1) A gyökökben megnyujtott ö milyenek: ő, őr, őz, ősz, őn (hal), bősz, szőr, tőr.
2) Tájejtéssel öszvehuzott öv üv, mint: öveg őg, söveg, süveg sőg,
üvőlt őt.
3) Az öl öszvehúzva föld főd, köldök kődök, bölcső bőcső, ölt őt.
4) Öszveolvadásból eredt: bö-ög bőg, vevő vő, növő nő, jövő jő,
csöv cső, töv tő, köv kő, szöv sző. Némely szókban é-vel cseréltetik
fel: gőg gége, csők csék, bő bé, hő hé. Tájejtéssel ikerhangzóként:
eö, eő, öö, öü, üö, de ű ü is: tőke, tööke, teöke, tüöke,
tüeke, tűke, tüke, kű (kő), lű (lő).
