Xántus János


Xántus János

Csíktaplóczai Xántus János (az Amerikai Egyesült Államokban ismert nevén John Xantus de Vesey; Csokonya, 1825. október 5. – Budapest, 1894. december 13.) természettudós, utazó, néprajzkutató, az MTA levelező tagja. Növény- és állattani kollekciójával jelentősen gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét, ő volt a pesti Állatkert és a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatója, négy kalandos útikönyv és több mint kétszáz ismeretterjesztő írás szerzője. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Xantus”. Több növény- és állatfaj tudományos neve állít emléket Xántusnak: a fészkesek családjába tartozó Chaenactis xantiana, az állatvilágban a kolibrifélék közül a Hylocharis xantusii, a gekkófélék közül a Phyllodactylus xanti, sőt, a pikkelyes hüllők egyik családjának tudományos neve Xantusiidae. Több forrás szerint Karl May esetleg Xántusról mintázta a Winnetou című, jól ismert művében szereplő Old Shatterhand figuráját.

Xántus a 15. században Erdélybe vándorolt görög család sarjaként született a Somogy vármegyei Csokonyán, háromgyerekes családban. Apja, Xántus Ignác (1788–1849) uradalmi jogtanácsos, majd 1828-tól Somogy vármegye főügyésze, anyja Wunderlich (Szidnai) Terézia volt. Az ifjú Xántus tanulmányait szülőfalujában és a győri bencés gimnáziumban végezte, majd Pécsett tanult jogot. Kaposvárott helyezkedett el mint aljegyző, s ügyvédi vizsgáját 1847-ben Pesten tette le. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz önkéntes nemzetőrként csatlakozott, majd honvéd tüzérként többek között részt vett a pákozdi csatában és huszár főhadnagyként Komárom védelmében is. Egy kitörési kísérlet után 1849. február 8-án Érsekújvárnál elfogták, és hadifogolyként a königgrätzi táborba került, ahonnan 1850 júliusában kiszabadult. Később hazafias nyilatkozatai miatt Prágában ismét elfogták, s a hadbíróság börtönbüntetésre ítélte. A fogságból sikeresen megszökött s a felelősségre vonás elől Németországon, Belgiumon és Franciaországon keresztül Londonba emigrált, s 1852-ben áthajózott az Amerikai Egyesült Államokba.

Először New Yorkban vállalt alkalmi munkákat (matróz, hírlapkihordó, könyvkereskedő, gyógyszerész stb. volt), majd Saint Louisban vett részt a Pacific vasút nyomvonalának kitűzésében, s főként Kansasban dolgozott, ahol először találkozott indiánokkal. Topográfiai felméréseket végzett Indiana állam területén, majd Texasban (1853). A vasúttársaságtól megválva 1853-ban a New Orleans-i egyetemen vállalt oktatói állást s az ottani magyarok között élt, 1854-ben pedig a szintén magyarok lakta, Iowa állambeli New Budába tett látogatást. A környező prérit bejárva tett szert a később a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott növény- és állatgyűjteményének első darabjaira. 1855 szeptemberében a kansasi Fort Riley erődjében vállalt szolgálatot mint szanitéc őrmester – Vésey Lajos álnéven (innen nevének Nyugaton mindmáig használt változata, a John Xantus de Vesey). Ezúttal a Smithsonian Institute megbízásából végzett növény- és állatgyűjtést a környéken, s ezt folytatta azután is, hogy átkerült a Fort Tejon-i katonai erődbe. A Magyarországra küldött gyűjtemények és beszámolók okán munkásságát egyre nagyobb elismerés övezte, s 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

1859 elején sikeresen kérte a katonai szolgálat alóli felmentését, s idejét és energiáját az amerikai prérividék természetrajzi feltérképezésének szentelte. Később a Coastal Survey megbízásából tengeráramlási megfigyeléseket végzett a Kaliforniai-félsziget csúcsánál, a San Lucas-foknál, ami alkalmat teremtett számára ahhoz, hogy a tenger élővilágát is gyűjtse. 1861 augusztusában kilépett a Coastal Survey alkalmazásából, s év végén visszatért Magyarországra, hogy 1862. január 22-én (más források szerint január 27-én) megtarthassa akadémiai székfoglaló előadását Adatok a tenger természettani földrajzához címmel. Az év derekán visszatért Amerikába, ahol előbb a washingtoni Tengerészeti Minisztérium titkára lett, majd elfoglalta az amerikai külügyminiszter által felajánlott állást, s 1864 júniusáig az Egyesült Államok mexikói konzulja volt Manzanillo állomáshellyel. Tisztségét feladva végül teljes természettudományi gyűjteményével Magyarországra költözött.

Hazatértét követően megromlott egészségi állapota miatt először Ótátrafüredre utazott gyógykezelésre, majd erdélyi körutat tett. Később indítványozta egy természetrajzi könyvtár megszervezését, valamint belgiumi és hollandiai tapasztalataira hivatkozva felvetette egy állami állatkert létrehozásának tervét, s közreműködésével nyílt meg 1866. augusztus 6-án a pesti Állatkert, melynek igazgatói tisztét is betöltötte. 1868-ban tisztségét feladva Kelet-Ázsiába indult egy osztrák–magyar expedícióval. Először Ceylonban, Sziámban, Kínában és Japánban végeztek gyűjtéseket, majd miután Xántus a kutatóút vezetőivel összekülönbözött azon, hogy a gyűjtött anyag a bécsi vagy a pesti múzeumba kerüljön-e, 1869-ben különvált az expedíciótól. Celebesz, Borneó és Jáva szigetén hatalmas állattani anyagot gyűjtött (ennek legnevezetesebb darabja egy preparált orangután volt), valamint 2500 darabos, párját ritkító borneói etnológiai gyűjteményéből alapították meg a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának, a későbbi Néprajzi Múzeumnak az alapjait.

1870 novemberében hazatért és gyűjteménye feldolgozásába kezdett. 1872. március 5-én a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első őrévé (tkp. igazgatójává) nevezték ki. Ugyanebben az évben Rómer Flórissal összeállították a bécsi világkiállításon szereplő első magyar néprajzi gyűjteményt. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, amelynek 1890-ben alelnöke lett.

1894 tavaszán súlyos tüdőgyulladáson esett át, s az Adriai-tenger partjára ment gyógyulni, de hamarosan elborult elmével került haza, s meghalt. Sírja a Kerepesi temetőben található.

Xántus németországi élménybeszámoló turnéja és idegen nyelven kiadott levelezésének köszönhetően ismerhette meg Karl May az általa valószínűleg csodált embert. May engedélyt kért Xántustól, hogy álnéven szerepeltethesse művében. (Ez a dokumentum megtalálható a Karl May Múzeumban.) Ám a könyv megjelenése után kritikusok úgy gondolták, hogy May magáról mintázta a főhőst. May kezdetben ezt nem cáfolta, sőt később – nyilvánvaló okokból – erősítette ezt a nézetet. Így ma már inkább csak legendának számít, hogy May Xántusról mintázta Old Shatterhand alakját. Xántus János Henry-féle karabélya (ilyen volt a regényben Shatterhandnek is) a győri Xántus János Múzeumban található.


Szerkesztés dátuma: szombat, 2010. február 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,787 Kategória: Felfedezők, utazók
Előző cikk: Viczay Héder Következő cikk: Zichy Jenő


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: