![Aba-Novák Vilmos](/media/tartalom/1/1/461-Aba-Novak-Vilmos-180x180.jpg)
(1894 - 1941)
„Naturalista vagyok, de nem a betű, hanem a lényeg szempontjából. Földön járok, szemem a térben kutat, felfelé nézek.”
Aba-Novák Vilmos
Életútja
1894. március 15.-én született Budapesten, Novák Gyula vasúti mérnök és Waginger Róza gyermekeként. Rajztudása alapjait 1912 és 1914 között erősítette meg a Képzőművészeti Főiskola rajztanárképző szakán, ahol Révész Imre tanította. Felvéve az Aba előnevet, ezekben az években rajzait már Aba-Novák Vilmosként írta alá.
A világháború kitörése megszakítja tanulmányait, 1914 októberében be kell vonulnia a 29. honvédezredbe. Itt súlyosan megsebesül, jobb karját hosszú ideig nem használhatja. 1918-ban szabadságos katonaként szerzi meg közép- és felsőfokú rajztanári diplomáját. A következő évben a budapesti Műegyetemen (későbbi BME) dolgozik.
Grafikai tudásának alapjait 1922 – 1925 között erősíti meg, amely időszakban Olgyai Viktor műtermének növendéke. Már az itt töltött legelső év szeptemberében megnyílik első önálló grafikai kiállítása az Ernszt Múzeumban.
1923-ban csatlakozik a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületéhez és először publikálják munkáit. Nyolc rézkarca jelenik meg a Magyar Műkiadó Rt. jóvoltából, ezekről illusztrált katalógus is készül. 1924-től különböző tárlatokon vesz részt (KÚT, Munkácsy-Céh tárlatai), hivatalos elismerést azonban csak 1925-ben szerez, amikor elnyeri a Szinyei Merse Pál Társaság grafikai díját Savonarola című rézkarcával.
![Savonarola](/media/c_img/1/1/aba-savonarola-rezkarc-724-55185.jpg)
Savonarola
Ez év nyarát Felsőbányán tölti Bánk Ernővel, Kelemen Emillel, illetve Patkó Károllyal. Megnyerve a Szinyei Merse Pál Társaság 5 millió koronás utazási díját, franciaországi tanulmányútra indul. Kiállításai ezután sűrűn követik egymást. 1927 februárjában rendezte harmadik gyűjteménye kiállítását az Ernszt Múzeumban, s miután a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) tagjai közé választja, grafikákkal fog résztvenni a firenzei, varsói, poznani, krakkói, stockholmi magyar kiállításokon. Még ebben az esztendőben nyitja Fonó Lajossal a Norma Festékgyártó Üzemet, amely 1931-ig fog működni.
Művészetének elismerése gyanánt 1928-ban a Szinyei Merse Pál Társaság tagjai közé választja. A Belvárosi Képzőművészeti Szabadiskola tanáraként dolgozik, megszületik kislánya, akinek a Judit nevet adja. A Munkácsy-céh tagjává válik.
1930-1937 között művészeti magániskolát vezet Budapesten, miközben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa is. Ettől az évtol kezdve minden évben szerepel a Velencei Biennálén. Itáliában jobban megismerkedik a temperatechnikával, az olajfestésről át is tér erre. A The Print Club of Philadelphia (AEÁ) kiállítja grafikáit.
1931-ben az Ernszt Múzeumban bemutatja a Rómában festett anyagát. Gyűjteményes kiállításokat rendez Milánóban, Genovában, Bergamóban, Triesztben. A Búcsúsok kompátkelése a Tiszán című képét megvásárolta a New York-i Museum of Modern Art.
Ebben az időszakban számos egyházi és állami megbizatást is kap. Ekkor válik freskófestőként is ismertté. Ilyen munkái: a szegedi Szent Demeter-kápolna falképe (1931), a jászszentandrási templom freskói (1933), a szegedi Hősök kapuja boltozata (1936), a városmajori templom mennyezete és szentélye ( 1938), a székesfehérvári Szent István-mauzóleum (1938-1939).
![Krisztus megkeresztelése](/media/c_img/1/1/aba-krisztus-megkeresztelese-szent-demeter-kapolna-725-65145.jpg)
Krisztus megkeresztelése, Szent Demeter kápolna
![Utolsó Ítélet](/media/c_img/1/1/aba-utolso-itelet-jaszszentandras-726-21292.jpg)
Utolsó Ítélet, Jászszentandrás, középrész
Utolsó Ítélet, Jászszentandrás, bal oldali rész
Huszonnégy kép cím alatt 1932-ben megjelenik önálló albuma, ebben reprodukálják temperafestményeit. 1933-ban Londonban állít ki, valamint részt vesz a II. Mostra Internazionale d'Arte Sacrá-n. Ebben az évben megalapítja az Amerikai-Magyar Művészeti Akadémiát. 1935-ben Nagy Imre meghívására Erdélybe utazik, Csíkzsögödre. Az ott készült cirkusz- és népéletképeit többször is kiállítják a Fränkel Szalon tárlatain.
Amerikai utazása során kiállíthatott a Silbermann Galériában és a pittsburghi Carnegie Institute-ban, szerepel Chicagoban is.
Következő nagyméretű megbízatását 1936-ban és 1937-ben kapja, amikor elkészíthette a milánói Triennálé magyar pavilonjának dekorációit, illetve a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának Francia-magyar történelmi kapcsolatok című monumentális pannóit. Ez utóbbi a Grand Prix díjat hozta el neki, jelenleg Székesfehérváron található.
