Az 1301 és 1386 közötti korszak neve Magyarországon, amely a francia eredetű nápolyi Anjou-dinasztia magyar ágából származó három (I. Károly, I. »Nagy« Lajos, Mária) és a nápolyi ágból egy (II. »Kis« Károly) király uralkodását foglalta magában. Rajtuk kívül a korszak elején a cseh Přemysl (Vencel) és a bajor Wittelsbach dinasztia (Ottó) egy-egy tagja volt még király.
1323-ig instabil politikai helyzet jellemezte: I. Károly belháborút folytatott ellenlábasaival és a hatalmát el nem ismerő bárókkal. Ezután szilárd kormányzat jött létre, amelyet a királyi birtokok túlsúlya, az ezeket szolgálati birtokként élvező udvari nemesség uralma jellemzett. Elkezdődött az aranyforintok verése, az évenkénti pénzváltást rendes adóvá alakították, ekkor vették művelés alá a körmöci aranybányákat, amelyek az 1370-es évekig a politikai aktivitás pénzügyi fedezetét biztosították. Folytatódott az Árpád-házi uralkodók hagyományos balkáni politizálása: Macsó, Bosznia, Dalmácia irányába terjeszkedtek a magyar királyok. A lengyel trón 1370-es megszerzésével elkezdődött a magyar és egy szomszédos nyugati keresztény ország trónja egyesítésének rendszere. Sikertelen kísérlet történt a magyar és a nápolyi trón egyesítésére. A két román fejedelemséggel szemben az Anjouk kudarcot vallottak: Havasalföld és Moldva részben a velük való harcokban ekkor vált önálló országgá. Az Anjou-kor idején szűnt meg a szolgaság Magyarországon, az agrárnépesség jó része jobbágy lett, lezárult a nemesség kialakulása. A nagy európai pestisjárvány az országot kevéssé érintette, az állítólagos 14. sz.-i válság itt nem éreztette hatását.
Az Anjouk örökösödési rendje szerint a nápolyi trón Károlyt illette volna, fiatal kora és magyarországi ügyei miatt azonban nagybátyja, Bölcs Róbert királyé lett. Miután Róbert egyetlen fia még atyja életében úgy halt meg, hogy két leányt hagyott hátra, Károly felelevenítette trónigényét most már nem saját, hanem fia számára abban bízott, hogy Róbert halála után András fog trónra lépni, mivel addig Európában leányok uralkodására nem volt példa. 1330 tavaszán a visegrádi várban a király egyik udvari embere, a Nógrád megyében birtokos Záh Felicián merényletet kísérelt meg a királyi család ellen, mivel állítólag a királyné öccse, a királyné tudtával elcsábította Klára nevű leányát. Károly csak könnyebben sérült meg, Erzsébet királyné négy ujját elvesztette. Záhot azonnal megölték, nemzetségét harmadíziglen kivégezték. 1339-ben Kázmér arra az esetre, ha fiúutód nélkül halna el, Károly egyik fiát tette meg a lengyel trón örökösévé.
Anjou-ház (1308–1395)