Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták.”
Mt 22,34-40
Jézus példabeszédeivel kapcsolatban korábban többször láttuk, hogy sok
esetben meglepő, meghökkentő, váratlan fordulatot hoznak, egészen eredeti
üzenetet fogalmaznak meg. Jézusnak a főparancsra vonatkozó kérdésre adott
válaszában viszont nincs semmi újdonság, semmi meglepő, semmi eredeti. Az
Isten iránti szeretettel kapcsolatban a Második Törvénykönyvet idézi (vö.
MTörv 6,5), az embertársi szeretet pedig a Leviták könyvében található
(vö. Lev 19,18). Mindkét előírás ismert volt a törvénytudók számára, így
az a farizeus is jól ismerhette, aki a kérdést feltette. Sőt nem csak hogy
ismerte, hanem ha valóban buzgó farizeus volt, akkor e törvények szerint
élt.
Édes Istenem, add nekem magadat, és azután magamat vedd el magadnak.
Szeretlek téged egész szívemből, de ha ez mégis kevés volna tőlem, úgy
pótold ki a te kegyelmi adományoddal. Add, hogy mindig csak feléd tartsak,
és az életben soha el ne lankadjak, míg hozzád nem érek az égbe, ahol
ölelésre vársz engem.
D. Sudermann
Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták.”
Mt 22,34-40
Jézus példabeszédeivel kapcsolatban korábban többször láttuk, hogy sok
esetben meglepő, meghökkentő, váratlan fordulatot hoznak, egészen eredeti
üzenetet fogalmaznak meg. Jézusnak a főparancsra vonatkozó kérdésre adott
válaszában viszont nincs semmi újdonság, semmi meglepő, semmi eredeti. Az
Isten iránti szeretettel kapcsolatban a Második Törvénykönyvet idézi (vö.
MTörv 6,5), az embertársi szeretet pedig a Leviták könyvében található
(vö. Lev 19,18). Mindkét előírás ismert volt a törvénytudók számára, így
az a farizeus is jól ismerhette, aki a kérdést feltette. Sőt nem csak hogy
ismerte, hanem ha valóban buzgó farizeus volt, akkor e törvények szerint
élt.
iránti szeretetet és a felebaráti szeretetet egymás mellé teszi, egy
szintre emeli. Mondhatjuk, hogy tulajdonképpen a szeretet a legfőbb
parancs és kötelesség az ember számára, amelynek kettős iránya van, Isten
és az embertárs felé. Jézus válasza kissé ünnepélyes formával zárul: „E
két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták” (Mt 22,40). Úgy
tűnik, hogy ezzel összefoglalja a mózesi törvény idejének, az ószövetségi
időknek és a próféták korának törvényeit, hogy mintegy megnyissa az utat
az újszövetségi idők számára, amelynek alaptörvénye a szeretet, de már
megújult formában.
© Horváth István Sándor
Édes Istenem, add nekem magadat, és azután magamat vedd el magadnak.
Szeretlek téged egész szívemből, de ha ez mégis kevés volna tőlem, úgy
pótold ki a te kegyelmi adományoddal. Add, hogy mindig csak feléd tartsak,
és az életben soha el ne lankadjak, míg hozzád nem érek az égbe, ahol
ölelésre vársz engem.
D. Sudermann