EGY BOLGÁR KÖLTŐ MAGYARORSZÁGON.
Megkésett emlékezésem Gencso Hrisztozovra.
ALSZIK A TISZA HOLT ÁGA:
holdfényben,
csillagtakaróban,
mély és magas csendben…
Tölgyfa, fenyő, nyírfaerdőkkel,
fehér akác virágával,
a leszállott madarakkal,
hegységek párnáin,
a nagy Alföld meleg ágyában –
alszik…
Most, egyedül, magamban a parton,
érzem,
látom,
és hallom,
hogy álmaiban mit mutat halk vizének arca,
mi minden hullámzik, virraszt,
árad vissza-vissza,
és hun, avar, magyar, szláv, kun szóval:
favágókat, aratókat,
halászokat,
hódító és vándorló népeket –
számtalan télben, tavaszban, nyárban –
a nagy idő csónakjában:
vészben,
harcban,
menetben,
s munkában megbékülten – ő feltámasztja…
És evez a lelkem, evez,
míg a Tisza holt ága alszik,
míg az elmúlt, s a jövendő élet egyszerre
benne és bennem –
együtt sugárzik,
együtt sugárzik!
2008, dec. 21, Tiszadob
Pár héttel ezelőtt az egyik kedves Facebookos ismerősöm egy szomorú hírt közölt velem, amiből kiderült, hogy az általam személyesen ismert, Magyarországon is élt bolgár költő meghalt. Egy korábbi írásomban olvasott róla, hogy valamikor találkoztam vele. Kérdezte, hogy hallottam már a híradást? Le voltam döbbenve, mert sajnos egyáltalán nem volt róla tudomásom. Csak annyit tudott még, hogy állítólag már 2022 – ben meghalt Bulgáriában, mert betegen hazaköltözött a Szülőhazájába. Az előzményekről röviden szólnék, hogyan ismerkedtem meg Gencsóval évtizedekkel ezelőtt:
Történetem kezdete a régmúltra nyúlik vissza, amikor még egy kissé ifjabb voltam, mint most, a 76. évem felé bandukolva. 1974. V. hó 6 – 18 között Csopakon az Állami Gazdaságok Üdülőjében SZ.B. Ifjúságfelelősi Tanfolyamon kellett részt vennem. Az elméleti foglakozások reggel 8 – tól délután 4 – ig tartottak, utána amennyiben nem volt hivatalos úgynevezett kulturális program, akkor másnap reggelig azt csináltunk, amit akartunk. Nem messze volt a „Víg Molnár Csárda”, ahova vacsora után kimentünk és egy kis szürkebarát és egyéb itókák fogyasztása közben hallgathattuk, ahogyan Ruha Rudi és zenésztársai húzták a talpalávalót.
Kultúrprogramjaink egyikén az üdülő halljában a Bolgár költő Gencso Hrisztozov olvasott fel verseiből, aki emlékeim szerint nagyon jól beszélt magyarul. Utána odamentem hozzá és bemutatkozva, én is elmondtam neki az egyik versemet, amelyet még 1972. 02. 10 – én írtam, amely így szólt:
GONDOLAT
Bennem égő tűz lobog,
Mikor a Végtelenség sodrán
Hánykolódó áradattal úszom.
Képzeletem tovaröppent szárnyain
Magabiztosan száguld,
A Világmindenségen áthatoló
Emberi Értelem.
A búcsúzáskor egy mindig nálam lévő noteszlapra a következőket írta, amelyet még ma is őrzök:
„Kedves Bálint.
örülök, hogy verssel
megismerkedtünk,
Testvéri
kézfogással
G. Hrisztozov”
Később ahogy múltak az évek, évtizedek, valahogyan elfelejtődött ez a találkozás, de 2019. november 17 – én, mikor megtudtam, hogy Ő is fent van a Facebookon, a következő levelet írtam neki a Messengerben:
„KEDVES GENCSO!
Elnézésedet kérem, de egy emlékem igazolását kérném tőled, számodra látszólag ismeretlenül. 1974. 5. hó 6 – 18 között Csopakon voltam Ifjúsági Felelős Tanfolyamon az Állami Gazdaságok Üdülőjében. Egyik alkalommal eljöttél hozzánk, és mint Bolgár költőként bemutatva egy emlékezetes irodalmi estét töltöttünk Veled. Máig őrzök egy nekem dedikált kis noteszlapot, amelyen a következőket írtad:
„Kedves Bálint.
Örülök, hogy
verssel megismerkedtünk.
Testvéri
kézfogással:
G. Hrisztozov
Ma vettem észre, hogy Te is fent vagy a Facebookon és gondoltam, hogy azonos vagy azzal a költővel, akit akkor megismerhettem. Mellékelem a máig őrzött noteszlapot. Egyébként én is gyermekkoromtól kezdve írok verseket és van egy önálló irodalmi oldalam is, amelynek a linkje a következő:
https://www.facebook.com/balint.v.ifjnagy
Bátorkodtalak azon és ahonnan most írok, innen is bejelölni ismerősnek.
Légy szíves jelezz vissza, hogy az emlékeim jól bevésődtek – e egykor az agyam rejtekébe.
Szeretettel: Bálint Gyuláról, aki jövő hónapban lesz 7 éve, hogy a Bakonyból ide költöztem
2019. november 17”
Sajnos választ nem kaptam tőle és a már fentebb említett szomorú hír kapcsán szereztem róla tudomást, hogy 2022 – ben, vagy 2023 - ban valamikor meghalt. Próbáltam körbe kérdezni azoktól is, akik valamilyen szinten írtak a haláláról, de a mai napig sajnos közelebbit nem sikerült megtudnom. Nagy örömömre azonban rábukkantam a neten kutakodva, hogy a Félegyházi Közlöny 2023. április 7 – én meleg szavakkal így emlékezett meg róla:
Úgy gondolom, hogy ennél méltóbban talán nem is lehetne kifejezni azt, milyen sokat tett bolgár költő létére az irodalmi és egyéb munkásságával hazánkban is, amit nem szabad elfelejtenünk nekünk sem, akik talán nem olyan mélységben tudtuk Őt megismerni, ahogyan kellett, vagy szerettük volna.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 05. 17. Szerda Délelőtt 11:15
