Keserves élet! Helyet keresek, Szenderednék még egy keveset, Gyerekem egy sem, nejem se szeret, Mert nem tevékenykedek, vedelek, Telekre se engedtek be, Mehettem ebemmel reszketve, Erzsébet eresztékére ereszkedve Éjjelente. Szemetet szemelgetve Menedékre nem lelek, Mert megvetnek emberek.
Népemnek szent fejedelme, Megszentelt kezed Épen lebeg megszenvedett Nemzetem felett. Ne feledd temérdek gyermeked, Elenyészett ne legyen szellemed, Mert mennyet szeretnénk E hegyek mélyén keletkezett Édenben, mely elveszett, Semerre vezetett kegyencek révén Nemzetem fegyvere: szelleme Kezedet tedd e fejekre, Melyeket mennyek kegye ér, Még hetvenezer év, Legyen nevednek élete Megszentelt név, kéz, s tenyér, Lelkek eledele, meleg kenyér.
Gyerekfejjel keveredett fel gleccseres hegyre Ebre lelt, s fegyverekre. Ellenfele megette eledelét. és kecskéjét. Szerzetesekkel, erdészekkel cseverészett, Éles székely elmével, ékes beszédével, nyelvével
Heverészett. Pénzre tett szert. Beteg lett, mert evett egy szelet ehetetlen Két méteres egek fejedelmét, Félrenyelt, Bérelt szekéren elment vezéréhez pénzzel, Felérte ésszel eltemetett beteg Édes teteme mellett: Nem mehet fel két évre hegyre, Helyette elmegy messze: Csendes tenger megett Elkezd telepes életet.
Egy pele telepedett meg kertecskémben. Nem kergették el telek, szelek, Nem fekete fellegek, Szeretettel nézegettem, Hetente etetgettem Egy este egy beste lelketlen gyerek Elkergette e kedves pelét Elment. Elvesztettem. Egy fejezet véget ért.
Lelkem repes: Pest megyében leltem Egy kellemesen szellemes Emberre, gépeket szerel, És egybeteker e-ket, é-ket, Elfelejtve féket, Permetez elméket. Estelente lesem eme elmésségeket, Kelet fejedelmének nevét megjegyeztem, Serényen lejegyeztem. Mert elméjének rengeteg Termékét élvezem.
Emelet tetejének cserepén Egy kedves, pelyhes nedves kerekecske verebecske Melegedett. Nem nevetett, mert szelek Vetették erre. Szepegett: Éhezem eleget, nem elég? Mennék fészkemre, de nem merek, Életem kedves nekem. Ne vessetek le szelek! Ezzel lenne végem? Egekre kérem, Még szép életet élhetnék. Kegyelem
Egekbe emel fel Erkel Ferenc zenéje. Nemzetemnek teremtett zenésze Gyermekként nyenyerét pengetett, Lelkében termett nem egy fergeteg, Zenéjére elrebegek egy szent éneket, Benne kelet, éjek lemente, Ezer és ezer merész levente, Cselek veszte, béke éke…. Nevednek, Erkel nem lesz vége, Mert egyetemesen szeretnek, Nevet szerezve nemzetednek
Egy fekete szemetes edény, szegény Elnyelt egy egeret. Szenvedett eleget, Mert egerem lelt egy kenyeret Belefeledkezett, Ette, ette, nyelte, De nem vette észre, Egy ember tenyere ereszkedett be És szemtelen egeremet Megcsépelve, Eljegelve tette szemétre
Nemes, székely neveltetésed
Emelt fel Erdély fejedelemszékébe.
Egyetemet emeltettél, felekezetek
Szeretetben élhettek békében.
Megvédted nemzetedet, Erdélyt,
Kételyt nem vetettél, szerényen éltél.
Bethlen, emlékezem,
Fényes tetteddel megérdemled,
Néped szeretetét,
Székelyeknél becses neved.
Szenderednék még egy keveset,
Gyerekem egy sem, nejem se szeret,
Mert nem tevékenykedek, vedelek,
Telekre se engedtek be,
Mehettem ebemmel reszketve,
Erzsébet eresztékére ereszkedve
Éjjelente. Szemetet szemelgetve
Menedékre nem lelek,
Mert megvetnek emberek.
Megszentelt kezed
Épen lebeg megszenvedett
Nemzetem felett.
Ne feledd temérdek gyermeked,
Elenyészett ne legyen szellemed,
Mert mennyet szeretnénk
E hegyek mélyén keletkezett
Édenben, mely elveszett,
Semerre vezetett kegyencek révén
Nemzetem fegyvere: szelleme
Kezedet tedd e fejekre,
Melyeket mennyek kegye ér,
Még hetvenezer év,
Legyen nevednek élete
Megszentelt név, kéz, s tenyér,
Lelkek eledele, meleg kenyér.
gleccseres hegyre
Ebre lelt, s fegyverekre.
Ellenfele megette
eledelét. és kecskéjét.
Szerzetesekkel,
erdészekkel cseverészett,
Éles székely elmével,
ékes beszédével, nyelvével
Heverészett. Pénzre tett szert.
Beteg lett, mert evett egy szelet ehetetlen
Két méteres egek fejedelmét,
Félrenyelt,
Bérelt szekéren elment vezéréhez pénzzel,
Felérte ésszel eltemetett beteg Édes teteme mellett:
Nem mehet fel két évre hegyre,
Helyette elmegy messze:
Csendes tenger megett
Elkezd telepes életet.
Nem kergették el telek, szelek,
Nem fekete fellegek,
Szeretettel nézegettem,
Hetente etetgettem
Egy este egy beste lelketlen gyerek
Elkergette e kedves pelét
Elment. Elvesztettem.
Egy fejezet véget ért.
Pest megyében leltem
Egy kellemesen szellemes
Emberre, gépeket szerel,
És egybeteker e-ket, é-ket,
Elfelejtve féket,
Permetez elméket.
Estelente lesem eme elmésségeket,
Kelet fejedelmének nevét megjegyeztem,
Serényen lejegyeztem.
Mert elméjének rengeteg
Termékét élvezem.
Nyelved ne remegtesd,
E kedves Csendes éjt
Zenével szeressed
Egy kedves, pelyhes
nedves kerekecske verebecske
Melegedett.
Nem nevetett, mert szelek
Vetették erre.
Szepegett:
Éhezem eleget, nem elég?
Mennék fészkemre, de nem merek,
Életem kedves nekem.
Ne vessetek le szelek!
Ezzel lenne végem?
Egekre kérem,
Még szép életet élhetnék.
Kegyelem
Nemzetemnek teremtett zenésze
Gyermekként nyenyerét pengetett,
Lelkében termett nem egy fergeteg,
Zenéjére elrebegek egy szent éneket,
Benne kelet, éjek lemente,
Ezer és ezer merész levente,
Cselek veszte, béke éke….
Nevednek, Erkel nem lesz vége,
Mert egyetemesen szeretnek,
Nevet szerezve nemzetednek
Elnyelt egy egeret.
Szenvedett eleget,
Mert egerem lelt egy kenyeret
Belefeledkezett,
Ette, ette, nyelte,
De nem vette észre,
Egy ember tenyere ereszkedett be
És szemtelen egeremet
Megcsépelve,
Eljegelve tette szemétre