Archívum

              FRICI MACSEK SZEMLÉLI  A TEREPET…   Frici Macsek szemléli a terepet, Mindenről tudomást akar szerezni, Mert az építésvezető szerepet Szeretné teljhatalmúlag átvenni.

                EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT… Mese, vagy valami más…   Egyszer volt, hol nem volt, valamikor rég, Kicsi lányom, megbecsültük az írást. Akkor az okos telefon sem volt még, Szerettük a könyveket, az olvasást.

              KICSINY ANGYALKA A VIRÁGOK KÖZÖTT…   Kicsiny angyalka a virágok között Üldögél és simogatja a nyuszit. Földi ember ruhájába öltözött, Csak szárnyával tér el tőlük egy picit.   Csend van most körülöttük, csak sok virág Nyújtogatja feléjük a szirmait.

                KEMENCE MELLETT ÜLDÖGÉL… Egy régi fénykép nézegetése közben.   Kemence mellet üldögél a nénike, Ölében kedvenc cicája dorombol. Padkáról a másik meg irigykedve Nézi, miközben gazdasszony bóbiskol.   Mellette egy madárka is melegszik, Hiszen odakint kemény fagyok járnak. Ő azonban senkire sem haragszik, Hiszen örül a meleg áramlásnak.

                JÁTSZÓTÉREN NAGY A RICSAJ… Játszótéri emlék napjainkból   Játszótéren nagy a ricsaj, hancúrozó gyerekek, „Hová tűntél Zsuzska, Jancsi, Vajon hol keresselek?” Homokozók és a csúszdák, mindenféle szerkezet, Labdázni és kacarászva mérleghintázni lehet.

                ILYEN VAGÁNY MACSKAGYEREK VAGYOK ÉN… Macsek szonett.   Ilyen vagány macskagyerek vagyok én, Artista is leszek, ha kívánjátok. Nincsen nálam ügyesebb földkerekén, Ahogyan a fotón is most látjátok,   Hisz nincs akadály két lábra is állok Előttetek, mert semmitől sem félek. Ha kell, akkor fejemen átbucskázok, Közben kellemes slágert fütyörészek.

  MAGYAR MIKULÁS VAGYOK…   Magyar Mikulás vagyok gyerekek, Mert én nem is Lappföldön születtem, Hanem Alföld Gyöngyszemében élek, De most azért hozzátok eljöttem.   Hófehér már az én szakállam is, Amely ma már ugyan nem is hosszú, De eredeti, nem ál, nem hamis, A kedvem pedig sosem szomorú.   Mivel felénk elég kevés a hó, Mindenre fel kell mindig készülni.

              A LEGJOBB HELYEN… Benedek Elek mesemondóra emlékezve 1859. szeptember 30.-1929. augusztus 17.        Munkám során nagyon sokszor megfordulok Zircen a nagy mesemondó Benedek Elek Székelyföld szülöttéről elnevezett Bölcsőde és Óvodában.

              ÉN VAGYOK A KICSI MALAC…   Én Vagyok a Kicsi Malac, Röf – Röf – Röf, Disznóólban Disznólkodok, Röf – Röf – Röf! Ha Nem Tetszik a Gazdának, Elmehet, De Előtte Hozza a Reggelimet. Lefetyelek Egy Jó Nagyot, Azután, Lustálkodok Harangszóig, Még Ma Tán.   Ebédre Majd Újra Hívom a Gazdát, Mert Éhesen a Napot Sem Alszom Át.

              „CSUDALÁMPA” Avagy, az első mesekönyvem      Általában szinte minden ember gyermekkorában valamilyen formában megismerkedik a mesék világával. Az én gyermekkoromban sem volt ez másképpen azzal a különbséggel, hogy azért egy 1000 fő környékén mozgó kis Bakonyi faluban Bakonyszentkirályon a lehetőségek ugyancsak korlátozottak voltak ezen a téren.