Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. december 16. – Budapest, 1967. március 6.) háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja.
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt.
Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók össze: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van.
Egy öreg indián egyszer ezt mondta az unokájának:
Fiam, mindenki lelkében két farkas harcol.
Az egyik farkas gonosz. Ő a düh, irigység, rosszindulat, hazugság. A másik farkas jó. Ő a szeretet, öröm, béke, kedvesség és igazság.
A fiú elgondolkodott, és megkérdezte:
Nagyapa, melyik farkas az erősebb?
Az öreg azt felelte: Az, amelyiket eteted.
A Triangulum-galaxis (M33, NGC 598) egy hárommillió fényévre levő spirálgalaxis az Északi Háromszög (Triangulum) csillagképben. Mérete kicsinek számít szomszédaihoz – a Tejútrendszerhez és az Androméda-galaxishoz – képest, de átlagosnak mondható a legtöbb spirálgalaxissal összehasonlítva.
A Triangulum-galaxis a Lokális Csoport nevű galaxishalmaz tagja, gravitációs kapcsolatban áll az Androméda-galaxissal. A halmaz egyik apró galaxisa, az LGS 3 pedig a Triangulum körül kering.
A galaxist valószínűleg Giovanni Battista Hodierna fedezte fel, még 1654 előtt. Charles Messier 1764. augusztus 25-én függetlenül újra felfedezte, majd katalogizálta.
A Messier 101 (más néven M101, NGC 5457 vagy Szélkerék-Galaxis) egy spirálgalaxis az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben.
Az M101 galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 27-én, majd értesítette erről Charles Messier-t, aki katalogizálta. Ez volt az egyik utolsó objektum, amit maga Messier adott a katalógushoz.
Az M101 a legalább kilenc galaxisból álló M101 galaxiscsoport legfényesebb tagja. Egyike azon 18 galaxisnak, amit a Hubble űrtávcső kulcsfontosságú projektjének keretében figyeltek meg; ennek célja a Hubble-állandó 10% hibahatáron belüli meghatározása volt. Ehhez a galaxisban található cefeidákat vizsgálták, hogy megállapíthassák a galaxis távolságát. Az M101 esetén 29 valószínűsíthető cefeidát figyeltek meg 10 és 60 nap közötti periódustartományban. A mérések és számítások eredményeként a galaxis távolságát 7,4 ± 0,6 Mpc-ben határozták meg.
Az M101 a Halton Arp által készített Pekuliáris Galaxisok Atlaszában szintén szerepel, a 26. szám alatt, mint túlsúlyos karral rendelkező Galaxis
A Centaurus A a legközelebbi óriásgalaxis, egy lentikuláris galaxis a Centaurus (Kentaur) csillagképben, a legközelebbi aktív maggal rendelkező rádiógalaxis.
Távolsága 14 millió fényév körüli, már nem a Lokális Csoport tagja. Alakja elliptikus. Jelenleg is folyik egy kísérő galaxisával történő összeolvadása, ami az égbolt egyik legérdekesebb objektumává teszi. A középpontjában egy nagyon nagy tömegű (szupermasszív) fekete lyuk található és a galaxis nagyon erős rádió- és röntgenforrás.
A Centaurus A körülbelül háromszor annyi csillagot tartalmaz, mint a Tejútrendszer. Ez valószínűleg egy másik galaxissal való, a mai napig is tartó összeolvadásának az eredménye.
A Messier 64 (más néven M64, NGC 4826, Ördögszem- vagy Feketeszem-galaxis) egy spirálgalaxis a Coma Berenices (Bereniké haja) csillagképben, távolsága 19 millió fényév. A galaxis előterében van egy látványos sötét porsáv, amely a fényt elnyeli a galaxis fényes magja előtt, ezért nevezik Feketeszem- vagy Ördögszem-galaxisnak.
Az M64 spirálgalaxist Edward Pigott fedezte fel 1779. március 23-án. Ugyanez év áprilisában tőle függetlenül Johann Elert Bode is felfedezte, majd Charles Messier francia csillagász 1780. március 1-jén tőlük függetlenül újra felfedezte, és katalogizálta.
Az M64 megfigyeléséhez a 35 Comae Berenices kettőscsillagot kell megtalálni, amelyhez képest 3/4°-kal észak-északkeletre található a galaxis.
A mellékelt felvétel az Arp 273 jelű kölcsönható galaxispárost mutatja, amely az Androméda csillagképben, tőlünk 300 millió fényévre található. A fent lévő nagyobb, a másiknál közel ötször nehezebb galaxis UGC 1810 jelzéssel is szerepel a katalógusokban. Enyhén torzult alakját a tőle lefelé megfigyelhető UGC 1813, pontosabban a két objektum között fellépett gravitációs kölcsönhatás hozta létre. A két galaxis közötti távolság több tízezer fényév.
A két galaxis virág alakzatot formál, a nagyobb felső objektum jelképezi a virág fejét, az alsó, ív alakú csillagváros pedig a szárát.
Az NGC 4452 jelű csillagváros pontosan az éléről figyelhető meg, így nehéz megállapítani, melyik típusba tartozik. A mellékelt képen a galaxis 35 ezer fényév hosszú korongja figyelhető meg, amely alig mutat központi dudort, noha az jellemző az ilyen objektumoknál.
Az NGC 4452-t először William Herschel angol csillagász figyelte meg 1784-ben. Ő persze ennyire jól nem láthatta.
Ez a galaxis az úgynevezett Virgo-halmazban található, amelyben kétezer galaxist tartalmaz. A Virgo-halmaz mintegy hatvanmillió fényévre van a Földtől, s mivel az egész mindenség gyorsulva tágul, ez is egyre gyorsabban távolodik tőlünk.
A mi tejútrendszerünk is valószínűleg ilyen "pengevékony" galaxis.
A 150 millió fényévre lévő objektum, az eltorzult fősíkot mutató ESO 510-G13 jelű galaxis egy spirális galaxis lehet, amelyet éléről láthatunk.
A fősíkjában lévő poranyag vörös és barna színnel rajzolja ki a galaxis szimmetriasíkját, amely feltehetőleg egy közeli szomszéddal fellépett gravitációs kölcsönhatás következtében torzult el.
A Hoag-féle objektum egy gyűrű alakú galaxis a Serpens csillagképben, tőlünk 600 millió fényévre található. A csillagvárost egy sárgás színű, közel 17 ezer fényév átmérőjű központi mag alkotja, amelyet 120 ezer fényév átmérőjű gyűrű övez. Az objektum mérete hasonló saját galaxisunk, a Tejútrendszer átmérőjéhez.
A furcsa alakzat kialakulását a legtöbben egy közeli galaxissal fellépett kölcsönhatás eredményének tekintik. Utóbbi áthaladt ennek a galaxisnak a korong alakú fősíkján, s ezért egy lökéshullámszerű anyagsűrűsödés indult meg kifelé. Akárcsak egy tóba dobott kavics nyomán támadó hullám, gyűrű alakban távolik a centrumtól.
A bibliai történésben középső, a megfestést illetően befejező darabja a Krisztus-trilógiának. A két festmény már évek óta Philadelphiában volt, amikor Munkácsyt egy magyar grafikus, nyomdász, Kádár Gábor rábeszélte a sorozat teljessé tételére. (Ő volt a vándoroltatás "menedzsere" is). A témaválasztást bizonyára meghatározta Anatole France Júdea helytartója című novellája, s egyáltalán: Munkácsy egészségének, idegállapotának végső megrendülése. Ez késztette arra, hogy ne a dicsőséges feltámadást, vagy mennybemenetelt fesse meg, hanem Krisztus és Pilátus második, fájdalmas találkozását.
A megváltó arcában a szenvedő, nagybeteg Munkácsy belső önarcképére kell ismernünk. Pilátus e szavakkal mutatja be őt a népének: Íme, az ember! (Ecce Homo!)
A Messier 51 (más néven M51, NGC 5194, Örvény-köd vagy Örvény-galaxis) spirálgalaxis a Canes Venatici (Vadászebek) csillagképben. Az égbolt egyik legismertebb galaxisa, és egyben az egyik legközelebbi, 35 Millió fényévével. Átmérője 100.000 fényév. Az M51 galaxist Charles Messier francia csillagász fedezte fel, majd katalogizálta 1773. október 13-án. Ez volt az első galaxis, amelyben Lord Rosse 1845-ben spirális szerkezetet fedezett fel.
Az NGC 3314A és B jelű galaxisok képe a mi földi nézőpontunkból épp átfedi egymást, mindez azt a benyomást kelti, mintha a két galaxis éppen összeütközne egymással.
A két galaxis – a szinte pontosan „felülről”, a forgástengelye irányából látszó NGC 3314A és a mögötte levő, inkább az „élét” felénk mutató NGC 3314B – a térben valójában egymástól több tízmillió fényévnyi távolságban vannak egymástól (nagyjából tízszer akkora távolságra, mint a mi Tejútrendszerünk az Androméda-galaxistól).
A galaxisok tőlünk mért távolsága kb. 140 millió fényév, és a déli égbolton, a Hydra (Északi Vízikígyó) csillagkép irányában figyelhetők meg.
Fotó megjegyzések
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt.
Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók össze: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van.
Fiam, mindenki lelkében két farkas harcol.
Az egyik farkas gonosz. Ő a düh, irigység, rosszindulat, hazugság. A másik farkas jó. Ő a szeretet, öröm, béke, kedvesség és igazság.
A fiú elgondolkodott, és megkérdezte:
Nagyapa, melyik farkas az erősebb?
Az öreg azt felelte: Az, amelyiket eteted.
A Triangulum-galaxis a Lokális Csoport nevű galaxishalmaz tagja, gravitációs kapcsolatban áll az Androméda-galaxissal. A halmaz egyik apró galaxisa, az LGS 3 pedig a Triangulum körül kering.
A galaxist valószínűleg Giovanni Battista Hodierna fedezte fel, még 1654 előtt. Charles Messier 1764. augusztus 25-én függetlenül újra felfedezte, majd katalogizálta.
Az M101 galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 27-én, majd értesítette erről Charles Messier-t, aki katalogizálta. Ez volt az egyik utolsó objektum, amit maga Messier adott a katalógushoz.
Az M101 a legalább kilenc galaxisból álló M101 galaxiscsoport legfényesebb tagja. Egyike azon 18 galaxisnak, amit a Hubble űrtávcső kulcsfontosságú projektjének keretében figyeltek meg; ennek célja a Hubble-állandó 10% hibahatáron belüli meghatározása volt. Ehhez a galaxisban található cefeidákat vizsgálták, hogy megállapíthassák a galaxis távolságát. Az M101 esetén 29 valószínűsíthető cefeidát figyeltek meg 10 és 60 nap közötti periódustartományban. A mérések és számítások eredményeként a galaxis távolságát 7,4 ± 0,6 Mpc-ben határozták meg.
Az M101 a Halton Arp által készített Pekuliáris Galaxisok Atlaszában szintén szerepel, a 26. szám alatt, mint túlsúlyos karral rendelkező Galaxis
Egyetértek!
Távolsága 14 millió fényév körüli, már nem a Lokális Csoport tagja. Alakja elliptikus. Jelenleg is folyik egy kísérő galaxisával történő összeolvadása, ami az égbolt egyik legérdekesebb objektumává teszi. A középpontjában egy nagyon nagy tömegű (szupermasszív) fekete lyuk található és a galaxis nagyon erős rádió- és röntgenforrás.
A Centaurus A körülbelül háromszor annyi csillagot tartalmaz, mint a Tejútrendszer. Ez valószínűleg egy másik galaxissal való, a mai napig is tartó összeolvadásának az eredménye.
Az M64 spirálgalaxist Edward Pigott fedezte fel 1779. március 23-án. Ugyanez év áprilisában tőle függetlenül Johann Elert Bode is felfedezte, majd Charles Messier francia csillagász 1780. március 1-jén tőlük függetlenül újra felfedezte, és katalogizálta.
Az M64 megfigyeléséhez a 35 Comae Berenices kettőscsillagot kell megtalálni, amelyhez képest 3/4°-kal észak-északkeletre található a galaxis.
A két galaxis virág alakzatot formál, a nagyobb felső objektum jelképezi a virág fejét, az alsó, ív alakú csillagváros pedig a szárát.
Az NGC 4452-t először William Herschel angol csillagász figyelte meg 1784-ben. Ő persze ennyire jól nem láthatta.
Ez a galaxis az úgynevezett Virgo-halmazban található, amelyben kétezer galaxist tartalmaz. A Virgo-halmaz mintegy hatvanmillió fényévre van a Földtől, s mivel az egész mindenség gyorsulva tágul, ez is egyre gyorsabban távolodik tőlünk.
A mi tejútrendszerünk is valószínűleg ilyen "pengevékony" galaxis.
A fősíkjában lévő poranyag vörös és barna színnel rajzolja ki a galaxis szimmetriasíkját, amely feltehetőleg egy közeli szomszéddal fellépett gravitációs kölcsönhatás következtében torzult el.
A furcsa alakzat kialakulását a legtöbben egy közeli galaxissal fellépett kölcsönhatás eredményének tekintik. Utóbbi áthaladt ennek a galaxisnak a korong alakú fősíkján, s ezért egy lökéshullámszerű anyagsűrűsödés indult meg kifelé. Akárcsak egy tóba dobott kavics nyomán támadó hullám, gyűrű alakban távolik a centrumtól.
A bibliai történésben középső, a megfestést illetően befejező darabja a Krisztus-trilógiának. A két festmény már évek óta Philadelphiában volt, amikor Munkácsyt egy magyar grafikus, nyomdász, Kádár Gábor rábeszélte a sorozat teljessé tételére. (Ő volt a vándoroltatás "menedzsere" is). A témaválasztást bizonyára meghatározta Anatole France Júdea helytartója című novellája, s egyáltalán: Munkácsy egészségének, idegállapotának végső megrendülése. Ez késztette arra, hogy ne a dicsőséges feltámadást, vagy mennybemenetelt fesse meg, hanem Krisztus és Pilátus második, fájdalmas találkozását.
A megváltó arcában a szenvedő, nagybeteg Munkácsy belső önarcképére kell ismernünk. Pilátus e szavakkal mutatja be őt a népének: Íme, az ember! (Ecce Homo!)
Jézus kegyelmet kínál a legrosszabbnak is."
/Mario Marchió/
A két galaxis – a szinte pontosan „felülről”, a forgástengelye irányából látszó NGC 3314A és a mögötte levő, inkább az „élét” felénk mutató NGC 3314B – a térben valójában egymástól több tízmillió fényévnyi távolságban vannak egymástól (nagyjából tízszer akkora távolságra, mint a mi Tejútrendszerünk az Androméda-galaxistól).
A galaxisok tőlünk mért távolsága kb. 140 millió fényév, és a déli égbolton, a Hydra (Északi Vízikígyó) csillagkép irányában figyelhetők meg.