46 videó
Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.): író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja. Csáth Géza unokatestvére.
1885. március 29-én (virágvasárnap) született Szabadkán, Kosztolányi Árpád (1859-1926) fizika- és kémiaprofesszor, iskolaigazgató és a francia származású Brenner Eulália (1866-1948) gyermekeként. Édesanyja révén volt unokaöccse Brenner József, alias Csáth Géza (1887-1919) író.
A gimnáziumot Szabadkán kezdte, majd önképzőköri konfliktusa miatt (magyartanárára tett megjegyzést) kicsapták, s magántanulóként, Szegeden tette le az érettségit.
1903-ban Budapestre ment, s beiratkozott a bölcsészkar magyar–német szakára. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot - Négyesy professzor stílusgyakorlatain - Babitscsal, Juhász Gyulával, akikkel aktív levelezésbe is kezdett. Életreszóló barátságot kötött Karinthy Frigyessel, aki ekkor matematikával és fizikával foglalkozott és megismerkedett Füst Milánnal is.
A halál , vagy az élet/?/ a halál után akkor válik az ember számára igen fájdalmassá, ha már sokasodnak körülötte azok, akik valaha léteztek, szerettek , küzdöttek., akiket szerettél-és talán elmulasztottad , mert rohannod kellett megélni , soha nem fejezted ki méltón a benned élő szeretetet.....Egész életed odaadnád egyetlen percért, hogy kimondd a már kimondhatatlant... mert egyszerre csak : VÉge! -és az a vég valamennyiünket vár- az életünk pedig elszáll anélkül, hogy egyetlen emberi perc is jutott volna számunkra.
És akkor jön a válasz: Igen, van élet a halál után. Bennünk, akik még őrizzük ŐKET, mert létezni sem tudunk nélkülük.
Igen: A fü kinő utánunk, vagy belőlünk. Cinikus rajzok születhetnek, gyerekek labdázhatnak a koponyáinkkal-és a nyugvási idő lejártával- ha senkink nem marad, aki őrizni akar belőlünk egy sirhelynyi öncsalást, ujra eladják alólunk a "BIZTOS TALAJT"- szemétdombra kerülünk menthetetlenül.
Ne nevessetek e témán! Gondolkodjatok-és képzeljétek ugy, hogy anyátok koponyája volt a modell.
Talán akkor még fájni is fog és megtanultok tapintatosabbak lenni, mint a karikaturistának sikerült.
www.magyarvagyok.com/videok/25-Vers/1342-Kosztolanyi-Dezso-Halotti-beszed.html
"akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez épen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer. "