TIZENHÉT ÉVE ÖRÖKRE
LEHUNYTAD SZEMEIDET…
1973. 06. 20.Zirc – 2006. 06. 30.Budapest
Tizenhét éve örökre lehunytad szemeidet
Drága Mónikám, elhagyva a földi életedet.
Ott ültünk Édesanyáddal halálos ágyad mellett,
Miközben bátran vívtad a nagyon nehéz küzdelmet.
Úgy láttam, még a behunyt szép szemeid is ragyogtak,
Pedig már az életed jelei lassan távoztak
Földi testedből oda, ahonnan nincs visszatérés,
Csak számunkra mindig a szomorú megemlékezés.
Még most is fülembe cseng halk, ziháló lélegzésed,
Majd a hirtelen beálló és Örök csendességed.
Tizenhét éve örökre lehunytad szemeidet
Drága Mónikám, elhagyva a földi életedet,
Ami egy Szülőnek soha nem is lesz megnyugvása,
Harminchárom éves gyermekének az elmúlása.
Belegondolva most is nagy még bennem a fájdalom,
Hiszen én a hetvenhatodik évemet taposom,
Te pedig Drága Mónikám Krisztusi korban mentél
El tőlünk. Tudom, hogy Te nem akartál, nem siettél,
Hiszen Bettikét, Dávidkát szeretted volna látni
Ahogyan felnőnek mindketten és lediplomázni
Fognak. Örültél volna ennek és annak is, hogy Nagymama
Lettél, van egy gyönyörűséges unokád, Albika.
Sajnos Drága Mónikám ennek már nem tudsz örülni,
Mert nagyon korán kellett földi világból elmenni.
Nem kívánom senkinek, gyermekét kelljen temetni
Fiatalon, a csendes temetőbe elkísérni.
Tizenhét éve örökre lehunytad szemeidet
Drága Mónikám, elhagyva a földi életedet.
Most is folynak könnyeim, mikor Terád emlékezem,
Egy csendes imára kulcsolom össze mindkét kezem.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus) Szerető Édesapa
Gyula. 2023. 06. 30. Péntek Délelőtt 10:40
