Abaúj-Torna vármegye


                            

 

Abaúj-Torna vármegye
Abaúj-Torna vármegye  közigazgatási egység Magyarország felvidéki részében 1881 és 1945 között. A vármegye északi része ma Szlovákia, míg déli része Magyarország területén fekszik. Abaúj vármegye és Torna vármegye egyesítésével jött


Székhelye
A törvényesen egyesült Abaúj-Torna székhelye 1881–1920 között, majd 1938–1945 között ismét Kassa, 1920–1938, majd 1945–1950 között Szikszó volt. 

Történelem
Abaúj és Torna korábbi egyesítései csak adminisztrációs úton volt megoldva, az 1881-es volt azonban az első törvényes (törvényhozási úton történt) egyesítésük.

Abaúj-Torna vármegye a korábbi Abaúj és Torna megyék egyesítésével jött létre az 1881. évi LXIV. törvénycikk értelmében. A két megye egyesítésével egyidejűleg az addig Torna vármegyéhez tartozott Dernő, Hárskut, Kovács-Vágás, Lucska, Barka, Borzova és Szilicze községek Gömör és Kis-Hont vármegyéhez csatoltattak. (Az említett települések (Borzava és Szilice kivételével) már korábban, a Bach-korszakban átkerültek Gömör és Kishonthoz, de 1860-ban visszacsatoltattak Torna vármegyéhez).

Abaúj vármegye határait az 1881. évi LXIII. törvénycikk részben rendezte, végrehajtására gyakorlatilag az egyesítéssel együtt került sor. Ennek alapján Szepes megyéből Stoósz bányavárost, Sáros megyéből pedig Tihany községet Abaúj megyéhez csatolták, míg Alsó-Regmecz, Felső-Regmecz, Kis-Bányácska, Kis-Kázmér, Mátyás-háza, Mikóháza, Vily (Vilyi pusztával), Biste és Felső-Golop községeket Abaúj megyétől Zemplén megyéhez.


Az új egyesült vármegye határát 1884-ben kisebb mértékben kiigazították. Ekkor csatolták ide Borsod vármegyétől Szent-Jakab községet, illetve Zemplén vármegyéhez került Erdőhorváti, Komlóska és Regéczi-három-hutta. Ezt követően a megye határai egészen 1950-ig csak az országhatárok változásai miatt módosultak.

Az immár egyesült vármegye 1897-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól 460 ezer korona kölcsönt vett fel, 60 évi törlesztésre a vármegye úthálózatának fejlesztésére fordítottak. Közben a nehéz megélhetés miatt ezrek hagyták el a vármegye területét. A Fejérváry-kormány, vagy más néven darabont kormány megszavazását a Vármegye elutasította. Az újonnan megszavazott adókat nem szedték be, a régieket pedig nem továbbították a kormány részére. 1905-ben a vármegye határozott arról, hogy a fogyasztási adókat (bor-és húsfogyasztás) behajtja de nem az adóhivatalba hanem a bankba helyezik el az összeget betétként. Négy hónap alatt 44910 korona gyűlt össze. Szemere ellenállt ennek és továbbra az adóhivatalba küldte az adókat, az alispán felfüggesztette a bírót. 1905 november 4-i közgyűlésén jelentették be az addigi főispán leváltását, helyére a király Pongrácz Ferenc grófot nevezték ki. Az megyegyűlés nem fogadta el az új főispánt. Nyilatkozatott tettek miszerint nem iktatják be, nem adnak neki otthont, és a tisztviselőket nem bocsátja rendelkezésére. Pongrácz Ferenc kinevezésére nem kívántak megjelenni és a közgyűlési termet is lezárták. Rakovszky Endre alispán őröket állított az ajtó elé. A belügyminiszter felfüggesztette az alispánt és Pongrácz katonai erővel foglalata el a vármegyeházát. 1906-ban új kormány alakult, melynek következtében Pongráczot elmozdították a főispánságból és helyére Rakovszkyt helyezték.

1906-ban a vármegye visszakapta egyik nagy emberét. 1906-ban szállították haza II. Rákóczi Ferenc hamvait Törökországból. A hamvak Nagyszaláncnál érték el a vármegye határát, ahol Ferdinandy Gyula mondott beszédet. Két bandérium vonult fel (Zichy Károly grófé, és a mecencéfi) a vármegye sajátján kívül. Az ünnepségeken Wekerle és a kormány tagjai is megjelentek. Az ünnepségek alkalmából készítette el Lengyel Reinfuss Ede a fejedelem festményét. 1922 és 1929-ig az őszi megyei közgyűléseket, október 29-én tartották, mikor Rákóczit újra magyar földbe helyezték.

Közben a kivándorlások egyre sokasodtak, az alispán megnehezítette az útlevél kiállítását, de ez csak lassította a kivándorlást, megszüntetni nem tudta. 1911-ben a vármegye összesen 982 fővel volt több mint tíz évvel azelőtt. A vármegye területén számos természeti csapás következik be, 1905-ben Vizsolyban, Alsótőkésen, Bátyokon tűz pusztít, Szádellő teljesen leég. 1906-ban több helyen az áradás okoz gondokat, Osván tűz pusztít. 1908-ban Encsen volt árvíz, Hernádszentandrás település hídját is elvitte az ár. További tüzek voltak Hernádzsaányban, Göncruszkán, Enyickén, Hidasnémetiben, Rudnokon jégverés pusztít. 1909-ben Miglécnémeti ég le. Mindenhol több ezer korona kár keletkezett. Jászóújfalu leégésekor 4 ember vesztette életét és 250 000 korona kár keletkezett. 1912-ben Kassahámor és Pere hídját viszi el az ár, Felsőmecencéf és Stósz erdeiben keletkezik több ezer koronás kár. Apróbb községeket nagyobbakhoz csatolnak így lett Hernádvécse része Hernádszőlled, valamint Jánosd Alsóvadász része. A vármegye területén csak apró változás történt: Onga és Újcsanálos határában igazítottak a megye határon. Kánó szeretett volna Abaújhoz csatlakozni, de ez végül elmaradt.

A világháború kezdetekor a megye területéről 15531 férfit hívtak be, ez az összes férfi 20%-a volt. A megyében közben gyűjtés kezdődött, alapokat hoztak létre, megkezdődöd a kötvények jegyzése. A falvakban 11 mázsa pamutot osztanak szét, amiből ruhákat készítettek és a harctérre szállították a katonáknak. A férfiak hiánya hamar megmutatkozott: 1915-ben már gépi erővel és kölcsönzött gépekkel kell a terményt betakarítani.

Magyarország a világháborúban a vesztes oldalon állt. Ennek sok más vármegye mellett Abaúj-Torna is érezte a hátrányát. 1918. december 29-én cseh csapatok vonultak be Kassára. A cseh állam Mutnyánszky Vladimirt nevezte ki a vármegye kormánybiztosává. Pár hónap múlva Székács János jelent meg a vármegye házán és közölte a vezetőséggel, hogy Ő lett a vármegye Zsupánja, illetőleg jogában áll - a cseh kormány nevében- bizonyos területeket elfoglalni. Miután a vármegye vezetésével nem jutott dűlőre, fegyveres erővel vette át a hatalmat. A közigazgatás továbbra is Kassán történt azon a terülteken is, amelyeket nem vontak ellenőrzés alá. Február 22-én bemutatták a demarkációs vonalat, miszerint a vonaltól délre estek Égerszög Teresztenye, Keresztéte, Pamlény, Perecse, kány, Hernádpetri, Hernádszurdok, Zsujta, Füzérkomlós, Füzérkajata, a vonaltól északra kerültek: Tornaképolna,Perkupa, Varbóc, Butita, Alsólánc, Felsőlánc,, Him, Perény, Hidasnémeti, Abaújvár, Pányok, Füzér és Pusztaújfalu. Székács ezután elfoglalta a vármegyeházát és a vezetőséget eltávolíttatta, akik Szikszóra tették át székhelyüket. A tanácsköztársaság a vármegye élére intézőbizottságot, direktóriumot állított, és a vármegyét 5 járásra (Hídvégardó, Encs, Gönc, Abaújszántó, Szikszó) osztották. 1919-ben rövid időre (június, július) újra Kassa lett a székhely, kommunista vezetés alatt. Később a csehek mellé román csapatok is érkeztek, akik rövid tartózkodás után vonultak ki. 1919. decemberében Horthy Miskolcon tette tiszteletét.

