Bayor Gizi


Bayor Gizi

1893. május 19. Budapest-1951. február 12. Budapest

A XX. Század elejének talán legmeghatározóbb erejű színésznője 1893. május 19- én született Budapesten, Beyer Gizella néven. Nemesi ősökkel büszkélkedhetett, nagyanyja bárónő volt. Gizi már négyévesen kacérkodott a színészettel, versekkel, dalokkal szórakoztatta a családot. Két testvérével sok időt töltött a papa tulajdonában levő kávéházban, ahol később kasszás kisasszonyként is dolgozott. A középiskola befejezése után beiratkozott a Színiakadémiára. Szülei nem tudtak elhatározásáról, később pedig pont a színészet lett család megmentője. A kávéház becsődölése után az ifjú színésznő segítette anyagilag a szüleit. Harmadéves korában már szerepet kapott A kicsinyek című darabban, és debütálásáról kifejezetten pozitív kritikák jelentek meg. Diploma után, 1914- ben a Nemzeti Színház szerződtette, ekkor vette fel a Bayor művésznevet. Ő maga mindig y- nal írta alá a leveleket, fotókat, viszont már akkoriban is sok cikkben jelent meg Bajorként. 

Tóth Imre, a Nemzeti Színház akkori direktora kezdetben csak apró szerepeket osztott rá, majd szerencsétlenségére kitört az első világháború, és bezártak a színházak. Az első nagyobb kiugrási lehetőségeit már a háború után kapta. Az Annuska című darab főszerepében lenyűgözte a közönséget, majd A nagymamában kapta meg Mártát. Ez a szerep aztán többször is előkerült élete során, és hosszú időn keresztül Bayor Gizi nevéhez fűződik eztán ez az alakítás. Tóth Imre lemondása után Ambrus Zoltán lett az intézmény igazgatója, aki szinte teljes mértékben szabad kezet adott a rendezőknek. Csathó Kálmán, Ivánffi Jenő és az akkor nemrégen a színházhoz kerülő Hevesi Sándor felismerték Gizi képességeit. Az Ambrus-igazgatás első jelentős szerepét Móricz Zsigmond Pacsirtájában.

Az első megmérettetést egy másik jelentős szerep követte, Bródy Sándor Dadájában Erzsébet alakjának megformálása. Eredetileg ezt Varsányi Irén játszotta a Vígszínházban, aki a kor egyik legnagyobb színésznőjeként nyilvántartott személyisége volt- Márkus Emílián és Blaha Lujzán kívül. Erzsébetként Bayor Gizi bizonyított nem csak a közönség, hanem a szakma számára is. Ennek köszönhetően megkapta minden fiatal színésznő álmát, Júlia szerepét. Kosztolányi Dezső így írt az előadásról: "Bayor Gizi helyes és ép ösztönnel játssza Júliát, egésznek és egészségesnek, hívőnek és túlzónak, egy délszaki olasz nőnek, eleinte huncutul, süldő kacérsággal, később azzal a sötétséggel és tragikai elszántsággal, mellyel csak a nagy-nagy fiatalság képes." 

Mária királynő figurája Voinovich Géza nagy történelmi drámájában, a Mohácsban, majd jött a Kisfaludy Károly-darab felújítása, a Csalódások. Egymás után kapta a főszerepeket, és lassan az egész ország a lábai előtt hevert. 1922-ben újból igazgatóválság alakult ki a Nemzetiben. Ambrus lemondott, helyére Hevesi Sándor került, aki egy személyben akkor az egyik legideálisabb színésznevelő is volt. Bayor Gizi teljes mértékben az ő szárnyai alá került. Gyakorlatilag Hevesi Sándor Bayor Gizire építette műsorpolitikáját, és a darabok sikerének egyik közös titka, maga a színésznő lett.

1924-ben néhány darab erejéig a Magyar Színházban is megmutatta tehetségét, Szent Johannáját például a mai napig emlegetik a szakmában. Jászai Mari valósággal a rajongójává vált. A Nemzetiben sorra váltották egymást a direktorok akkoriban, de Gizi előtt mindannyian fejet hajtottak.

„ Ismerek olyan színésznőt, aki az életben is színésznő, egy kicsit. De hány nemszínésznő-úriasszony is színészkedik az életben! A színészkedéssel is úgy vagyunk, hogy vagy hisznek nekünk, vagy nem. Én borzasztóan félek a feltűnéstől. Amikor a városban járok, szemembe húzott kalappal, szürkén és észrevétlenül igyekszem a házsorok között végigsurranni. Lehet, hogy erre is azt mondják, csinálom. Talán, őszintébbnek látják azt, aki lobogó hajjal, kutyával, virággal, autóval úgy viharzik végig a korzón, mint a forgószél. Nekem ez a színésznő imponál - megvallom - de ehhez nincs tehetségem. Valaki azt mondta rólam, hogy önmagam detektívje vagyok, mert mindig kiadom magamat. A hazugságban nem hiszek. Egyszer valahol az asztalunkhoz telepedett egy rendkívül feltűnően viselkedő, bolondos ember. Amikor elment, a társaság egy része azt mondta rá, hogy bolond, a másik meg azt, hogy játssza csak a bolondot. Herczeg Ferenc erre csöndesen megjegyezte: Ha játssza, akkor csakugyan bolond! Ilyennek látom a hazugságot. ha az utcalány azt akarja velem elhitetni, hogy ártatlan, elhiszem neki, mert érzem, hogy az szeretne lenni, aminek magát hazudja. És ha a tisztaság iránt való vágy megvan benne, máris tisztább. Minden hazugságban van valami igazság is... " – vallotta a színésznő egy interjúban. 

A százéves Nemzeti Színház ünnepén, 1937. október 25-én, Bayor Gizi jelent meg a függöny előtt a "magyar színészet jelképeként", és az erre az alkalomra írott Herczeg Ferenc-sorokat mondta el: "Nagy útról jövök: száz esztendő meredek lejtőjén baktattam föl. Néha lélegzetfogytán, gyakran roskadó térddel - de följutottam, itt vagyok! Hogy ki vagyok, mi keresnivalóm? A ruhámról ne ítéljetek, kérlek. Ma ezt viselem, de hordhatnám Melinda gyász köntösét, vagy Gauthier Margit csipkeuszályát, vagy Finum Rózsi százráncú viganóját. Nemcsak ruhámat, a nevemet is cserélgetem. Hívtak már Kántornénak, Dérynének, voltam Laborfalvi Róza és Prielle Kornélia, ismertek, mint Blaha Lujzát és Jászait. S ma az vagyok, aki előttetek áll. A szellem, amely engem éltet, ha kardot fog vaskesztyűs kezébe, férfi lesz és hős, a neve Lendvay, Egressy, vagy Szigeti, s ha könnyű pálcát perget ujjai között: Nagy Imre, Náday, Ujházi vagy Vízvári... Száz ábrázat foszlott már le rólam, és száz fog még reám tapadni. Nem ruha, nem név? Tehát a lényeg: a lélek? De lelkem sem a lényeg. Csalfa és ingatag, mint a tenger habja; formát cserél, mint vonuló felhő; játszik, derül, borul, mint lomb között a napsugár. És mégis van bennem valami, ami állandó, örök és szent: a tűz, mely a lelkemből sugárzik."

Rengeteg munkája mellett már akkoriban is jutott ideje és energiája, hogy az arra érdemesnek ítélt, és rászoruló festők számára jótékonysági akciókat szervezzen. Egyetlen rendezés fűződik nevéhez, 1938-ban a Nóra leányai című darab színpadra állítása, a Nemzeti Kamaraszínházban. Nagy lelkesedéssel vágott neki az új feladatnak, hiszen nagyszerű szerepek adódtak a darabban. Utasítások helyett előjátszott inkább, még a férfiszerepeknél is. Többször elmagyarázta mit, és miért tesz így vagy úgy. A siker ezúttal elmaradt, s ő bölcsen felhagyott a rendezéssel.

1918 és 1941 között számos filmben játszott, ám a vásznon nem vált legendássá. Bayor Gizi nem volt filmszínészi alkat, és ezt a kor szakemberei hamar tudomásul vették, sőt önmaga is belátta ezt. A második világháború után számtalan jótékonysági előadáson vett részt, de közben meg tudta tartani a sztárságát is, sorban játszotta a legnagyobb női főszerepeket. 

1945 után Bayor Gizi a szárnyai alá vette az akkor már közel kilencvenesztendős Márkus Emíliát. Ő intézte az összes ügyét, és étellel is gondoskodott a magányos színésznőről. Támogatta Gobbi Hildát az 1947-ben átadott színinövendék-otthon, a Horváth Árpád Népi Kollégium megalapításában. A Népi Kollégium első lakói olyan művészek voltak, mint Horváth Teri, Gyurkovics Zsuzsa, Váradi Hédi, Berek Kati, Psota Irén, Soós Imre, Szemes Mari, Jancsó Miklós, Bacsó Péter. 1948-ban Gobbi Hilda a Jászai Mari Otthon, később pedig az Ódry Árpád Színészotthon felépítésén fáradozott. Bayor Gizi fáradhatatlan segítőtársa volt ebben a munkában is.

Bayor Gizi volt az első Kossuth-díjas művésznő. A szabadságharc 100 éves évfordulója alkalmából alapított díjat, 1948. március 15-én vehette. Ő maga így vallott a díjról: „Mivel érdemeltem meg ezt a nagy kitüntetést? Mert, hogy tehetséges vagyok, nem az érdemem. Ez Isten ajándéka. Hogy ezt a tehetséget megbecsülöm és továbbfejlesztem ez kutya kötelességem. De hogy továbbfejlesztem azt elsős sorban, azoknak kell megköszönni, akik módot nyújtanak ehhez, akik ismét és ismét színpadra állítanak. Nem, nem ez az, amiért a kitüntetést kaptam. Én úgy érzem: az ember, nem a színész szolgált rá bennem. Az ember, aki testének, lelkének és mindenekfölött szívének egész erejével ehhez az országhoz tartozik. Én innen, bármennyire hívtak soha el nem mentem. Nem is megyek soha. Amit én adni tudok, azt csak az én hazámnak, és az én népemnek akarom nyújtani.” A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze kitüntető címet két év múlva, 1950- ben vehette át.

1950 szeptemberében fájó fülét férje, Germán Tibor operálta meg. A doktor rettenetesen aggódott a felesége állapotáért, többek szerint talán túlzásba is vitte a kezelést. Ismerőseik szerint téves diagnózist állított fel a betegségről, és olyan gyógyszerekkel tömte, melyek csak kárt okoztak. 1951 február 12-én Germán egy nagy adag morfiumot fecskendezett be a megszokott vitamin helyett, amely pillanatok alatt végzett a művésznővel. Utána önmagát is megölte. Kettejük haláláról legendák születtek, hiszen a házban találtak egy búcsúlevelet is, melyben a színésznő öngyilkosságot emleget, ám mint kiderült, ezeket a sorokat a férje vetette papírra. A boncolás során megállapították, hogy Bayor Gizi füle gyógyult volt, és nem szenvedett semmiféle más olyan bajban, amely aggodalomra adhatott volna okot. Megállapították viszont, hogy Germán Tibor ép elméjét erősen fenyegető mértékű homloktáji agykéregsorvadásban szenvedett, mely pszichés zavarokat is okozhatott. Az elrendelt és lezáródó nyomozás kapcsán elmondható, hogy a kérdéses nap reggelén egy morfin-injekció segítségével dr.Germán Tibor végzett a művésznővel, majd egy másik injekció segítségével önmagával is, kettős öngyilkosságnak kívánva feltüntetni a gyilkosságot.

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2013. március 24.
Nézettség: 2,637 Kategória: Művészek
Előző cikk: Bánky Vilma Következő cikk: Darvas Lili

Forrás:
kulturzsiraf.blogspot.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: