Archívum

Komoly témájú dalaim szövegei:

A pilóta balladája (pol-beat dal a vietnami háburú idejéből)

Ha kihúnyt a fény, soha nem alszom én,
csak kegyetlen éjszaka vár,
mindig rám talál
egyetlen kép:
úgy süvölt a gépem, s a füstös égen
mögöttem ott a HALÁL.
Lent egy néma várost szór a szél szanaszét.

Mennyi ház lobban el!
Százezernyi láng-alak összedőlt falak
árnyaként tűnik el.
Úgy érzem, üvölteni kell!

Ha kihúnyt a fény, soha nem alszom én,
csak bolyongok éjeken át,
és ha bárki lát,
némán kitér.
A szemekben, érzem, tüzes-fehéren
felém sugárzik a VÁD.
Hiába futnék, mindenütt utólér.

Tettem úgy menteném!
Gyáva gyilkosok keze, fél-vak eszköze
voltam akkor én:
a bűn súlya mégis enyém.

Ha kihúnyt a fény, soha nem alszom én,
mert elátkozott a világ.
a kínok-kínja rág,
s a félelem.
Mert tudom, hogy itt lent emésztve mindent
elboríthat a LÁNG.
Új tűz füstje száll fel messze napkeleten.

Kiáltanék, ordítanék:
rajtad múlik, élve maradsz-e, legyőzöd-e
szörnyeid, Emberiség,
vagy elnyel a néma sötét.


Egy tanár emlékére

Minden élet véges élet.
A tűz kialszik, bárhogy égett.
Füstje elszáll, mint az álom.
Jó apánk, hát isten áldjon.

Nélküled jön el a holnap,
földi pályád megfutottad.
Béke van már, nincs mi fájjon:
jó apánk, hát isten áldjon.

Hittel éltél, és tudásod
tiszta szívvel adtad át.
Száz fiad volt, száz leányod.
Most mibennünk élsz tovább.

Körbeállnak kis virágok,
vén platánfák őrzik álmod.
Barna csend ül minden ágon.
Jó apánk, hát isten áldjon!


Menyasszonytánc

Az esküvődön ne sírj, menyasszony,
azért van az, hogy derűt fakasszon.
Ne sírj, menyasszony, te szép menyasszony,
a drága násznép ne várakozzon!

A kisleányok kicsit zavartan nevetve néznek rád,
nem értik azt, miért ilyen a boldogság,
és hát úgy van,
te sem tudod, hogy miért e könnyek, mitől szakadsz így el,
de már - ha így van - neked is bíznod kell!

Mert most rábízod
magad, te szép lány, pedig talán-tán
nem érdemelné, hogy ott te álljál.
Elég, ha sejtik, de ne tudja senki,
nem érdemes már tovább keresni.

Derék fiú ez, ha lenne jobb is, sosem találnál rá,
de hogyha mégis, nem illenél hozzá,
mert túlontúl
soká kerested, csak ezt a percet ne rontsad el most már.
ne sírj, menyasszony, a drága násznép vár!


A nagy generáció

Ha elmúlsz negyven éves, halkabb lesz a szavad.
Addigra megtudod, hogy mit lehet, mit szabad.
S ha benned élnek régi szenvedélyek talán,
hullámuk megtörik a megszokások falán.

Naponta újrakezdenéd kopott életed,
és napról-napra rájössz, hogy többé nem lehet.
Bár a szégyentôl a szíved majd megszakad,
erôsnek, bölcsnek, jónak kell mutatnod magad.

"Sikerdús" negyven év? -
rikító szürkeség!
A régi jóbarátok szétsodródtak, szerteszét.
Elmentek már sokan,
felnôtt lett kisfiam.
Legalább ôt láthatnám élni boldogan!

Ő is lesz negyven éves, mint nem oly rég apám,
kinek már emlékét is elfeledte talán.
Ha úgy, mint én, megélt már napsütést és vihart,
lehet, hogy ô is egyszer így gondolja majd:

"Riasztó negyven év!
Hitünk letörve rég.
Leszoktunk róla már, hogy azt kérdezzük, lesz-e még.
Családunk gondja rág,
szívbaj, rák vár miránk.
Utunkat por borítja, nincs egy szál virág."

Ha elmúlsz negyven éves, halkabb lesz a szavad.
Terád se hatnak olcsó, semmitérô szavak.
Ha úgy érzed, sokat rótt rád a múlt és jelen,
dúdoljuk együtt újra, szépen, csendesen.

(Kevés volt negyven év,
csak rosszból volt elég.
Akkor se lenne másképp, hogyha újrakezdenénk.
És mégis élni kell.
Akármit is hiszel:
az évek nem kivételeznek senkivel.)


Száguldás

Csupa száguldás a mi világunk,
a kelő nap széttöri az álmunk.
Gyere induljunk, soha ne álljunk!
Örökös rohanás a mi világunk.

Csupa vágyódás, csupa igézet,
fut az út, villámlanak a fények,
örök izzással teli az élet,
robogás-lobogás, amely eléget.

Alig elhihető, hogy nem álom,
ha a húrok zúgnak a gitáron,
és egy percre talán pihenünk,
zene szárnyán szállunk,

de ha véget ér ez a varázs-dal,
kezdj új versenybe a halállal,
mert a szépség perce tovaszárnyal,
a kegyetlen idő viszi magával


Monoton dohogás

Ha azt mondod, hogy nincsen már sötét,
én azt mondom, hogy nézz csak szerteszét!
Ha érzed már, csak nem látod,
hogy valami rágja a világot,
hát miért mondod, hogy nincsen már sötét?

Ha azt mondod, hogy ez már más világ,
én azt mondom, hogy kár hallgatni rád.
A szekfű nyílik, a narancs érik,
egy sem tart ki a jövő télig,
nem lesz abból más, csak jégvirág.

Ha azt mondod, hogy ez már lázítás,
én azt mondom, hogy miért is lenne más?
Mert akkora itten a gyalázat,
hogy illene tartani a pofádat,
Ha nem teszed, hát lesz ám folytatás!

...mert minket itt sok Sátán meglopott,
hát dübörögnek az új sámán-dobok.
És elenséges "barátom",
most Te fogsz járni a parázson!
Ha nem tudnád, a szent tűz már lobog!