|
|
Bonyhádi elismert író / Debreceni Zoltán zsidócigány író tollából versek, prózák
Debreceni Zoltán író, versíró, Bonyhád
Debreceni Zoltán író, versíró, Dombóvár, Mihályháza, Győr, Pécs
|
( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog, Virágok nyílnak, szívekben is lobog. Két szerelmes szív találkozik a réten, Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat, Kezüket összefonva sétálnak a határban. A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt, Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások, Együtt járják az élet útját, kéz a kézben. Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata, Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Nagykereki - Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén, Hol a múlt és jelen találkozik édesen. A sok tavaid vígan mosolyognak A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat, A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok. A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng, Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely, Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt. A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei, És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk, Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók. Legyen boldog minden napod, Dombóvár, Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.
Szép emberek.... Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág.
.
Sástó..
Szép emberek képklikk / Biharkeresztes, Cigány író
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Biharkeresztes.. Debreceni Zoltán vers író
Szép emberek képklikk /Nagykereki. Debreceni Zoltán
.
Kisvejke Debreceni Zoltán író, versíró
.
Debreceni Zoltán - Szeretni kell...
Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el. De amíg élünk boldogan szeretni kell. Vannak szomorú bánatos nappalok Mikor úgy érezzük most belehalok. De bármilyen nehéz, az úton menni kell tovább. Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.
( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog, Virágok nyílnak, szívekben is lobog. Két szerelmes szív találkozik a réten, Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat, Kezüket összefonva sétálnak a határban. A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt, Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások, Együtt járják az élet útját, kéz a kézben. Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata, Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Nagykereki - Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén, Hol a múlt és jelen találkozik édesen. A sok tavaid vígan mosolyognak A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat, A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok. A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng, Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely, Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt. A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei, És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk, Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók. Legyen boldog minden napod, Dombóvár, Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.
Szép emberek képklikk /Debreceni Zoltán Zsidó cigány író
BIHARKERESZTES DEBRECENI ZOLTÁN ÍRÓ, VERSÍRÓ
-
Debreceni Zoltán művei olvashatók:
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen, Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény. Álmodunk, repülünk, mint madarak, Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre, Ott vagyok én is, a Te nevedben. A csillagok között, a végtelenben, Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye, Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre. Mert mindig itt leszek, melletted állva, Csillagok és álmok között, boldogan
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág.
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem
Szegeden nagyon régen, hogy megtörtént azt nem tudom. A Tisza partján az erdő szélén, egy barna fiú és egy szőke kis lány együtt ültek egy padon.
Felettük a sötét égen, láttak fényleni két csillagot. A szerelemtől a két szemük, mint a csillag úgy ragyogott.
Ahogy ültek csókolóztak, egymás szemébe néztek. Lássuk csak meg közelebbről, milyen furcsa az élet.
Csodálták az erdő csendjét, meg a vadvirágok illatát. Mind kettőjük egész testét, a nagy szerelem járta át.
Nem csak egymás derekát fogták. Történt az erdőben más egyéb. Ha valaki ott járt volna, hallotta volna a fák lélegzetét.
A meleg nyár után hűvös ősz jött, Érezte a szőke lány. Hogy az erdőben nem csak a hideg járta át a derekát.
Szép karcsú szőke lányból lassan pocakos gyönyörű menyecske lett. Tél után az új tavaszra, a gólyával egy kis csomag érkezett.
Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát. Egymásra néztek kacsintottak, hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.
Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog. Megcsillanni látták benne a Tisza partján látott, ragyogó két csillagot.
A szőke lány úgy hallatszik orvos lett. Egy szép nagy kórházban, belgyógyászként dolgozik.
A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét. A barna fiú megjárta a poklok-poklát, beteg lett és kioperálták a féltüdejét
Debreceni Zoltán író, versíró Biharkeresztesi háza
Biharkeresztes Debreceni Zoltán író, versíró
Kisvejke Debreceni Zoltán író, versíró
.
Biharkeresztes Debreceni Zoltán
Biharkeresztes versíró tollából
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
|
Debreceni Zoltán író /Szép emberek |
( Debreceni Zoltán író ) HAJDBAGOS
.
.
Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő..
Nem vagyok nagy költő csak szeretek írni. A bánatot s a szomorúságot papírra vetni. A szegények versírója vagyok, tőlük az életről sokat is tanulok.
Kitárják nekem a szerető szívüket. Letörlik előttem szemükről a könnyeket. Elmondják sorba a gondjukat, bajukat. Abból írom le hosszan a szomorú sorokat.
Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan...
A téli erdő sűrűjében lépkedek. Már egyedül megyek, nem fogod a kezem. Lábam alatt szűz hó roppan, Kedvesem de sokat jártam itt veled.
A zimankót lassan a kikelet váltja, majd meleg nyár borul újra a havas téli tájra. Aztán ősz, színes, esős. Sírnak az eső lepte fák, éppen úgy, mint amikor megismertelek.
A fáról az eső, mint a könnycseppek úgy hullanak reám. Most olyan nehéz a szívem... A természet templomában vigaszt lelek, Kedvesem rád emlékezek.
Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - A Cigány szomszédom...
Árva gyermekként nevelkedtem én fel Pocsajban a Téglavetőben. Úgy is hívtak engem a falu árvája. Éhesen korgó hassal, jártam sokszor iskolába.
Cipőm lyukas volt, a ruhámat télen, a hideg szél átjárta. Az öröm és a boldogság, elkerült nagyon messzire. Mert a szegény árvát még a boldogság sem szereti.
A szüleim elköltöztek tőlem, a mennyekbe. Engem itt hagytak egyedül, a nagy szegénységbe.
Egy nyári szép napon Pocsajban a szigeten sétáltam, az éhségtől szédülten. Sóskát ettem a vadvirágok között. Akkor tájban a forgó is, néhány hétre Pocsajba költözött.
Szegény árvaként akkor azt kívántam. De jó lenne ott lenni, a piactéren a zenés mulatságban. Vágytam a körhintára, színes lóra és a hajókára.
A cigány szomszédom ismerte jól a keserű, árva életemet. Tudta,hogy árva vagyok. a szüleim a Jézuskához költöztek. Ezért ha tehette megsimogatta mindig a bozontos fejemet.
A felesége mosolyogva a házukban hívott. Egy nagy szelet péki kenyeret azonnal zsírozott. Csodálkozva néztek rám a sok apró cigány gyerekek, hogy milyen jó ízűen eszem, a zsíros kenyeret.
A cigány szomszédom nem is oly sokára. Elvitt engem a piactérre a zenés mulatságba. Úgy tekintett rám, mint saját gyermekére. Felültetett többször a színes lóra, és a hajókára.
Kaptam tőlük cukorkát, fagyit és csokit is eleget. De ami nekem legjobban hiányzott. Kaptam tőlük szívből jövő sok-sok szeretetet.
Nem is felejtem el soha azt a gyönyörű délutánt. Mikor együtt mulatott velem. A jó szívű sok gyerekes, kedves cigány család.
Sándoros tanya : 1974 nyara
|
Debreceni Zoltán író tollából
Kisvejke Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán versíró
.
( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos
.
Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ...
Őszi szél susog a lombok között, Sárga levelek hullnak a földre. A nap sugarai még melegen simogatnak, De az éjszaka hűvös, mint a tél.
A fák csendesen megpihennek, A természet lassan álomba szenderül. Az őszi színek festik a tájat, Mint egy varázslatos festményt.
Emlékek szállnak a széllel, Régi szerelmek, boldog pillanatok. Az őszi napok halkan mesélnek, Mint egy régi, kopott könyv lapjai.
Őszi hangulat, békesség és nosztalgia, Mikor a múlt és a jelen találkozik. Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj, Őszi szélben elrepül a gondolat
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán író
Derecske - Debreceni Zoltán író
.
.
Dombóvár Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén, Hol a múlt és jelen találkozik édesen. A sok tavaid vígan mosolyognak A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat, A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok. A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng, Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely, Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt. A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei, És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk, Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók. Legyen boldog minden napod, Dombóvár, Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.
Nagykereki. Debreceni Zoltán versíró.. Bonyhád
Debreceni Zoltán - Buta szél...
Megvadult a szél tegnap pedig olyan szelíd volt. Simogatta szellőkén az arcomat, s fülembe dudolta a régi dallamot. Most töri a kerítés a földön hempereg, hozza a nagy esőt hajtsa a felleget.
Mi történt veled láthatatlan szél? Mennyi munkát adtál nekem,? minden itt hever szanaszét.! Nyugodj meg hagyd meg a háztetőt. Hagyd, hogy lássam még ahol anyám boldogan nevetgélt...
.
Szásztelek, Debreceni Zoltán - Mezítláb a csillagok között., Pocsaj, Hosszúpályi
Szásztelek, Debreceni Zoltán - Mezítláb a csillagok
Nagykereki. Debreceni Zoltán vers író.. Kisvejke
Biharkeresztes.. Debreceni Zoltán vers író.. Kisvejke.
Debreceni Zoltán: Korai ősz
Az ősznek a hideg szele fut át, már az egész falun. Nagyon fázik reszket a lelkem, érzi már a hideg telet.
Valami szépet keresek a messzeségben. De szürke ködben úszó hegyeket, és fekete fellegeket látok. Elnémult deres üzenetek érkeznek tőlük.
Az esti piros alkonyat olyan hirtelen borult rám. És az álmosan ballagó arany sárga ősz is, olyan hamar megtalált. Úgy állok itt a hegyek között. Mint a levelét elvesztett tölgyfa, az erdőben áll. .
Bonyhád.. Debreceni Zoltán vers író.. Mihályháza
Nagykereki. Debreceni Zoltán vers író
Az ősz hűvös sóhaja
Nézd amott, ott a hegy túlsó végén, nyújtózik a pirkadat. Ha feljön a nap az égre, a sötétségnek híre, hamva sem marad.
.
Bonyhád.. Debreceni Zoltán vers író.. Kisvejke
Bonyhád.. Debreceni Zoltán író. Kisvejke
Ősz...
A kertben a piros almák, a kék szilvák érnek, a szép tarka lepkék és kék legyecskék de-oda szálnak. Utolsó kortyát iszogassák az elmúló nyárnak.
Nem sokára jön az ősz, a megsárgult levelek az elmúlástól félnek, reszketve remegnek a lombos fákon. Egy kismadár is didereg egy hajladozó almafa ágon.
Picike feje legubbasztva, mindig a földet nézi, a kis szárnya jól össze van zárva. Reménykedve az égfelé pillant, a szép virágos meleg nyarat várja. Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán múzsája
Debreceni Zoltánt imádom!
Őszi kép
Gazdag őszi örvény: Vigasz Élet-halál törvény: Igaz Ködbe vesző összkép Illan Fénye érett körtén Csillan Levél hull le, pörgén villan Felkapja a bősz szél Vígan S alkonyati rőt vér Pírban Rejti avar ölén Sírban.. Robert Norland
Cigány költő... Debreceni Zoltán múzsája Kaposvár
Szép emberek
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé.. Kaposvár
Tél honol az ősz hajamon
A megőszült hajamon már elfonnyadt barna falevél pihen, kezed a tűnő nyár után nyúl. Lábad alatt már ropog a fagyos hó. Elnyíltak régen a szép színes virágok, és kezünk egymásnak szánt melegét magának követeli az ajtókilincs.
