Archívum

              MI VAGYUNK A HÉT TÖRPE…   Mi Vagyunk a Hét Törpe, Már nem vágyunk erdőbe. Emberek szemetelnek, Részegségig vedelnek,   Esznek, isznak, mulatnak, Éppen csak nem ugatnak. Gatyájuk is letolják, Fáink tövét leszarják.   Növényzetre vizelnek, Semmire sem ügyelnek. Hová fajul a világ? Erdő népe meg berág.

                  ÖLELKEZŐ ŐZIKÉK…   Ölelkező Őzikék virágos domboldalon, Látszik, hogy mennyire szeretik egymást oly nagyon Ahogyan csak azok tudnak igazán szeretni, Akik mindig a Boldogságot mennek keresni. Kicsinyke Őzikék, szép, drága állatgyermekek, Orrvadászok készülnek kioltani az éltetek.

              ERDŐK KIRÁLYNŐJE… Maci pajtás kézcsókkal teszi hódolatát   Erdők Királynője fogadd hódolatomat, Tiszteletem jeléül macis kézcsókomat. Nekünk Te hoztál ide olyan üdeséget, Melegszívű kedves lényeddel oly szépséget, Mely az Erdő Népének régóta hiányzott, Erről eddig csak hunyt szemekkel álmodozott.

                ZÖLD - SZÁRNYÚ PILLANGÓ…   Zöld - szárnyú pillangó ül bánatosan, Szomorkodva egy fatuskó tetején. Mellette gombák nőnek illatosan Kelletve magukat és néznek büszkén.   Csendes most az erdő, de a pillangó Lány fejét térdére hajtva szomorú Arccal néz, pedig a teste aranyló, Mint tündöklő szépségű fénykoszorú.

                HA A KUTYUS GITÁRT VESZ A KEZÉBE…   Ha a kutyus gitárt vesz a kezébe, Mindenféle dallam jut az eszébe. Pengeti a húrokat és dalra kap, Jól kezdődik számára a mai nap.

              MACI PAJTÁS GITÁRT VETT A KEZÉBE „Mese, meskete”   Maci pajtás gitárt vett a kezébe, Mert szomorúan gondolt Kedvesére, Aki hűtlenül elhagyta örökre, Mert Maci nem gondolt az esküvőre.

            BÁNATOS BOHÓC ÜL A SÍNEKEN… Bánatos Bohócot látok Gyerekek   Bánatos Bohóc ül a síneken, Nem is Bohóckodik már szívesen, Mert elhagyta a Szerelme Lujza, Aki a Cirkusz óriás lánya. Kalapja felett a nehéz vagon, Piroslik orra a fénylő napon.

            TUDOR VAGYOK  FEBRUÁRBAN Csak egy Törp hangos gondolkodása V.   Tudor Vagyok Februárban, Albérletes kis lakásban Éltem kicsit a városban, Zakatoló nagy ricsajban, Mert a „Tesók” már meghaltak, „Hófehérkék” sem tolongnak.   Az Emberek Békétlenek, A Bankok Kíméletlenek, Tele vagyok adóssággal, Nem bírok már a lakással.

            HÓFEHÉRKE, HÉT HÓ TÖRPE… Elmúltak a régi szép idők   Hófehérke, hét hó Törpe, Nem laknak már az erdőbe. Emberek közé költöztek, Más nótákat énekelnek. Nem dalolják: Hej, hó, hej, Hó, Bányába dolgozni az jó, Mert Hó ország városában Élnek most már Boldogságban.   Hófehérke, hét hó Törpe, Nem laknak már az erdőbe.

              MESÉLJ NEKEM NAGYMAMA… Egy kislány vágyai   Mesélj nekem Nagymama, mert hiányzik oly nagyon, Hogy az Óperenciás tenger merre van vajon? Hol van Tündérország, Hét kicsiny Törpe hol lakik, Tudom, hogy ez csak mese, tudom, nem létezik, De mégis kíváncsi vagyok rá, mert ma már ciki, Ki mesét hallgat, nem okos telefont bűvöli.