Derecskei Cigány író tollából - A sóhajok ...


Derecskei Cigány író tollából - A sóhajok ...


A temető kapuja sarki ki van nyitva. 
Keserű sóhajok futkosnak ki rajta.
Elcsuklik az egyik sírás lesz belőle. 
A zogogás felhallatszik teljesen az égbe.

Debreceni Zoltán - Úgy estefelé...

Búsan sétálok a város közepén
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.

Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.

A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.

Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat

Szerkesztés dátuma: szombat, 2016. április 9. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Író
Nézettség: 680


   







Tetszik  

Megjegyzések




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: