Kedves István!
Egyek vagyunk / Sokáig azt kívánom...
Érzem minden rezzenésed,
azt a pici kis órát is,
melyik szíved hajtja,
minden gondolatod
nállam született meg.
Érzed ahogy vágyom,
ahogy szívem szenved,
s mindened akarja.
Mint a falevelek,
lelkem is megremeg
ahogy szélként indúlsz
és napragyogás lesz
merre útad vezet.
Lábaim enyhén
eresztnek gyökeret.
Gyönyörű vagy, a
szebbnél is szebb, lelked
szeretet vizein evezett,
örömmel tölt, hogy
szívem téged szeret.
Egy olyan élet ez,
ahol csak álmodunk
édes csókok,
összefonott karok,
egyek vagyunk.
Egyek vagyunk / Sokáig azt kívánom...
Érzem minden rezzenésed,
azt a pici kis órát is,
melyik szíved hajtja,
minden gondolatod
nállam született meg.
Érzed ahogy vágyom,
ahogy szívem szenved,
s mindened akarja.
Mint a falevelek,
lelkem is megremeg
ahogy szélként indúlsz
és napragyogás lesz
merre útad vezet.
Lábaim enyhén
eresztnek gyökeret.
Gyönyörű vagy, a
szebbnél is szebb, lelked
szeretet vizein evezett,
örömmel tölt, hogy
szívem téged szeret.
Egy olyan élet ez,
ahol csak álmodunk
édes csókok,
összefonott karok,
egyek vagyunk.