
Egy nagyon tekintélyes kardiológus meghalt, és a kórház ahol élete nagy részét ledolgozta saját halottjává nyilvánította és megszervezte a temetést a kórházban ...
Egy hatalmas,virágokból összeállított szív állt a koporsó mögött a ravatalozóban.
A gyászszertartás alatt minden, a kórházban dolgozó orvos mély áhítattal ült. A gyászbeszédek elhangzása után a szív ketté nyílt és a koporsó begördült rajta keresztül a falba épített díszsírhelybe majd a szív becsukódott, örökre magába fogadva a doktort.
Ekkor az egyik gyászoló fékezhetetlen nevetésben tört ki. Amikor ráeszmélt, hogy minden szem rámered nevetéstől fuldokolva ennyit mondott "Bocsánat, nagyon sajnálom, de elképzeltem a saját temetésemet ... ugyanis nőgyógyász vagyok .."