gondolkozom és csöndben elmélázok.
Lábam alatt folyik a homok,
a fejembe hullámzik a sok sok emlék és a gondolat.
Már régen elmosódtak a nyomok,
de a szívemnek parancsolni nem tudok.
Mindig csak rád gondolok.
A ragyogó nap az égen szép érzéseket sugároz és üzen a máról,
rád gondolok és látlak lehetsz te bárhol.
A parton könnyes szemmel lopást lesem,
milyen boldogan sétálnak a párok,
olyan rossz,hogy én csak a keserű bánattal,
egymagamba járok.
Unottan pereg le a levél a fáról.
Láthatatlan is látlak lehetsz te bárhol.
Gondolatban átölel a karod,
ez csak vágyó pillantás tudom,
hogy ott te is ezt akarod.
Érezlek kiáltok,
és hívlak a távolból.
Hiába nem akarom már,
de akkor is sírok érted,
lehetsz te Kisvejkén bárhol...
