Tavasznak lágy szellője repíti magasba lelkem,
Képzeletem szárnyán, túl a fellegekbe.
Drága Magyar Hazám, ősi várában állok,
Előttem a táj, oly szép, mint egy álom.
Alattam a vén Duna kanyarog délcegen,
A szemeim legeltetem felette, hegyeken.
Köröttem szerteszét fák lombja simogat,
Őseim rég múltja vissza, visszahívogat.
Egykoron e büszke vár országunk dísze volt,
Hol Károly Róbertünk teste végleg a porba hullt.
Hős Béla királyunk emeltette e falat,
Mely cselszövő töröknek is majd a torkán akadt.
Megpihenek Visegrádnak legfelső fokán,
Hol toronynak ablaka messzeségbe kiált.
Fogj össze Magyar, emeld magasra fejed,
Légy hű ősi nevedhez, szívedben szeretet legyen!
Tavasznak lágy szellője repíti magasba lelkem,
Képzeletem szárnyán, túl a fellegekbe.
Drága Magyar Hazám, ősi várában állok,
Előttem a táj, oly szép, mint egy álom.
Alattam a vén Duna kanyarog délcegen,
A szemeim legeltetem felette, hegyeken.
Köröttem szerteszét fák lombja simogat,
Őseim rég múltja vissza, visszahívogat.
Egykoron e büszke vár országunk dísze volt,
Hol Károly Róbertünk teste végleg a porba hullt.
Hős Béla királyunk emeltette e falat,
Mely cselszövő töröknek is majd a torkán akadt.
Megpihenek Visegrádnak legfelső fokán,
Hol toronynak ablaka messzeségbe kiált.
Fogj össze Magyar, emeld magasra fejed,
Légy hű ősi nevedhez, szívedben szeretet legyen!
Haza
/ Kovács D. Gábor /