Reményik Sándor - Csendes csodák


Reményik Sándor - Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
 
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
 
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
 
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
 
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.


Szerkesztés dátuma: szombat, 2012. augusztus 4. Szerkesztette: Keresztes Katinka
Nézettség: 1,479


   








Megjegyzések

Bathó Klára
hétfő, 2013. február 4. 21:01
Épp a születésnapomon találtam erre a versre.




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: