Hungarikumok

 

Tilinkó


Tilinkó

A tilinkó mint hangszernév sokféle népi fúvós hangszert, furulyát, fűzfasípot jelölhet, de szűkebb értelemben a hangképző nyílás nélküli perem-, vagy néha dugós furulya elnevezése. A tilinkó hangkészlete a természetes felhangsor hangjaiból áll, ezeket a fúvás erősségének változtatásával és a cső végének zárásával-nyitásával lehet előállítani. A mai Magyarországon ilyen népi hangszernek nincsen nyoma, csak a csángók és a máramarosi, moldvai (bukovinai) románok körében használatos. A moldvai csángók tilink, tilinka, csilinka, pilinka, pipilinka néven ismerik, a gyimesi csángók közt szélenfúvó furulya a neve. Jellemző építési anyaga a fűzfaágról lehúzott héj, hossza 60–80 cm közötti. Elsősorban pásztorok hangszere.

Felépítése

A tilinkó vagy tilinka 60–80 cm hosszú, kb. 16 mm átmérőjű mindkét végén nyitott, hangképző nyílás nélküli cső. Készülhet a fűzfasíphoz hasonlóan úgy, hogy az egyenes, csomómentes tavaszi fűzfaágról lehúzzák, „leduvasztják” a héját, de a furulyához hasonlóan lehet fából kifúrt cső is. Nem csak egyenes, görbített formája is ismert. Ha fából készül, a 2–3 mm falvastagságú cső peremét a megfújás felőli végén kívülről befelé körbefaragják, kúpszerűen mintegy kiélesítik, hogy szélhasító ékként szolgáljon. Ha a hangszer vékony fűzfahéjból készül, ez fölösleges.

A tilinkónak létezik szélhasítóval ellátott, de dugó nélküli, valamint dugós változata is.

Megszólaltatása

A tilinkó az ajaksípos hangszerek, ezen belül a peremfurulyák családjába tartozik. Ennek megfelelően a megszólaltatásakor a játékos a hangszer csövének végét kissé ferdén ajkaihoz támasztja, úgy fújja rá a levegőt. A levegősugár a szemközti peremnek ütközve légörvényeket, peremhangot kelt, amely – a megfúvás erősségétől függően – a cső levegőoszlopának különböző sajátrezgéseit gerjeszti. Mivel a tilinkón hangképző nyílások nincsenek, a hangsor kizárólag ezekből a különböző csőrezonanciákból áll össze. Az ilyen elven működő hangszereket felhangfurulyának nevezzük.

Miközben a zenész egyik kezével marokra fogva az ajkaihoz illeszti a hangszer felső végét, a másik kezével az alsó végét úgy tartja, hogy mutatóujjával a nyílást nyithassa-zárhassa. A cső nyitott állapotában a teljes természetes felhangsor, zárva az ennek megfelelően egy oktávval mélyebb alaphang páratlan számú részhangjai szólalnak meg. A kettő kombinálásával ennek a mélyebb alaphangnak a teljes felhangsora szólaltatható meg, nagyjából úgy, hogy a nyitott csövön a páros, a zárt csövön pedig a páratlan számú részhangok képezhetők.

A tilinkó sajátos akusztikus hangsorára épülő, kimondottan erre a hangszerre való lírai, kötetlen ritmusú dallam a tavaszi havajgatás, mellyel nagyböjt végén a legények a lányos családokat köszöntik. Tilinkón szapora ritmusú táncdallamokat is jól elő lehet adni.

A hangszernév

A tilinkó hangszernév Bartók Béla marostordai székely adatközlői szerint egy hangképző nyílás nélküli, dugós fűzfasípot jelölt, amiről Bartók úgy vélte, hogy a csángó, illetve román tilinka, tilincă csökevényes változata. Ebből a feltevésből adódott, hogy a hanglyuk nélküli felhangfurulyákat Bartók nyomán ma is általában tilinkónak (ó-val) nevezzük.

A tilinka, tilincă szóról a nyelvtudomány eddig nem tudta eldönteni, hogy magyar vagy román eredetű-e. A perzsa tiling szó formájában és jelentésében egyaránt hasonlít hozzá. A Tilinkó, Kilinkó, Pilinkó magyar népmesehős neveként is előfordul.

Hajdú-Biharban a fűzfasípot, Somogyban és nem ritkán másutt is a kis hatlyukú furulyát nevezik tilinkónak.

Erkel Ferenc Bánk bán című operájának tiszaparti jelenetében tilinkónak nevezett hangszer szólal meg, ami valójában pásztorfurulya.


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2010. szeptember 16.
Nézettség: 3,895 Kategória: Népi hangszerek, zene » Aerofonok
Előző cikk: Tilinkó Következő cikk: Töröksíp


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: