Ádám Gyula


Ádám Gyula

Ádám Gyula csíkszeredai fotográfus a Hargita Megyei Kulturális Központ grafikusa, fotó-videó szakembere, arculattervezője az intézmény programjainak és grafikai szerkesztője kiadványainak. 2002-től kezdődően művészeti vezetője a HMKK által szervezett fotótábornak, illetve a fotótáborok anyagából létrehozott kiállításoknak. Fotóművészeti tevékenységét számos kiállítás, népszerű kiadványok és díjak, elismerések jelzik, műfajilag a dokumentarista és etnofotók közé sorolhatók munkái.

*

2005-ben Ádám Gyula megvalósíthatta évek óta dédelgetett elképzelését: a régi fotográfiák beállítási stílusában képsorozatot készíteni a székelyföldi (csíki) tájegységek jellegzetes viseletét bemutató emberekről, falusi csoportokról.

A Hargita Megyei Kulturális Központ, ahol ma is dolgozik, elfogadta projektjét, hogy Ünneplőben címmel képes levelezőlap-sorozaton bemutathassa a lészpedi, lövétei, kecseti, csíkmenasági, csíkrákosi, máréfalvi, gyergyószárhegyi, gyergyóalfalusi, etédi, csíkjenőfalvi, gyimesközéploki, kászonaltízi, csíkkarcfalvi, csíkszentdomokosi, csíkborzsovai, siklódi és oroszhegyi viseleteket 

A fotós úgy válogatta össze mind a helyszíneket, mind a képen megörökített embercsoportokat, hogy azok akaratlanul is magukon hordozzák a nemzedékek üzenetét: az ünneplőbe öltözött, hagyományos népi viseletet hordó idősek mellett a fiatalok is magától értetődően öltik magukra a vidék életének megkülönböztető szimbólumait.

Minden egyes képeslap hátán egy-egy jellegzetes népdal kottája és szövege található, ebben Szalay Zoltán zenetanár nyújtott segítséget a fotóművésznek. A döntő segítséget azonban - fényképezőgépét nem számítva - a bejárt és megörökített települések lakóitól kapta, akik a legnagyobb természetességgel és szolgálatkészséggel álltak a lencse elé, mindig csak önmagukat adva. Emiatt aztán az anyag elkészítésének heteit Ádám Gyula nem remélt szakmai elégtétellel élhette meg.

*

Ádám Gyula nyerte a VI. Nemzetközi Magyar Fotóművészeti Kiállítás fődíját. Az évente megszervezett versenyen egy alkotást szoktak a Magyar Művelődési Intézet fotóművészeti plakettjével kitüntetni. 

A Pro-Urbe-díjas csíkszeredai fotóst úgy ismerjük, mint a csángók fotósát. Kiállításaival, könyvborítóival nap mint nap találkozhatunk. Általában portréképeket készít, mert szerinte a szakmájában ezek a legnehezebbek, hiszen a művész „szóba kell elegyedjen” a leendő alanyokkal. Ez az oka annak is, hogy a több mint 25 éve alkotó művész eddig kevés pályázatra küldte be munkáit: „Nem csak a lyukon keresztül kell nézni az alanyokat, kapcsolatot kell velük teremteni. Nem tudom eldönteni, hogy az a kép jelenik-e meg az alanyról, amit ő is elképzel magáról, és ha nem, akkor szabad-e a képet pályázatokra elküldeni, hogy mindenki lássa?” 

– Eddig hányszor vett részt fotópályázaton?

– Ez a második, amelyen részt vettem. Nagyon örülök a díjnak, hiszen megmérettetés szempontjából ezt a fotópályázatot tartom a legfontosabbnak. Itt szoktak évente versenyezni a világon élő magyar fotóművészek. Azért is nehéz a megmérettetés, mert szabad témájú. Minden témában (etno-, táj-, portréfotók stb.) küldenek be képeket, sőt az sem számít, hogy ezek milyen technikával készültek. Győri Lajos felhívásait, pályázatait mindenki megtiszteli, és ezeken nem szoktak amatőr fotósok részt venni. Ez az elismerés nekem minden téren jól fogott, azért is, mert kezdtem egy kicsit elkalandozni, és túl sokat használtam a digitális technikát. Többfajta módszerrel készített fotót küldtem be, és ez a fehér-fekete filmes fotóm nyert. Reméltem, hogy a kiállításra jutnak be képeim, de azt nem gondoltam, hogy megkapom a fődíjat. Persze nem vagyok elfogult semmilyen technikával szemben. Mindenik módszerrel lehet nagyon jó fotókat készíteni, de a díjat intésnek veszem, hogy a digitális technikával ne lépjek túl egy bizonyos határt. Olyan fotókat kell alkotni, amelyek még hihetőek, eddig szabad csak kísérletezni, ennél tovább nem szabad menni, ez a határ.

– Mit tudna mondani a nyertes kép keletkezéséről? 

– Soha nem állítottam még ki, dédelgettem úgymond. A kilencvenes évek elején készítettem, amikor Szabófalvára kalauzoltam a frissen alakult Duna Tv-t, mivel jól ismertem a csángó vidéket. Lakatos Demeter csángó költőről készítettek dokumentumfilmet. Amikor megérkeztünk, épp halott volt a faluban, és tort rendeztek. Ez a kép a toron készült, és az az érdekessége, hogy Lakatos Demeter halottas verseit juttatja eszembe, ezért is adtam neki a Megemlékezés címet. Nemcsak egy csángó tort ábrázol, hanem a költő emlékére is tudom ajánlani – nekem ezért nőtt szívemhez ez a kép. Olyan, mintha egy olasz realista filmből lenne egy filmkocka; Antonioni és Fellini szocreál hangulatú filmjei jutnak róla eszembe.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2013. április 10. Szerkesztette: Katona Annamária
Nézettség: 2,763 Kategória: Művészek
Következő cikk: Alpár Gitta

Forrás:
www.szekelyhon.ro
uh.ro


   








Megjegyzések

Katona Annamária
szerda, 2013. április 10. 12:46
A "csángók fotósa"



Képek


Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: