Arad vármegye


 














 

 

Arad vármegye : közigazgatási egység volt az egykori Magyar Királyság területén.

Földrajz
Magyarország régi Tiszántúli kerületének egyik megyéje. Észak felől Békés és Bihar, keletről Hunyad, délről Krassó-Szörény és Temes, nyugatról Csanád vármegye határolta. A Maros jobb partján terült el. Alakja hosszúkás négyszög volt, melynek összefüggő testébe csak nyugaton nyúlt be Csanád vármegye battonyai járása. Területe 6443,39 km2 .

Története
A honfoglalás előtt szlávok által ritkán lakott terület volt, melyre Ajtony törzse telepedett le. Ajtony legyőzése után I. István egy Arad nevű ispánt nevezett ki az akkor már álló földvár élére, és azt a vármegye székhelyévé tette. 1214-ből származik a várispánság első írásos említése. A tatárjárás idején a vár jelentős pusztulást szenvedett, utána jelentősége valamelyest csökkent. A 14. században a királyi hatalom gyengülésével a megye túlnyomó része magánbirtokba került; a legjelentősebb családok a Telegdiek, Garaiak, Lackfiak voltak. Ekkor váltotta fel a korábbi királyi vármegyei berendezkedést a nemesi vármegye. A 13. századig szinte csak a nyugati sík vidék volt lakott, a 14. században kezdett benépesülni a keleti hegyes, erdős vidék a betelepült románokkal (vlachok).

A török hódoltság idején a megye nyugati része török megszállás alá (aradi szandzsák), keleti része pedig az Erdélyi Fejedelemség igazgatása alá került. A török megszállás alól csak 1716-ban szabadult fel teljesen, azonban eredeti vármegyei rangját még sokáig nem nyerte vissza, hanem egy ideig a Temesi Bánság, majd a pozsareváci béke (1718) után a katonai határőrvidék része volt. 1741-ben vált újra önálló vármegyévé. Területe 1877-ben a megszüntetett Zaránd vármegye egy részével bővült.

1920-ban a trianoni békeszerződés döntése értelmében – 270 km2 kivételével – a megye Romániához került, ahol története 1956-1968 közötti időszak kivételével Arad megye néven, ugyancsak önálló közigazgatási egységként folytatódik.

A vármegye Magyarországnak ítélt része 1920 és 1923 között Elek székhellyel önálló volt, majd 1923 és 1945 között Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye része volt, annak Eleki járását alkotta. A II. világháború után 1945-től Elek Békés vármegye, a többi község pedig Csanád vármegye része lett, végül az 1950-es megyerendezéskor ez utóbbi részt is Békés megyébe olvasztották, ahova ma is tartozik.

A mai Magyarország területéhez az alábbi települések tartoznak az egykori Arad vármegyéből: Almáskamarás, Elek, Lőkösháza, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Nagykamarás és Pusztaottlaka.

Közigazgatás (1910)
    Székhelye 1749-től Arad szabad királyi város
    Járások

    összesen 216 község

Arad története
A „szabadságszobor”, az aradi vértanúk emlékműve.
Arad egykor nevezetes volt szőlő- és bortermeléséről. Európa hírű sziklaborát királyok asztalára is tették. 20. század eleji reklámok mutatják Arad neves borászati cégeit

A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát 1132-ben említik először. Ez nem azonos a mai várral, hanem a mai várostól 7 km-re keletre feküdt. Itt végeztette ki 1131-ben II. Béla felesége a férje megvakításában bűnös 68 főurat. 1135-ben II. Béla társaskáptalant alapított itt. A várost 1241-ben és 1285-ben a tatárok elpusztították, de a vár ellenállt a támadásnak. 1388-ban már mezőváros volt. 1459-ben egészen eddig portyáztak és pusztítottak II. Mohamed szultán török hadai.1514-ben Dózsa serege pusztította. Határában a mai Csálatelepen feküdt a középkori Csálya falu melynek egykor vára is volt, helye még a 19. században is ismert volt.

1551. szeptember 18-án a törökök Arad várát elfoglalták, 1555-ben teljesen elpusztult, helyét az új Arad foglalta el. 1552 és 1554 között a törökök új palánkvárat építettek, 1554-ig szandzsákszékhely volt, véglegesen 1688-ban szabadult fel. 1658. július 14-én itt győzte le II. Rákóczi György a budai pasa seregét. 1685-ben szabadult fel a török uralom alól. 1699 és 1741 között a marosi katonai határőrvidék székhelye volt.

1783-ban épült fel az új vár a Maros kanyarulatában. 1834-ben lett szabad királyi város.

A honvédsereg 1849. június 28-án foglalta el. 1849. augusztus 17-én Damjanich János feladta a várat. Itt végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. A helyet 1881-ben kőobeliszkkel jelölték meg. A vértanúk városközpontban állt emlékművét 1922-ben a románok ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra (nem az eredeti helyén). Aradon végezték ki 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest.

1891-ben 42 052 lakosa volt, köztük 25 901 magyar, 5626 német, 7873 oláh, 1704 szerb; vallásra 21 799 római katolikus, 9251 görög keleti, 1221 ágostai evangélikus, 3909 református, 1030 görög katolikus és 4795 izraelita.

1910-ben 63 166 lakosából 46 085 magyar, 10 279 román, 4365 német, 1816 szerb, 277 szlovák és 133 cseh lakos volt.

1919-ben a város volt gróf Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának székhelye. 1920-ban a trianoni békeszerződéssel Romániához került.

1944. szeptember 13-án a III. magyar hadsereg elfoglalta, de a román erők szovjet segítséggel már 19-én visszafoglalták.

2002-ben 191 473 lakosa volt, ebből 83,66% román, 11,94% magyar, 1,66% roma, 1,52% német és 1,22% más nemzetiségű.

 

Forrás: Wikipédia


Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. szeptember 2.
Nézettség: 3,866 Kategória: Magyarország » A Magyar Királyság vármegyéi
Előző cikk: Alsó-Fehér vármegye Következő cikk: Árva vármegye


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: