SZÁZKÉT ESZTENDŐS
LENNÉL DRÁGA ÉDESANYÁM…
Százkét esztendős lennél Drága Édesanyám,
Aki tizenkét éve már nem tekintesz rám,
Sem azokra még, akik igazán Szerettek,
Akik még élni fognak, már el nem felednek.
Emlékeimről tudok igazán mesélni,
Attól kezdve, hogy nyolc hónapra tudtál szülni,
Mert elfolyott magzatvized mikor elestél,
Pedig sem én, sem te, nem annyira siettél.
Az együtt töltött hosszú évek, évtizedek
Sorára ma is Szeretettel emlékezek.
Százkét esztendős lennél Drága Édesanyám,
Aki tizenkét éve már nem tekintesz rám,
Akivel Édesapámnak halála után
Annyit főzőcskéztünk mi közösen a konyhán,
Aztán beszélgetve kettecskén eszegetve,
Felidéztük a múltat, cseppet sem sietve.
Már a kilencvenedik éveidben járva
Kerültél be combnyaktöréssel a Kórházba.
Hónapokon keresztül mindennap ott voltam
Betegágyadnál, hol csak befelé zokogtam.
Százkét esztendős lennél Drága Édesanyám,
Aki tizenkét éve már nem tekintesz rám.
Szótlanul ültem az ágyadnál Édesanyám,
Te szomorúan, esendőn, némán néztél rám.
Akkor már tudtam, hogy a halálod közeleg,
Fogyatkozik el belőled drága testmeleg.
Mikor elmentél, szíved már nem is dobogott,
Homlokodra odaleheltem végső csókot.
Százkét esztendős lennél Drága Édesanyám,
Aki tizenkét éve már nem tekintesz rám.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2024. 05. 14. Kedd Délelőtt 10:10