1920-ban a vármegye elvesztette a megszállt területeket. A vármegye területe 1690 négyzetkilométerre, a lakók száma 92358-ra, a települések száma pedig 138-ra esett vissza. Ekkor némi közigazgatási átszervezést hajtottak végre, hogy minden Magyarországon maradt terület tartozzon valamelyik közjegyzőséghez, mert soknak a központja a cseh területekre esett. 1921-ben felmerült a gondolat, hogy a csonka vármegyét Zemplénhez csatolják, a vármegye természetesen tiltakozott a terv ellen. Javasolta, hogy A vármegyék közötti átrendezéssel nagyobbítsa Abaúj-Torna területét. 11 település kívánta, hogy Zemplénhez csatolják őket, hiszen közigazgatásuk ellehetetlenült. Abaúj-Torna a Hegyköz 15 községéből, Füzérradványi központtal szolgabírói kirendeltséget létesített (A neve később hegyközi kirendeltség lett és központja Füzérkomlós lett), hogy a problémát orvosolja. A belügyminiszter végül 149.218/1923. számú határozattal vetette el a vármegye Zemplénnel való egyesítés tervét.

A vármegye nehéz anyagi helyzettel küzdött, a hiány évről évre nőtt. Az egészségügyi helyzet a vármegyében siralmas volt. A megyében csak két szervezet működött; az Egézségügyi Egylét és a Stefánia szövetség. A csonka vármegye nem rendelkezett kórházzal, ekkor döntöttek a Szikszói Kórház felépítéséről. Azonban csak a női osztály épült fel, anyagi gondok miatt a megye nem tudta fenntartani és a Stefánia Szövetségnek adta át, végül 1935-ben került újra megyei kezelésbe.

1926-ban Széll József lett a vármegye főispánja, aki ekkor már viselte Zemplén főispáni méltóságát is. Ekkor újra felmerült a két vármegye egyesítésének lehetősége. Amikor azonban Horthy 1926. szeptember 5-én Szikszón tett látogatásán kijelentette, hogy ez sosem fog létrejönni, az aggodalmak eltűntek. Újabb falvak kerültek egyesítésre, például Rásony, Abaújsáp és Szárazberencs egyesítésével jött létre Rásonysápberencs.

Miután Csehszlovákia felbomlott, 1938-ban az I. bécsi döntés értelmében Szlovákia déli, magyarlakta sávja visszakerült Magyarországhoz, Abaúj-Torna vármegye területe ismét kiegészült az északi résszel, székhelye pedig újra Kassa lett.

A II. világháború után a bécsi döntések érvényüket vesztették, és visszaállították az 1938-as csehszlovák-magyar határt, viszont az addigi Abaúj-Torna vármegye elnevezését egyszerűsítették, Abaúj vármegyére. Az 1950-es megyerendezés eredményeként Abaúj megye Borsod-Gömör és Zemplén megyékkel egyesülve Borsod-Abaúj-Zemplén megye részévé vált.

A csehszlovákiai területen maradt vármegye
1918 december elején Dvorcsák kikiáltja a Keletszlovákiai Köztársaságot, ezzel kívánva hangsúlyozni, hogy ez a rész szlovák. Az elképzelés azonban megsemmisült és 1918. december 29-én a csehek bevonultak Kassára, a csapatok egészen Torna-Hidasnémeti-Sátoraljaújhelyig vonulnak. 1919. március 15-én nyílt tüntetést szerveztek, de a csehek fegyveres erővel szerelték le. Előző nap Kassa rendőrfőnöke Kohut megtiltja március 15-e megünneplését. 1919. június 6-án a Vörös hadsereg rövid időre visszafoglalta Kassát. 1919-ben A vármegye ezen részének Zsupánjává, főispánjává Székácsot nevezték ki. A szlovákosítás fokozódott, a legtöbb hivatalba szlovákok és csehek kerültek a magyarok helyére. A vörös hadsereg visszavonulása után a Felvidék keleti részén statáriumot hirdettek élére, Szlávik kormánybiztost nevezték ki. akiből később főispán lett Kassán. Őt 1919 októberében Fábry váltotta, aki sárosi főispán is volt. 1920-ban Ruman János lett a főispán, később ő lett Zemplén és Sáros főispánja is. Megkezdve ezzel a nagymegye rendszer kiépítését.A zsupa (Zupa) rendszer, melynek egyike lett az Abaúj-Tornát, sárost és Zemplént magába foglaló megye. Az 1927 évi 127-es törvénnyel eltörlik a be nem vált nagymegye rendszert és négy közigazgatási kerületet alakítanak ki (Csehország, Morvaország, Szlovenszkó és Ruszinszkó). Az Abaúj-Tornát is magában foglaló Szlovenszkó központja Pozsony lett, így Kassa elvesztette jelentőségét. Szlovenszkóban csak 2 várost hagynak meg Kassát és Pozsonyt, a többit községgé minősítik.

Erős szlovákosítás indul meg. Slovensky Vychod néven újság jelent meg Kassán, sorra alakultak a cseh és szlovák pártok és egyesületek. Az iskolákban megkezdődött a szlovák nyelvű tanítás, majd a templomban is megtiltják a magyart. Kassán csak egy állami iskola és az Orsolya-rend elemi iskolája maradt, amelyben magyarul folyt a tanítás. A közigazgatási rendszerben igyekeztek a csehek olyan alakításokat elvégezni, hogy a magyarok arányszámát a lehető legkisebbre szorítsa. Kassa környékére több ezer cseh és szlovák költözik be. A járásbíróságok kialakításánál is igyekeztek a magyarok arányát 20% alá szorítani, ezzel egy célt szolgáltak, ha 20% alatt volt egy település kisebbsége, nem lehetett a hivatalos ügyekben a kisebbségi nyelvet használni. 1930-ban a kassai magyarság 18%, ezzel a magyar nyelv hivatalosan kerül megtiltásra a vármegyeházán, a kétnyelvű utcatáblákat leszedik.

Csakhamar a magyarok is megkezdik saját szervezeteik kiépítését. A kassai Fischer-Colbrie Ágoston fektette le az alapjait a magyar politikai szervezkedésnek. Csakhamar megalakulnak az első magyar pártok is. Az 1920-as választások alkalmával 4 keresztényszocialista és 2 kisgazdapárti képviselő és 2 keresztényszocialista és 1 kisgazdapárti szenátor került az országgyűlésbe. Később a kassai második alpolgármester is magyar lett. Az 1927-es kassai választásokon a magyar párt ismét sikert arat.

Magyar nyelvű lapok is indulnak, például a politikai Esti Újság, amelyet azonban nemsokára betiltanak, később a Kassai Naplói is megszűnik. ezután az egyedüli magyar nyelvű napilap a Kassai Újság volt. Megalakult a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület, melyet a faluban maguk a parasztok vezetik, az SZMKE indítja el a vándorkönyvtárat. A vidéki gazdasági élet is élénkülni kezdett; megalakult a Bódvavölgyi Gazdasági Egyesület és a Bodrogközi Gazdasági Egyesület.

Szlovákia 1996-os közigazgatási átszervezése után az egykori vármegye szlovákiai része a Kassai kerület része lett.

Közigazgatás
A vármegye székhelye 1920-ig Kassa, azután Szikszó, majd 1938-1944 között ismét Kassa, végül 1950-ig újból Szikszó volt.

A megye 20. század elején hat járásra oszlott:

  •     Csereháti járás, székhelye Szepsi
  •     Füzéri járás, székhelye Hernádzsadány
  •     Gönci járás, székhelye Abaújszántó
  •     Kassai járás, székhelye Kassa
  •     Szikszói járás, székhelye Szikszó
  •     Tornai járás, székhelye Torna


A két világháború között a Magyarországon maradt terület járási beosztása kissé módosult az alábbiak szerint:

  •     Abaújszántói járás, székhelye Abaújszántó
  •     Encsi járás, székhelye Encs
  •     Gönci járás, székhelye Gönc
  •     Szikszói járás, székhelye Szikszó
  •     Tornai járás, székhelye Bódvaszilas


1938 és 1944 között, amikor a vármegye korábbi területe szinte maradéktalanul visszakerült Magyarországhoz, a járási beosztás az alábbiak szerint alakult:

  •     Abaújszántói járás, székhelye Abaújszántó
  •     Encsi járás, székhelye Encs
  •     Gönci járás, székhelye Gönc
  •     Kassai járás, székhelye Kassa
  •     Szikszói járás, székhelye Szikszó
  •     Tornai járás, székhelye Torna


A megyeszékhely, Kassa nem tartozott a vármegyéhez. 1876-ig szabad királyi város, azután pedig – e címét megőrizve – törvényhatósági jogú város volt.

Kassa története                                                                                                                   
A település ősidők óta lakott hely, ahol 13. században hospesek telepedtek le. A várost először 1230-ban, erődítményeit 1312-ben említik, amikor Károly Róbert vezére, Görgey Jordán ostrom alá veszi a Csák Máté-párti várost. 1347-től szabad királyi város.

„Mi Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya, ezen oklevelünkkel tudtára adjuk mindenkinek, akit illet, hogy királyi kegyünk által, tekintettel hű kassai polgáraink és vendégeink hasznára, azt akarván, hogy ugyanezek felemelkedjenek a kegyelem ajándékai által, alázatos folyamodványukra személyes jóindulatunkból engedélyeztük ugyanezen kassai polgáraink részére, hogy ettől fogva városuk titkos és nyilvános pecsétjén és zászlóján joguk legyen és örökké használhassák a királyi címerünkből kivett pajzsformát, melyben felül kék színű sáv három liliom ábrájával húzódik, és oldalt lentről négy vörös és ugyanannyi fehér vonal. Titkos pecsétünk alatt ezen oklevél igazolására, kiváltság formájában fogjuk kiadni ugyanazon polgáraink hasznára nagypecsétünk alatt, amennyiben ezt elénk fogják terjeszteni. Kelt Diósgyőrben, az Úr mennybemenetele előtt két nappal 1369. május 7."

1374-ben Nagy Lajos király országgyűlést tart itt, melyen a rendek elismerik a leányági örökösödést. 1441-ben sikertelenül ostromolta Perényi Miklós, majd I. Ulászló is. 1449-ben a város alatt verte meg Giskra cseh serege Székely Tamás magyar seregét, a csatában Székely is elesett. 1491-ben Albert lengyel herceg fél évig ostromolta eredménytelenül. 1526-ban I. Ferdinándnak meghódolt, 1536-ban Szapolyai János foglalta el, de 1551-ben ismét Ferdinándé. 1604-ben Bocskai szállta meg, innen szólította fel a nemességet az alkotmány és a vallásszabadság védelmére. Basta sikertelenül ostromolta, de 1606-ban ismét a királyé lett. 1606. december 29-én itt halt meg Bocskai István fejedelem, itt is temették el. Hívei azt gondolták, hogy megmérgezték.

1619. szeptember 5-én Bethlen Gábor foglalta el, innen adta ki kiáltványát, itt tartotta esküvőjét 1625. március 2-án Brandenburgi Katalinnal. 1644. január 18-án itt kiáltják ki a rendek I. Rákóczi Györgyöt Magyarország fejedelmévé. 1657-ben a jezsuiták főiskolát és nyomdát alapítottak itt. Az 1670-es években többször eredménytelenül ostromolták a kurucok. 1677. november 26-án a császáriak a lázadó várost elfoglalva a vezetőket kegyetlenül kivégezték. A császáriak a várostól délre 1670 és 1676 között ötszögű citadellát építettek, melyet Thököly 1682-ben elfoglalt, majd 1685. október 25-én Caprara generális foglalta vissza. 1596 és 1700 között az egri püspök székhelye volt. 1703-ban Rákóczinak hódolt, 1706-ban Rabutin sikertelenül ostromolta, végül 1711. április 27-én foglalták el a császáriak. 1713-ban lebontották a citadellát, nyoma sem maradt.

1788-ban itt jelent meg az első magyar nyelvű folyóirat, a Magyar Museum. 1802-től püspöki székhely. A városfalakat a 18. század végétől 1856-ig fokozatosan lebontották, csak a Hóhér-bástya és kisebb falszakaszok maradtak. 1848. december 8-án és 1849. január 4-én is közelében verte meg Schlik császári tábornok a magyar honvédsereget (kassai ütközet). 1849. február 15-én vonultak be a honvédek a városba, de június 24-én az oroszok megszállták.

1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a csehek, 1919 június 6-án a magyar Vörös Hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette. 1920. június 4-én trianoni békeszerződéssel hivatalosan is Csehszlovákiához került. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át. 1935-ben találták a híres kassai arany éremleletet.

1938-ban az első bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz. 1941. június 26-án bombatámadás érte, melynek következtében Magyarország kinyilvánította, hogy hadiállapotban áll Szovjetunióval. 1945 január 19-én foglalta el a szovjet hadsereg, ekkor újra Csehszlovákia része lett. 1945. április 4-én itt hirdette meg Beneš elnök a hírhedt kassai kormányprogramot. Ma Szlovákia keleti részének központja.

 

Forrás: Wikipédia


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. augusztus 28.
Nézettség: 4,722 Kategória: Magyarország » A Magyar Királyság vármegyéi
Előző cikk: A Magyar Királyság vármegyéi Következő cikk: Alsó-Fehér vármegye


   







Tetszik 1 és még 1 tag kedveli




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: