Mint kopott díva, vén dizőz,
Úgy érkezik a rongyos Ősz.
Vérnarancs sálja messze már
A szél hátán bokorra száll.
Szoknyája rőt és csupa ránc.
Rozsdafolt rajta sok románc.
Lehullik róla, szétterül,
Sárga blúza is lekerül.
Egy ágra dobja, s felnevet,
A hangja barna és rekedt.
Rágyújt és füstje mint a gőz,
A faágak közt elidőz.
És oly megkapó ez a kép.
A nap is lemenőben épp.
A tájra pillant véresen,
S egy pillanatra fényesen
Ragyog fel a rongyos Ősz,
A kopott díva, vén dizőz.
A vén dizőz
Mint kopott díva, vén dizőz,
Úgy érkezik a rongyos Ősz.
Vérnarancs sálja messze már
A szél hátán bokorra száll.
Szoknyája rőt és csupa ránc.
Rozsdafolt rajta sok románc.
Lehullik róla, szétterül,
Sárga blúza is lekerül.
Egy ágra dobja, s felnevet,
A hangja barna és rekedt.
Rágyújt és füstje mint a gőz,
A faágak közt elidőz.
És oly megkapó ez a kép.
A nap is lemenőben épp.
A tájra pillant véresen,
S egy pillanatra fényesen
Ragyog fel a rongyos Ősz,
A kopott díva, vén dizőz.