéseket hoz.

                Mondják, norvég erdei macska vagyok, Aki szeret a Természetben élni. Igaz, hogy a füleim nem oly nagyok, De ily szép farokkal merem remélni   Azt, hogy a házlakó emberek látják Azt, talán jó lenne lakást cserélni. Unom, szépségem kevesen csodálják Itt, jobb lenne már emberek közt élni.

                UDVARON AZ AJTÓ ELŐTT NAGYANYÓ KÖTÖGET…   Udvaron az ajtó előtt Nagyanyó Kötöget, lábainál az unoka Figyel csendesen, mert neki nagyon jó Itt lenni, hisz a sok virág azt mondja:   „Ugye milyen szépek vagyunk leányka, Hisz ilyenkor a Tavasz is nyújtózkodik Egyet, mert már nagyon régóta várta, Hogy a Tél is végre eltakarodik.

                TÜNDÉREK LEBEGNEK  TÉRBEN, IDŐBEN…   Tündérek lebegnek térben, időben, Kecses táncot járnak, szárnyak suhognak, Mikor a tisztás felett az erdőben Nevetgélve, szálldogálva játszanak.   Szépen zöldell az erdő, a virágok  Teljes pompájukban kitárulkozva Beterítik a földet.

               LUDAIM, LUDAIM… Matyi dala   Ludaim, ludaim, szépséges ludaim, Nekem mindennap hűséges barátaim. Induljunk el megint ki a legelőre, Illatos füvet csipkedni a mezőre, Ahol a bőség asztala meg van terítve Számotokra ma is, menjünk hát sietve!   Ludaim, ludaim, szépséges ludaim, Nekem mindennap hűséges barátaim.

                SZÉPSÉGES PILLANGÓ SZŐLŐLEVÉLEN…   Szépséges pillangó szőlőlevélen Megpihent egy pillanatra, hogy aztán Folytathassa útját. Az erdőszélen Most nincsenek őzikék, de délután   Talán azok is újra visszatérnek.