Késő hideg ősz van, te mindig s mindig eltűnsz előlem a hajnal köd szekerén. S elküldöd magad helyett hozzám: a fagyos januári telet. Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán múzsája
Debreceni Zoltán múzsája Csajé
Ezen a fáradt délutánon A koravén ősz bandukolt át A vasárnapi pesti utcán, Mely kongott a nagy unalomtól. Egy kopár bérház kapujában Ki itt belépsz, hagyj föl reménnyel! Egy vén anyóka ült a padkán Kísértetes magányosan És végtelen egykedvűséggel. Benéztem szürke két szemébe, Mint a kutakba néz az ember S úgy éreztem, hogy e szemek Nem láttak soha, soha napfényt, Nem láttak soha, soha kertet, Nem láttak soha, soha májust S üres és dermedt tükreikben Az élet szörnyű semmisége Úgy tükrözik, mint ólmos égnek Siralmas őszi rongyai A halott Brügge csatornáiban. Juhász Gyula
Debreceni Zoltán múzsája Csajé
Ősz
Bolyongó köd üli a tájat Rém-alakot öltenek a fák Ajkukon borzongó utálat Meg sem hallott, elvetélt imák
Kandallómban meleg tűz lobog Ilyenkor ez ám a jó világ! A múltamból perceket lopok: Oly jó, hidd el, most gondolni rád
Őrzöm tiszta mélyét szemednek Bőrödnek oly selymes illatát Mely egyszer messzire elenged Majd mégis magába visszazár
Mind, mi te vagy, magamban őrzöm Lelkem néma titkai között Mint múló nyár melegét őszön Mikor a táj meghalni öltözött.
S mintha tudná, csont-karral az Ősz Temetői csendet parancsol - Hallgass, táj!- harsogja, hangja bősz A mezőn már a Halál barangol
.
Konyári Sóstó.. Debreceni Zoltán vers író.. Sándoros tanya.. Kisvejke
Nagykereki. Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán Múzsája Csajé
Őszünnep
szívemben indiántáncot jár a nyár lágyan hullámzik megérint lelkembe lép halkan a nyár lélekzésem kavarja a világot zaját puha csöndbe olvasztja a nyár lüktet a dob vérem helyén virágzik a nyár aranyszikrák a szélben vércsevijjogás olvad szét tűzben ég el a nyár Adastra
Ősz elején
Már illatos fényeket hímez az alkony, és elaggott énektől csendes a berek - Halkan nyitott be az ősz a kerti ajtón, s lehulltak a lombok, e megtört testű némberek. Kéklő köd alatt vörösen izzottak az utak, s a hegyek havas kúpja, mint fehér márvány, melynek fényébe ájultak a szökőkutak, s melytől lágyan kifakult a nyárvégi szivárvány. Paál Zsolt
Kisvejke.. Debreceni Zoltán író.. Biharkeresztes
Pocsaj.. Debreceni Zoltán. Kisvejke
Ősz és tél
Süvít a szél a szél a fák fölött az ősz a városba beköltözött. Majd pár hónap múlva a rokonát is hozta a zord telet.
Lassan megtelepedett minden utcasarkon, háztetőn s autókon.
Csak a hóember örül, vidám gyereksereg körül, hosszú répa orral, fekete széngombokkal.
Debreceni Zoltán író
Szép emberek - Debreceni Zoltán
Búcsúzik az ősz
A remény még visszakacsint az őszre és zizzen az avar a talpam alatt, mégis oly fázósan, kabátot öltve, langy szobára vágyva járom utamat.
Idekinn a kósza novemberi szél lobogó hajamat égnek emelve, fülembe suttogva a télről beszél, s az őszt búcsúztatja hosszan, merengve.
Hajdúbagos.. Debreceni Zoltán író. Bedő
Kisvejke.. Szép emberek.... Debreceni Zoltán író Kisvejke
Nagykereki. Debreceni Zoltán vers író.. Bonyhád
Cikkhez csatolt fotók módosítása
|