![francia-magyar történelmi kapcsolatok](/media/c_img/1/1/aba-magyar-francia-tortenelmi-kapcsolatok-vazlat-728-28547.jpg)
Francia-magyar történelmi kapcsolatok, vázlat
Díjainak, érmeinek száma ezután egyre gyarapodott. Elnyerte a padovai egyházművészeti kiállítás nagy aranyérmét (1932), a kis állami aranyérmet (1936), a párizsi világkiállítás aranyérmét (1937), a Corvin-koszorút (1939) és a Velencei Biennálé nagydíját (1940).
1942-ben, halála után jelent meg válogatott rézkarcait és rézmetszeteit tartalmazó 12 lapos albuma. Ez évben rendezték meg emlékkiállítását a Nemzeti Szalonban, majd 1962-ben a Magyar Nemzeti Galériában és Szolnokon.
Művészete
Aba-Novák Vilmost a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legellentmondóbb egyénisége. Rieder Gábor írja róla: „…a múlt rendszer nem tudta neki megbocsátani, hogy a két világháború között a kultúrpolitika kiküldte Rómába, Mussolini képet vásárolt tőle, és hogy a hadvezető Horthyt ráfestette a szegedi Hősök Kapujának boltívére. Pedig Aba-Novák nem volt kurzusfestő, öntörvényű, utolsó szegig becsületes, hajlíthatatlan magyar ember volt, aki végtelen munkabírással rendelkezett […] Aba-Novák ugyanis nem hitt az izmusok formakísérleteiben, hiányolta belőlük az erőt, a becsületet és a tartalmat, így inkább visszanyúlt a bizánci ikonokhoz és az itáliai középkorhoz.”
Művészetének egyik mérföldköve a Gerevich Tibor által felajánlott olaszországi tanulmányút volt. Itt Aba-Novákot megragadta Itália sajátos középkori hangulata, az inspiráló mediterrán atmoszféra, és nem utolsó sorban itt felfedezhette azokat a freskókat, amelyek szín- és formavilága befolyásolni fogják további alkotásait. Mindennek ellenére messze állt attól, hogy tájképfestő legyen, tehetségének ezen vetületét is arra használta fel, hogy életképeit minél eredetibbé, sőt, stilisztikai szempontból egyedivé tegye.
![Vásári jelenet](/media/c_img/1/1/aba-vasari-jelenet-731-25224.jpg)
Vásári jelenet
![Körmenet, búcsúsok](/media/c_img/1/1/aba-kormenet-bucsusok-730-4216.jpg)
Körmenet, búcsúsok
Szintén Rieder Gábortól olvashatjuk a következő sorokat: „A harmincas évekbeli műveit szinte kivétel nélkül az emberalakok nyüzsgő sokasága uralja. Aba-Novák […] figurái groteszkek: hordóhasú zenebohócok, kockás nadrágágú kikiáltók, megkopott szépségu balerinák és kétes egzisztenciájú akrobatát – a cirkusz a nagyváros keserédes paródiája. De a falu is megkapja a magáét a szigorú muvésztol, vastag bocskorok, szájtáti gyerekek – még Brueghel sem festett ilyen bumfordi parasztokat, és pláne nem keverte őket ilyen jóízűen a vidáman heverésző disznók és a komótosan vonuló marhák közé.
![Cirkusz](/media/c_img/1/1/aba-cirkusz-732-23244.jpg)
Cirkusz
![Cserépvásár](/media/c_img/1/1/aba-cserepvasar-733-51857.jpg)
Cserépvásár
![Fürdőző nők](/media/c_img/1/1/aba-furdozo-nok-grafika-734-3233.jpg)
Fürdőző nők, grafika
A groteszk életképek ellenpontozására ott voltak a komor egyházi és állami megrendelések. […] Egészen egyéni karakterű félig archaikus, félig képregényszerű stílust alakított ki magának, szent királyokkal, komor Krisztus-ikonokkal, allegorikus kézfejekkel, néha egész karikaturisztikus mellékszereplőkkel és pergamencsíkokon kunkorodó feliratokkal. Sikerrel ötvözte a monumentalitást a zsánerrel, a tradicionális komolyságot a modern képszerkesztéssel.”
1921-23 nyarán Nagybányán járt. 1925-ben a Szinyei Társaság grafikai díját nyerte Savanarola c. rézkarcával. 1928-tól három éven át a római Magyar Akadémián dolgozott, az ún. római iskola egyik jellegzetes képviselője volt. 1931-ben mutatta be Budapesten Rómában festett anyagát, majd ugyanebben az évben Milánóban gyűjteményes kiállítást rendezett, több képe került olasz gyűjteményekbe. 1923-ban a paduai egyházművészeti kiállításon aranyérmet nyert. 1933-ban készült a jászszentandrási római katolikus templom freskója, 1936-ban a szegedi Hősök Kapuja (1945 után lemeszelték), 1938-ban a székesfehérvári Szt. István-mauzóleum és a városmajori templom freskóit festette. 1933-ban állami kis aranyérmet, az 1936-i párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.
A modern magyar festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti tehetsége, a két világháború közti időszak ünnepelt freskófestője, hivatalosan támogatott művész volt. Halála után, 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1962-ben az Magyar Nemzeti Galériában, 1963-ban pedig Varsóban, Prágában és Kassán, 1964-ben Székesfehérvárott rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást.
|
Képek