1) Ragatlan állapotú gyökszókban az egyszerü rövid u-nak megnyujtása, s mint olyan jobbára
ékvesztő, pl. úr, urat, urak, kút, kutatni, kutatás, búb, buborodik,
csúcs, csucsor, lúd, ludat, ludak, ludas, rúd, rudat, rudak, rudas, stb.
2) Rúthangzatú tájnyelven ó helyett ejtetik: lú ló, vagy ol-ból huzódott
öszve: dúgozik dolgozik, kúdus koldus.
3) Mint melléknévképző eredetileg ó s a régieknél gyakorta így is találjuk:
savanyú savanyó, domború domboró, csikoltú csikoltó, tovább a tyú végzetü
szókban: cságatyú = cságató, pattantyú = pattantó, tárogatyú = tárogató,
szivatyú = szivató stb.
4) Öszvehuzás által eredt: bu-og búg, su-og súg, zu-og zúg, to-ul túl,
tiszta-ul tisztúl, stb.
Tájejtéssel: oó, ou, uó: szomoroó, szomorou, szomoruó.
